Az ételpazarlás minimalizálása és a tudatos étkezés iránti elköteleződés egy olyan út, amely számomra nemcsak a konyhában, hanem az élet más területein is fontos tanulságokat hozott. Életem korábbi szakaszában a menüzős helyek és éttermek uralták az étkezéseimet, ami sokszor elvonta a figyelmet az étkezéssel kapcsolatos tudatosságról. Persze voltak fellángolások, de most vagyok a legtudatosabb. A menütervezés révén sikerült jelentős változást elérnem a konyhánk működésében.

Mostanában értettem csak meg igazán, amikor édesanyám azt mondta, hogy „sokszor nehezebb kitalálni, hogy mit főzzek, mint megfőzni azt”.

Az egyetemi éveim során az egyik tantárgyamhoz hozzátartozott az időmenedzsment is, s akkor egy olyan tanácsot kaptam, amelyet azóta is alkalmazok a mindennapi életemben. A professzor az előadás végén egy kérdést tett fel, s meg is válaszolta azt: „Tudják Önök, hogy kik csinálják ezt a legjobban? – A nők.” A mondatot mélyebb értelemben értettem meg, és rájöttem, hogy a tudatosság és az idővel való gazdálkodás igazi mesterei a nők. Az én párom például természeténél fogva rendkívül szervezett és tudatos, ami nekem sokat segített, hogy én is belevágjak a tudatosabb étkezésbe. Sokszor érzem azt, hogy én maximális koncentrációval és tervezéssel tudom csak elérni azt, ami neki természeténél fogva magától jön.

Az ő példájából tanulva egyre inkább a tudatos menütervezésre és étkezéskezelésre összpontosítunk. Minden nap egy ételt főzünk, s mindig van levesünk és főételünk. A rendszer lényege, hogy ma a tegnap főzött levest esszük és egy ma főzött főételt, holnap pedig a mai főételt és egy holnapi levest, így mindig kerül új íz az asztalra. Ez nemcsak finom étkezéseket biztosít, hanem a pazarlást és a konyhában töltött időt is csökkenti.

Alaplé mindig van a fagyasztóban, ami segít abban, hogy gyorsan és egyszerűen gazdag ízű ételeket készíthessünk. Az alaplé nemcsak finom, hanem gazdaságos is, mert megannyi étkezéshez felhasználható, így a hűtőben lévő alapanyagoknak is komplexebb ízt kölcsönöz. A tudatos étkezés segít abban, hogy a hűtő mindig rendezett maradjon, és elkerüljük a felesleges vásárlásokat.

A zöld gondolkodás pedig nemcsak a fenntarthatóságot erősíti, hanem pénzügyileg is hasznos. A maradékok felhasználása, a szezonális alapanyagok választása és az organikus ételek előnyben részesítése mind hozzájárulnak a pénztárcánk kíméléséhez. Emellett a komposztálás és a szerves hulladékok tudatos kezelése is része annak a szemléletnek, amelyet párommal együtt próbálunk megvalósítani.

Az étkezéseink tehát nemcsak a táplálkozásról szólnak, hanem a tudatosságról is – mind a konyhában, mind az élet többi területén.

A Gyűrűk Ura és a környezetvédelem kapcsolata nemcsak a regények, hanem a filmes adaptációk szintjén is jelentős. J. R. R. Tolkien művei mélyen vannak átszőve a természet iránti tisztelettel, s a regények erőteljes kritikát fogalmaznak meg az iparosodással és annak környezetromboló hatásaival szemben. A filmbeli adaptációk – bár hűek a történet alapvető vonásaihoz – a környezetvédelmi üzenetek egyes részeit gyakran elhagyják vagy átdolgozzák, ami kérdéseket vet fel a filmek készítőinek szándékaival kapcsolatban.

Tolkien a regényben különleges hangsúlyt fektet a természet védelmére és a környezetvédelem fontosságára. A híres „iparosodás” elleni kritika a történet minden egyes részletében visszatér. A legszembetűnőbb példája ennek az erdőket védő entek (fapásztorok) szerepe, akik az iparosodás áramlásával szemben az erdők védelmére kelnek. Az entek – mint természetes őrzők – a regényekben nemcsak a fákat, hanem a természet szent erejét és harmóniáját képviselik.

Tolkien a regényeiben azt is hangsúlyozza, hogy a fák nem csupán élőlények, hanem szoros kapcsolatban állnak az élettel és a világegyetem rendjével. A fák a „világ fényét” biztosítják, és ha elpusztulnak, az egyenlő a világ sötétségbe borulásával. Ezt az elképzelést A Gyűrűk Ura-filmek is átvették, de sok esetben a mélyebb filozófiai üzenetre nem kerül kellő hangsúly. Míg a könyvekben a természet és az élet tisztelete, a fák iránti hódolat kulcsszerepet kapnak, addig a filmekben ezek az üzenetek gyakran háttérbe szorulnak a cselekmény dinamikáját gyorsító akciók és látványos jelenetek javára.

