A várandósságom során Lenner-Pittlik Fanni Flóra kísért dúlaként, akitől a sok hasznos, babavárással kapcsolatos információ mellett lelki támogatást is kaptam. Ő vetette fel, hogy az utolsó trimeszteremben szervezne nekem egy blessingway-t, magyarul szülésre bocsátó ünnepet, amit akkor még nem is sejtettem, hogy milyen lelki erőforrást jelent majd számomra az utolsó hetekben. 

Mint ahogyan esküvő előtt a mennyasszony és az őt inspiráló nőismerősei összegyűlnek, és a lányságból asszonnyá válást ünneplik a lánybúcsún, úgy a blessingway–n az asszonyból édesanyává válást ünneplik az esemény résztvevői. Eredetileg a blessingway indián hagyományokra visszavezethető esemény, így az minden érzékszervre ható, szertartásos elemekből épül fel. 

Minden résztvevő olyan ruhadarabot választott erre az eseményre, amely a nőiséget és a természetet szimbolizálja. Magában a dekorációban is hangsúlyt kaptak a nőies színek, mint a rózsaszín, lila, bordó. Körbeültük a gyönyörű kerti virágokkal, virágszirmokkal körbeölelt gyertyás dekorációt, a háttérből gyönyörű halk zene szólt, mint például Palya Bea Hívlak téged című dala.

Már maga a tény, hogy az engem támogató barátnőim miattam jelen vannak az eseményen, megható volt. Aztán kezdetét vette az ünnepség, ami telis tele volt szimbolikus elemekkel. Az első szimbolika a virágos hajdísszel való megkoronázás, amelyet a hajam fésülése, befonása és relaxáló kéz- és lábmasszázs előzött meg. Az esemény során nagy hangsúlyt kapott az érintés: az ölelés, egymás kezének a megfogása – amelynek jelentőségét nem kell bemutatni olyan ember számára, akinek az érintés a szeretet nyelve, mint nekem is.

Az esemény egyik legjelentősebb – és számomra nagyon sokat adó – eleme az volt, amikor egy cetlire felírtuk a szüléssel, anyasággal kapcsolatos félelmeinket, míg egy másik cetlire azokat a gondolatokat, amelyek a félelmek leküzdésében segítenek. A félelmeket tartalmazó cetliket szimbolikusan elégettük, míg a bátorító cetliket útravalóként megtarthattam.

A várandósság során – főleg az utolsó trimeszterben – felerősödnek a félelmek, és ezzel nincs is addig baj, amíg nem hagyjuk, hogy azok úrrá legyenek rajtunk. „Vajon jó édesanya leszek?” „Milyen lesz az én szülésélményem?” „Vajon bízhatok a testemben?”… – kérdések, melyek megannyi félelmet hoznak felszínre. Az én erőforrást adó gondolataim, hogy ott lesz Ő a karjaimban az út végén; illetve, ha a figyelmemet a félelmeim helyett a testem jelzéseire és ösztöneimre fordítom, akkor hozzáférek azokhoz az elemi szinten meglévő információkhoz, amelyek megóvnak, és a számunkra legjobb megoldást teszik hozzáférhetővé. 

A félelmek leküzdéséhez azonban kell a magunkba vetett hit megerősítése, azaz az önbizalom, amelyhez az esemény további elemei is mind hozzájárultak. Minden barátnőm írt egy nekem szóló levelet, amelyben megosztották a velem és az anyasággal kapcsolatos gondolataikat. A levelekben írt őszinte szavak lelkemig hatolva nem csak könnyeket szabadítottak fel, hanem olyan bennem lakozó erőre irányították rá a figyelmemet, amelyet én kevésbé, de ők – kik közel állnak hozzám – tisztán látnak.

Az ünnepség még számos gyönyörű szimbolikájú elemből épült fel, és zárásként azt az útravalót emelném ki, amely során mindenki egy közös piros cérnából karkötőt készített, amelyet a baba megérkezéséig viselnek velem együtt.

A blessingway során végig szinte „harapni lehetett” a szeretetet, és átjárta a szobát egy olyan emelkedett légkör, amely előhozta a mélyről fakadó női erő tudatát, és a minket, nőket átjáró szoros, támogató sorskötelék erejét. Az esemény amellett, hogy nagy erőforrást adott számomra, elősegítette, hogy a figyelmemet a bennünk meglapuló természetes ösztönökre fordítsam, amely tudatalatti késztető erő, s végigvezet az anyává válás útján. Remélem, minden kismama megtapasztalhatja a blessingway felejthetetlen élményét. Köszönöm barátnőimnek és különösen Fanninak, hogy megszervezték nekem ezt a csodálatos eseményt!