Nem is oly rég bővült a kis családunk. Megérkezett hozzánk Derecske, a kecske. A nevét a színéről kapta, olyan kis deresnek láttuk. Az előző gazdájától megkaptuk az infót, hogy ő bizony egy fejős kecske. Ez elég nagy fejtörést okozott az első napokban, hiszen nem gyakran került a napirendbe a kecskefejés. Érzésem szerint viszont hamar belejöttünk. Bízok benne, hogy Ő is így gondolja. Szóval, szorgalmasan elkezdtünk gyűjteni a tejet. A rekord eddig napi 1 liter volt. Tegnapra lett 2 liter tejünk, így elérkezettnek láttuk az időt a házi sajtkészítésre!

Első lépésként a tejet felforraltuk. Amikor forrni kezdett, lassan néhány kanál citromlevet adtunk hozzá. Leírásunk ezen pontján jogos volna a kérdés, hogy mit is jelent az a „néhány kanál”. Azt gondolom, ezt egyszerre kell érezni és látni is.  Nekünk a 2 liter tejhez 1 közepes méretű citrom levére volt szükségünk. Adagolás során fontos, hogy kavargassuk is a tejet. A citromlé adagolásával apránként kicsapódik a túró. Ami visszamarad, az a savó. Ezt sem szabad kiönteni!

A túrót egy tiszta textilanyagba kiszedjük, s ízesítjük kedvünk szerint. Mi most az erdőből szedtünk vadsnidlinget és egy picit megsóztuk. A túróból alaposan kicsavarjuk a még benne maradt savót, az anyaggal betakarjuk, és valami nehezékkel préseljük. Így jól összetömörödik és a maradék savó is kicsöpög belőle.

Mi egy estét hagytuk préselődni, és frissen, nyersen reggeliztünk belőle, de lehet sütni is akár. Hát, valami isteni…

A savóban pedig rizst főztünk, ez lett a másnapi  ebédhez a köret. Nagyon kellemes, telt ízt ad neki és telis-tele van mindenféle hasznos tápanyaggal!

A nagyüzemi sajtkészítéstől még messze vagyunk, de igazából nem is szeretnénk ezzel foglalkozni, csak saját célra készíteni – amíg drága Derecskénk együttműködik.