Tolkien világában a jó és a rossz közötti különbség is világosan megjelenik, ahol a jónak bemutatott népek – mint a hobbitok, a tündék, és az emberek közül is különösen Aragorn és Gondor városának népe – szoros kapcsolatban állnak a természettel. Ezzel szemben a gonosz erők – mint Szauron, Saruman és a legtöbb ork – mindig a természet kizsákmányolásával, annak elpusztításával próbálnak hatalmat szerezni. 

A filmekben gyakran kimaradnak olyan jelenetek, mint például a Megye megtisztítása, ahol Samu például újraülteti a fákat és gondoskodik a környezet helyreállításáról. A könyvben a természet ápolása és a környezet regenerálása nemcsak a hősök tettének eredményeként jelenik meg, hanem Tolkien filozófiájának központi elemévé válik. 

Tolkien maga is mély kapcsolatban állt a természettel, és személyes tapasztalatait is belecsempészte műveibe. A regényekben – például a Fangorn erdő gyógyító vizénél – a természet nemcsak körülöttünk van, hanem aktívan részt vesz az élet fenntartásában. Az erdők és vizek – mint az élet forrásai – arra figyelmeztetnek minket, hogy a természeti erőforrások védelme létfontosságú. 

A Gyűrűk Ura nem csupán egy fantasztikus történet a hősiességről és a kalandról, hanem komoly filozófiai üzenetet is hordoz, amely a természet és a környezet védelmét sürgeti. Míg a filmek sikeresen adaptálták Tolkien történetét, számos olyan fontos környezetvédelmi üzenet, amely a könyvek szerves része volt, eltűnt vagy elhalványult.

Bár a télről nem a gyógynövények gyűjtése jut eszünkbe, februárban se feledkezzünk meg a természet kifogyhatatlannak tűnő kincsestáráról! Ilyenkor már érezzük a tavasz közeledtét, és ha nyitott szemmel járunk a kertben vagy a természetben, számos értékes növényt találhatunk, amelyekkel támogathatjuk az egészségünket és friss ízekkel gazdagíthatjuk a konyhánkat.

A csipkebogyó az egyik legismertebb téli gyógynövény. Bár az első fagyok megcsípték a piros bogyókat, még mindig érdemes leszedni őket, hiszen ilyenkor könnyebben kioldódik belőlük a C-vitamin. Az érett bogyókból készített tea kiváló immunerősítő, roboráló hatású, és vesekő kezelésére is ajánlják. Begyűjtéskor fontos alaposan megtisztítani a bogyókat, majd áztatva vagy főzve teát készíteni belőlük.

Egy másik különleges téli gyógynövény a fehér fagyöngy. Lombhullás után könnyen észrevehetően zöldell „bokra” a fák ágain. A leveleit és a vékony szárakat érdemes gyűjteni, mert a bogyói mérgezőek! A fagyöngy teáját vérnyomáscsökkentésre ajánlják – hideg áztatással elkészítve, mivel a forró víz gyengíti a hatóanyagait.

A fekete nadálytő gyökere szintén értékes kincs, amely télen is gyűjthető vizes, nyirkos területeken. Mosás után frissen lereszelve nehezen gyógyuló sebekre, ízületi gyulladásokra és reumatikus fájdalmakra alkalmazható. Gyógyító hatása miatt a kozmetikai ipar is előszeretettel használja ránctalanító és bőrápoló készítményekben.

A kertben sem kell tétlenül várnunk a tavaszt! A rozmaring, a kakukkfű és a zsálya ilyenkor is szedhető, és friss ízeket visznek a téli konyhába. Ha magaságyásainkat gondosan takartuk, még metélőhagymát vagy petrezselymet is találhatunk a szalma alatt. Ezek a fűszernövények nemcsak ízletesek, hanem számos egészségügyi előnnyel is bírnak.

Az erdőben járva pedig érdemes figyelni a télen is gyűjthető gombákat! A késői laskagomba nemcsak ízletes, hanem koleszterinszint-csökkentő hatású is, míg a júdásfülgomba a vérkeringést javítja és immunerősítőként is ismert. Ezek a gombák izgalmas kiegészítői lehetnek a téli étrendünknek.

A kert szerelmesei számára a kale, vagyis a marhakáposzta is remek választás. Ez az Amerikában superfoodként ismert növény a nagy fagyokban is megőrzi friss zöld leveleit, amelyek értékes ásványi anyagokkal és antioxidánsokkal támogatják az egészségünket. Emellett a csicsóka is frissen gyűjthető a kertből, ha a talaj nem fagyott át. Rostban gazdag gumója serkenti az emésztést, és természetes cukorpótlóként is megállja a helyét.

A tél tehát korántsem az üres természet időszaka. Februárban is érdemes felfedezni a természet és a kert kínálta lehetőségeket. Legyen szó gyógynövényekről, gombákról vagy éppen télálló zöldségekről, a természet mindig megjutalmazza azokat, akik nyitott szemmel járnak!

Tervezés és magvetés a színes tavaszi balkonért

Februárban még a hideg uralja a napokat, de a kertészkedés szerelmesei számára ez az időszak is tele van lehetőségekkel. A természet már ébredezik, és ha egy kis előrelátással már most nekilátunk a palántanevelésnek és balkonunk megtervezésének, tavasszal és nyáron virágözönben gyönyörködhetünk. Ráadásul mindezt pénztárcabarát módon tehetjük meg, hiszen a saját nevelésű balkonnövények nemcsak gazdaságosak, hanem rengeteg örömet is adnak.

Kezdjünk neki a magvetésnek!

A február ideális hónap a balkonnövények magvetéséhez. Ha most vetünk el néhány klasszikus növényt, tavasztól egészen őszig szívderítő látványt nyújtanak majd. A lobélia, az oroszlánszáj, a petúnia és a begónia mind kiváló választások! A bugatölcsér és a paprikavirág szintén pompás színekbe borítják majd a balkonunkat. A magokat tőzegalapú virágföldbe vessük el, és csak vékonyan takarjuk be földdel! Fontos, hogy a palántanevelés során meleg, világos helyet biztosítsunk a növények számára!

A petúnia különösen jó választás: trombita alakú virágai rengeteg színben pompáznak. Februári vetéssel már májustól bőségesen virágzik. Ne feledjük, a rendszeres öntözés és tápoldatozás a sikeres balkonkertészkedés titka!

A teendőkről se feledkezzünk meg

A kertészeti szerszámok átnézése is fontos része a februári előkészületeknek. Ellenőrizzük a metszőollót, az ültetőlapátot és a locsolókannát! Ha szükséges, szerezzük be a hiányzó eszközöket, valamint a friss virágföldet, tőzeget és a balkonládákat! „Plusz pont” jár azoknak, akik vigyáztak a tavalyiakra!

A cserépben tartott fás szárú növények visszametszésének is eljött az ideje. Amint megindul a hajtás, érdemes átültetni őket. Kora tavasszal a lakásban elkezdhetjük a hagymások hajtatását is – például a krókuszét –, hogy márciusra vidám színfoltokkal dobják fel a balkonunkat.

Tervezd meg a balkonod!

Február a tervezés ideje is. Gondold át, milyen balkont szeretnél az idei szezonban: romantikus virágözönt, fűszernövényes kiskertet vagy modern, minimalista dizájnt? Nekem személy szerint egyszerű a válasz, hiszen tavaly túlvásároltam magam virágmagokkal, illetve a szezon végi akciózások is segítették ezt a fajta felhalmozást. Egy gonddal kevesebb! 

A kertészkedés nemcsak kikapcsolódás, hanem kreatív önkifejezés is. Míg a földdel dolgozol és a magokat ülteted, gondolkodj azon, hogy milyen balkont szeretnél látni néhány hónap múlva! Engedd szabadjára a fantáziád, és álmodj egy olyan balkonról, ahol mindig jólesik megpihenni egy csésze kávéval vagy egy illatos teával! Kezdj neki már most a munkának, és a tavasz beköszöntével színes, virágzó paradicsom vár majd rád! 

A karácsonyi ünnepek végeztével sok család – köztük a miénk is – szembesül a kérdéssel: mi történik a kidobott fenyőfákkal? A frissen vágott fenyők szépsége és illata sokak számára vonzó, de a vízkereszt utáni időszakban ezek a fák hulladékká válnak. Debrecen városában az A.K.S.D. Kft. szervezetten gyűjti be a karácsonyfákat január 6. és 31. között, hogy minél környezetbarátabb módon hasznosíthassa azokat.

A lakosság számára több lehetőség is rendelkezésre áll: a fenyőfákat kihelyezhetik a kommunális hulladékos kukák mellé a hulladékszállítás napján, vagy elvihetik a több kijelölt gyűjtőhely egyikére. Fontos, hogy a fenyőfákról eltávolítsák a díszeket, csillagszórókat és szaloncukrok csomagolásait, hogy a fa tisztán kerüljön a gyűjtőhelyre. 

A begyűjtött fenyőfákat a Regionális Hulladékkezelő Telepen először megtisztítják a szennyeződésektől, majd 2-4 cm-es méretűre aprítják a fákat. Az így keletkező apríték minőségi komposztként kerül felhasználásra, amely hosszú távon táplálja a talajt.

Debrecenben a lakosok számára a zöldhulladék gyűjtőpontok is elérhetők, ahol a feleslegessé vált fenyőfákat leadhatják. A városban a karácsonyi időszak után jelentős mennyiségű tűlevelű fát gyűjtenek össze, hozzájárulva ezzel a környezetbarát hulladékkezelési megoldásokhoz.

A fenyőfák begyűjtése nemcsak a város tisztaságát segíti, hanem hozzájárul a fenntarthatósághoz is, csökkentve a kommunális hulladék mennyiségét. A debreceni lakosok felelősségteljesen részt vehetnek ebben a folyamatban, hiszen a megfelelő hulladékkezelés közös érdekünk. A fenyőfák sorsa tehát nem ér véget a karácsonyi ünnepek után, a helyes eljárások betartásával értékes erőforrássá válhatnak.

A karácsonyfák újrahasznosítása több szempontból is fontos a környezet számára:

1. Hulladékcsökkentés: Az ünnepek után kidobott fenyőfák jelentős mennyiségű hulladékot képeznek. Az újrahasznosítás csökkenti a hulladéklerakókra kerülő fák mennyiségét, ezáltal mérsékelve a hulladéklerakás környezeti terheit.
2. Erőforrások kihasználása: A fenyőfák újrahasznosítása lehetővé teszi, hogy a fák ne vesszenek kárba haszontalanul, hanem értékes erőforrássá váljanak. Az aprított fenyőkből készült talajtakaró vagy komposzt hosszú távon gazdagítja a talajt, javítja annak tápanyag- és vízmegtartó képességét.
3. Fenntarthatóság: Az újrahasznosítás része a fenntartható hulladékgazdálkodásnak, amely segít megőrizni a természeti erőforrásokat, és elősegíti a körforgásos gazdaság kialakulását.
4. Környezetvédelmi tudatosság növelése: A karácsonyfák újrahasznosításával kapcsolatos kezdeményezések segítenek növelni a lakosság környezettudatosságát, ösztönözve az embereket arra, hogy felelősségteljesen bánjanak a hulladékkal.

Az ünnepi időszak érkezése magával hozza a boldogság és a meghittség érzését, a karácsonyfa illatát és a családi összejövetelek melegét. Mindez azonban gyakran elvonja a figyelmünket az ünneplés árnyoldalairól: a környezetre gyakorolt hatásokról. Bár a társadalmi nyomás arra ösztönöz, hogy a vidám tömeg részei legyünk, a Grincs története rávilágít arra, hogy érdemes megállni és újragondolni, hogyan ünnepeljük a karácsonyt. A zöld bundájú kívülálló nemcsak a szíve méretével tanít nekünk valamit, hanem életmódja is tele van fenntarthatósági tanulságokkal.

Az ünnepek alatt az emberiség hulladéktermelése drámaian megugrik. Az Egyesült Államokban például az év ezen időszakában 25%-kal több szemetet termelnek, ami heti 1,2 millió tonnával növeli a hulladék mennyiségét. A karácsonyi üdvözlőlapok évente 300 000 fa kivágásával járnak, és a csomagolópapír is hatalmas mennyiségű szemetet eredményez, amely legtöbbször azonnal a kukában végzi. Az ajándékok terén sem jobb a helyzet: a játékok 41%-a három hónapon belül tönkremegy, és az ünnepi túlfogyasztás hatalmas terhet ró a környezetre.

Ezzel szemben a Grincs egyfajta zöld példaképként is értelmezhető. A története szerint az általa lakott barlangban, vagy hegyen  mindent újrahasznál, amit mások kidobnak. Amit nem tud közvetlenül használni, azt átalakítja: például hulladékból készít karácsonyi díszeket. Amikor ünnepi ruhára van szüksége, nem vásárol újat, hanem egy használt darabot szerez be. Még az energiát is hulladékból nyeri, egy saját készítésű kazán segítségével, amely a kidobott tárgyakat hővé alakítja.

A Grincs története nemcsak arról szól, hogyan élhetünk fenntarthatóbban, hanem arról is, hogyan értékelhetjük újra az ünnepi hagyományokat. Az ünnepek nem az anyagi javakról és a pazarlásról szólnak, hanem a közösségről, a szeretetről és az egyszerű örömökről. Ha környezettudatosabb döntéseket hozunk – például élő karácsonyfát választunk, amit újrahasznosítunk vagy elültetünk, tartós vagy élményajándékokat adunk, és csökkentjük a csomagolás pazarlását –, akkor nemcsak a környezetünkért teszünk, de mélyebb és értékesebb ünnepi élményt is teremthetünk.

A Grincs karaktere arra emlékeztet minket, hogy a valódi változás a szemléletváltásból fakad. Szíve háromszoros növekedése nemcsak a szeretet elfogadásának szimbóluma, hanem annak is, hogy miként bővülhet a saját környezettudatosságunk. Az ünnepek varázsa nem az ajándékok számában, hanem a pillanatok értékében rejlik. Ha a Grincs tanulságait megfogadjuk, az ünneplésünk nemcsak fenntarthatóbbá válik, de tartalmasabbá és szívhez szólóbbá is.

Akinek van konyhakertje, annak nyáron sem kell bemutatni őket: ott vannak árkon, bokron, paradicsomon, de még az almafa legtetején is. Talán nincs is olyan, aki szívesen találkozik velük, mert egy-egy jól irányzott csapással könnyen büdösek – vagy ahogy fogalmazni szoktunk – „poloskaszagúak” lehetünk. No meg ott a „poloska ízű” málna…

Mit is érdemes tudni róluk?

Az ázsiai márványospoloska invazív faj, az első hazai észlelését 2013-ra datálják. Természetes ellenségek híján nem csak hazánkat, de a világ legnagyobb részét már elérték (máshol sem kisebb fejtörést okozva). Egy másik faj, mely hasonló kellemetlenségeket okoz, az a vándorpoloska, amely etióp eredetű, s nagyon hasonlít cikkünk főszereplőjére, az ázsiai márványospoloskára. Közvetlen veszélyt egyikük sem jelent az emberekre nézve: nem harapnak, se nem csípnek. Mégsem szeretjük őket. Az enyhe telek miatt minden évben egyre több van belőlük. A hideg elől a meleg helyekre húzódnak, így kerülnek a plafonra, a csillárba, s még sorolhatnánk, hogy a lakás mely zugaiba.

Mit is keresnek ők nálunk, vagy mit is szeretnének tőlünk?

Ha röviden akarnék válaszolni, akkor első sorban túlélést. Agresszív mezőgazdasági kártevők, főleg az érésben lévő vagy az érett terméseket preferálják. Előszeretettel szívják ki a nedvességet a félérett paradicsomokból, de a paprikát, málnát, borsót, babot és a káposztaféléket sem vetik meg, sőt, a dísznövényeket sem kímélik.

Mit tehetünk ellenük?

A vegyszerek csak megtizedelik őket, hatékony munkát nem végeznek, sok más fajt – melyek közül több hasznos is lehet akár – viszont szép számmal pusztíthatnak, éppen ezért ezt a módszert érdemes kerülni. A kézzel való begyűjtés macerás, büdös, ámbár humánus megoldás. A legcélravezetőbb a csapdázás és a megelőzés. Vegyük górcső alá ezeket a megoldásokat!

A legegyszerűbb csapdához nincs szükség másra, csak egy vizes törölközőre. Tegyük ki az erkélyre, tornácra, teraszra éjszakára, majd reggel merítsük szappanos vízbe, hogy a rátelepedett poloskák elpusztuljanak. A legjobb, ha a törölköző függőlegesen lóg, arra szívesebben másznak.

A megelőzés még ennél is egyszerűbb – és most sokan a szúnyoghálóra gondolnak, ami nem rossz megoldás. Még jobb azonban, ha meleg fényű izzókat használunk ebben az időszakban, ugyanis poloskaszakértők megállapították, hogy e rovarok képesek megkülönböztetni a színeket, sőt, még kedvencük is van. A melegebb, vagyis pirosas és sárgás fényeket ha nem is kerülik el, de kevésbé kedvelik, míg a kék és ultraibolya fény iránt nagyobb érdeklődést mutatnak. Ezért érdemes a meleg fényű izzókat előnyben részesítenünk otthonunkban, hiszen ezzel nagy valószínűséggel csökkenthető a kellemetlen rovarok száma.

Ügyesen!

A mulcstakarásnak köszönhetően csak 4-5 naponta öntözöm a kiskertemet. Nem volt ez másképp most sem, amikor is a kannáimmal felvértezve nekiindultam a feladatom elvégzésének. Ilyenkor mindig csipegetek, mert hát kell a motiváció, és az öntözés amúgy sem a „szeretem munkák” közé tartozik, hiszen sok időt vesz igénybe, különösen mert én kézzel, kútból öntözök. De ne is szaporítsuk tovább a szót!

Csipegetek…

Csipegetek…

Nem csipegetek, de miért nem?

A lyukas paradicsomok tízesével sorakoznak előttem. Ráadásul pont az egzotikusnak ható fekete paradicsomok, amelyek a konvencionálistól sokkal lassabban érnek meg. A paradicsomok lyukasságának oka: a gyapottok-bagolylepke hernyója. Ismerjük meg!

Ha észreveszel egy-két paradicsomhernyót vagy lyukas paradicsomot a kertedben, az még nem tűnhet túl aggasztónak. Azonban ha nem szeretnéd, hogy egész palántákat kelljen a kukába hajítanod, érdemes minél előbb cselekedni! Tapasztalatból beszélek, ugyanis fő ellenségünk nem „kispályás”: már kevés idő alatt is irreálisan nagy kárt tud tenni növényeinkben. 

A védekezés első lépése banálisnak tűnhet: szedd le kézzel!

Habár sokan nem szívesen nyúlnak hozzájuk, a paradicsomhernyók saját kezű elpusztítása az egyik leggyorsabb és legbiztosabb módszer ellenük.

Alkalmazz baktériumokat!

A Bacillus thuringiensis, vagyis „BT” baktériumok segíthetnek kordában tartani a komolyabb inváziókat kertedben. Ezek az élőlények lényegében megmérgezik a paradicsomhernyókat, és idővel elpusztítják őket. A BT-nek temérdek fajtája létezik, amelyek különféle rovarokat (fekete legyek, hernyók, szúnyogok, stb.) megmérgező fehérjéket termelnek. Ha ilyen baktériumokat tartalmazó szer vásárlásában gondolkozol, fontos, hogy tájékozódj: nem tartalmaz-e „más” mérgező összetevőket.  A BT-t rendszeresen újra kell alkalmaznod kertedben, hogy hosszú távon hatékony maradjon.

Használj kovaföldet növényeid körül!

Habár sűrűn kell használni, hogy hatékony legyen, a kovaföld is képes végezni ezekkel a bosszantó kártevőkkel (és védelmet biztosít számos másikkal szemben is). Egészségügyi kockázata nincsen.

Telepíts ragadozó rovarokat kertedbe!

A ragadozó rovarok remek védelmet biztosítanak a paradicsomhernyókkal szemben. Léteznek például olyan parazitadarazsak, amelyek a hernyókba helyezik el petéiket, hogy azok aztán belülről egyék meg gazdatestüket. Meglehetősen horrorfilmszerű, de hatékony módszer. Hasonlóan hatékonyak a katicabogarak is, amelyek többek között a paradicsomhernyók petéit, a levéltetveket és más élősködőket vadásszák előszeretettel. Ha nem áll módodban konkrétan telepíteni ezekből a ragadozókból kertedbe, igyekezz olyan környezetet kialakítani számukra, ami vonzza őket! Alakíts ki virágágyásokat is kertedben, hogy minél több hasznos rovart csalogass oda! Én is így tettem. Ha már tavasszal odafigyelsz erre, akkor nagyot lépsz előre a megelőzésben, és talán cikkem a következő évben tárgytalanná válik. Legyen így! 

Alkalmazz társültetést!

Paradicsomjaid, padlizsánjaid és egyéb burgonyaféléid közelébe ültess olyan növényeket – ilyenek például a kapor és a bársonyvirág –, amelyek segítenek távol tartani a kártevőket! 

Sok sikert a védekezéshez!

A környezeti nevelés – mondanom sem kell – nagyon fontos. Talán a legfontosabb! Érzékenyít és tudást ad át. Sokszor nem is vesszük észre, hogy mennyit tanultunk, vagy mennyit formált a személyiségünkön. Gyakran nem csak a hallgatóság személyiségén, hanem az oktatóén vagy animátorén is. Nekem is megvannak a magam témái, amelyekben magabiztosan mozgok, azonban a mai gyerekek vagy fiatal felnőttek olyan lehetőségekkel és tudásbázissal rendelkeznek, amelyek sokszor engem is meglepnek. Így volt ez nem is oly rég az ország déli részén, ahol 20 fiatalnak adhattam elő. A cím: „Szántóföldtől az asztalig – avagy ki mit vet, azt arat”. Az előadás és workshop bemutatta az emberiség és a mezőgazdaság kézzel fogható kapcsolatát, a természet erejét, a farmer felelősségét, a kis- és nagyüzemi élelmiszertermelés lehetőségeit, érdekességeit, az olyan embereket, akik eredeti szakmájukhoz képest 180 fokos fordulatot véve a mezőgazdasággal kezdtek el foglalkozni. Ezeken kívül fontos részét jelentették az előadásnak a közösségi kertek is, amelyeknek óriási kultúrájuk van világszerte, s amely kultúrának városunk is részese 3 közösségi kerttel és egy közösségi gyümölcsössel.

Ki ne ismerné Jason Mraz-t és az I’m Yours című slágerét. Ő például hátat fordított a celebéletnek és jelenleg erdőkertekkel és kávébab-termesztéssel foglalkozik. A zenét nem hagyta teljesen maga mögött, de már kicsit másabb stílusban – főleg az agrárvilág és az élet szépségeiről – énekel. Érdemes belehallgatni!

No, de rátérve az előadásra: a téma első hallásra nem tűnhetett túl izgalmasnak, de ahhoz képest, hogy fakultatív volt a megjelenés, sokan voltak. Az előadás szépen lement, csillogó szemmel hallgatták, valamint szagolták és tapintották is, hiszen én úgy vallom, hogy minél több érzéket megmozgatunk, annál több minden marad meg a hallgatók emlékezetében. Ennek okán kókuszrostot tapintottak és az előadás workshop-jellegét megtartva saját kezükkel vetettek borsót, kukoricát, majd mindenki elvihette a növénykezdeményeit. Nagyon élvezték az ifjú felnőttek, hogy „piszkosak” lehettek. Volt, aki előző nap volt műkörmösnél, mégis talán ő túrta-fúrta a legjobban a virágföldet.

Majd záporoztak a kérdések ifjú bölcsészektől, leendő orvosoktól. Volt, aki már saját kutatással rendelkezett a közösségi kertekről kontaktokkal, tapasztalatokkal. Szóval ilyen az, amikor nem csak a hallgatók tanulnak, hanem az oktató is.

És hogy mit?

Hogy jó az irány! Hogy érdekli az embereket és ott van mindenkiben a tenni akarás és a természet, a talaj iránti szeretet és a vágyakozás, szakmától függetlenül.

Helyesbítek: ha „túl sok” az alma a kertben.

Az első részből megtudtuk, hogy hogyan is készül az almaecet. Mondanom sem kell, hogy a szűk tonnányi alma töredékét érintette csak az ecetkészítés, különben a Nagytemplom tetején és érezhetnénk az illatát. De mi is lett a többi alma sorsa?

Egy családi program keretében leszedtük, és mivel zömében nyári almáról beszélünk, ezért nem tudtam másképp télire (nagy mennyiségben) eltenni, mintsem almalé formájában. Ennek többféle forgatókönyve lehet. Én személy szerint bérprésházba vittem, ahol pasztőrözték és csomagolták. Eredményül pedig nagyságrendileg 2 évig is elálló, 100%-os almalevet kaptam saját, kezeletlen termésemből. 

Mondanom sem kell, hogy ezt otthon is meg lehet csinálni. Ezt azért is nagyon fontos megjegyezni, mert a présházakban általában – de üzeme válogatja – csak 100 kg feletti mennyiséggel foglalkoznak. Én 400 kg almából 240 liter almalevet készíttettem, szóval a szupermarketek gyümölcslé-polcainál biztosan nem futunk majd össze!

A házi almalé készítéséhez két dologra lesz szükséged: vízre és almára. Ha édes gyümölccsel dolgozol, még plusz cukrot sem kell hozzáadni. Az alma fajtáját tekintve nem fogalmaznék meg kritériumokat: persze fontos, hogy édes legyen, de általában, ami a kertben megterem, az tökéletes. Ha nagyon savanyú, érdemes lehet kicsit megcukrozni.

Bár az „igazi” almalé áttetsző, letisztult, nem rostos, de így kevésbé is egészséges. Én jobb szeretem, ha kicsit sűrűbb. A kettő közti egyik legnagyobb különbség az, hogy míg a hígabb relatíve sokáig eláll, a rostosat érdemes hamarabb elfogyasztani.

Na, de kezdjük is el! 

Az almákat alaposan mossuk meg, majd vágjuk 4-6 darabra őket. Nem kell kiszedni a magházukat és megpucolni sem kell őket. Tegyük az almákat egy nagy fazékba vagy hőálló tálba. Öntsünk az almákra annyi forrásban lévő vizet, amennyi majdnem ellepi őket. Fedjük le a tálat, s hagyjuk így 24-36 óráig. A forró víz kioldja az almából a levet, átveszi az ízét. Másnap szűrjük le az almalevet először egy szűrő segítségével, majd textilpelenkán keresztül is, hogy teljesen áttetsző legyen, ne kerüljön bele rost. Ha nem elég édes, adjunk hozzá cukrot, majd tegyük a gáztűzhelyre. Forrásig melegítsük – míg a cukor elolvad –, majd forrón töltsük sterilizált üvegekbe. Zárjuk le az üvegeket forró vízben kifőzött tetőkkel és szorosan csavarjuk rá azokat. Tegyük az üvegeket 10 percre a forró vízbe. Ha lekapcsoltuk a lángot, érdemes még 5 percig a meleg vízben hagyni az üvegeket, mielőtt kiszednénk őket. Hagyjuk őket teljesen kihűlni. Ha így hőkezeljük az almalevet, 12-18 hónapig is eláll és a vitamintartalmának jó részét is sikeresen megőriztük.

Jó étvágyat!

Félreérthető a cikk címe, mert ha csak nem viharos az idő, akkor ilyen nem létezik. Persze növényélettani szempontból lehetséges, hogy egy fa túlterheli magát, pláne, ha helytelen volt a metszése. Ebben az esetben kialakul egy periodikusság az almafák életében, de erről majd máskor mesélek.

Nem is oly rég vásároltam egy telket, amely telis-tele volt idős almafákkal. Mondanom sem kell, nagyon örültem: tavasszal az egész kert virágban úszott, én pedig serényen öntöztem. Ennek hála nagyon sok alma lett (téli és nyári alma egyaránt). Fel is ötlött bennem a kérdés, hogy mit is tegyek ezzel a mennyiséggel. Jelen esetben inkább tonnákban, mintsem kilókban gondolkodnék, csak hogy a kedves olvasó is tudjon viszonyítani: 14 fáról beszélünk.

Alföldi ember lévén nekem is a cefrekészítés ősi hagyománya jutott eszembe, egészen addig, amíg egy fesztiválon meg nem kóstoltam az almaecetes-gyömbéres limonádét. Nem a piaci rés betöltésének szándéka jutott eszembe a kóstoláskor, de ezt az ízt magammal akartam vinni. Másnap bementem a boltba és almaecetet kerestem. Két dolog lepett meg igazán. 

Az almaecet nagyon drága, és műanyag palackban árusítják. Mondanom sem kell, nem vettem, sokkal inkább recepteket keresetem. Hogyan is csinálhatnák én magam almaecetet? Íme a megoldás:

A recept egy 5 literes dunsztos üveg megtöltésére szolgál.

Hozzávalók: 

• 2 kg felkockázott vagy lereszelt alma. Nagyon fontos, hogy ebbe beletartozhat az alma héja, magháza, magja is, szóval nem feltétlenül kell erre a célra az almát „pazarolni”. Én saját, kezeletlen héjú almát használtam. 
• 2 liter víz
• 20 dkg cukor
• 1 szelet kenyér
• idő

A szeletekre vágott almát tegyük egy 5 literes üvegbe, majd öntsünk rá kézmeleg vizet. A tapasztaltabbak már előre feloldották benne a cukrot, de én nem így csináltam. Nagyjából ¾-ig kell töltenünk az üveget, s ekkor tegyük rá a szelet kenyeret. Én házi vadkovászosat használtam, abból is olyat, amit le akartam reszelni zsemlemorzsának (ételmentés magas fokon). Vászonruhával kössük le és állítsuk az üveget meleg helyre. 2 hétig érleljük, többször keverjük meg, majd szűrjük le. Ahány liter lé lesz, annyiszor 10 dkg cukrot öntsünk rá. Néhány nap múlva forrni kezd. Négy hétig kell tovább erjeszteni. A tetején előbb vékony, majd mind jobban vastagodó hártya képződik (ez az ecetágy). Miután letisztult, fejtsük le. Minél tovább hagyjuk állni, annál erősebb ecet lesz a végeredmény. Ha az ecetet már mind leöntöttük róla, az ecetágyra tehetünk ismét egy kevés szeletelt almát, almahéjat, cukrot és öntsük fel langyos vízzel. Így állandóan lesz ízes almaecetünk.

Megjegyzés: Az almaecetet addig érdemes készíteni, míg nyílt térben vagy nyitott ablak mellett mindez megoldható, mert az erjedéssel járó „illat” kellemetlen lehet.

És hogy mire is jó az almaecet?

• javítja az anyagcserét
• serkenti az emésztést
• csökkenti a vérzsírokat
• aktiválja a szív- és veseműködést
• feszessé, üdévé varázsolja a bőrt
• jelentős mértékben javítja a vas beépülését, felélénkíti a sejtlégzést, így fokozza a sejtek energiatermelését és teljesítőképességét, valamint eredményesen méregtelenít

Eredményes ecetkészítést!

Az előző részek tartalmából…

A szakaszos fűnyírással diverz élőhelyet alakítottam ki a kertben, miközben vizet, energiát és időt spóroltam. A kertben hagyott „aprócska dzsungelrészletekért” az összes szomszéd elismerő pillantásokat vetett, hiszen egy rendezett kert nem csak a kertész szívét melengeti. A diverz élőhely kialakításáért pedig az ott élők (rovarok, apróbb gerincesek, puhatestűek) hangjukkal hálálkodtak.

Na, de térjünk rá cikkünk névadóira, a puhatestűekre. Sokan nem is tudjuk, hogy milyen sokfélék. Vannak köztük jó vendégek és vannak, amelyekért nem lehetünk hálásak. A kialakított kertben, ahogy azt említettem, a buja növényzet és az általa okozott konstans magas páratartalom vált uralkodóvá. Tipikusan olyan hely, ahol könnyen mozognak a csigák, és mi több, jól is érzik magukat! Ez a kísérlet elején nem volt zavaró, megtanultam nem mezítláb sétálni a kertben. 

A dzsungelkert burjánzott, öröm volt nézni, egészen addig, míg meg nem kaptam a palántáimat ajándékba. Szó szerint felforgattam a talajt, elmunkáltam, majd eltettem a közel 40 darab palántát. Minden este gondoztam, hónaljaztam. A tavalyi pampafű nyesedéke is rákerült a kertre, az így kialakított mulcsréteg nem engedte kiszárítani a talajt, ergo: konstans magas páratartalom alakult ki. Ezen a ponton találkozott a dzsungelkert és a kiskert – az én nagy bánatomra.

Hogyan tovább? – avagy heroikus küzdelmem a csigák ellen

Mint mindenki, én is a sörcsapdával kezdtem, és bár ez sikeres volt, a nagy érdeklődésre való tekintettel (a paprikáimnak nem maradtak levelei) váltanom kellett. Jött a tejcsapda, mely hasonló a sörcsapdához. Majd a keserűsó következett, melyről kiderült, hogy tápanyagutánpótlásra jó, de a csigák vagy szeretik a keserű ízt, vagy nem érzik, de hatását nem éreztem. A vegyi anyagok használatát szerettem volna mellőzni – és akkor jött az ötlet bájos édesanyámtól!

A futókacsa!

Szkeptikus voltam, de égetett a szükség. Már elvből sem akartam bolti paprikát vásárolni, hisz oly’ sokat dolgoztam a kertemen. 

Kölcsönkértem pár kacsát – és milyen jól tettem!

Minden megmenekült és innen jött az ötlet! Egy vállalkozás, amelyben bérbe lehet adni a kacsákat, mint „alkalmi munkavállalókat”, ha valakinek csiga problémája adódna, mint nekem. Ha idén nem is, de jövőre érdemes lehet belevágni.

Ott tali!