Előző cikkeinkből megismerhettétek Bea Johnson könyvét és munkásságát, illetve az első zero waste alapelvet. Most a második alapelvet vesszük górcső alá.

A második alapelv a Csökkentsd! nevet kapta. Na, de ki szeretne mégis lemondani a jelenlegi dolgairól? Így is keveset szórakozunk, kevésszer ehetünk jókat, miért kellene csökkentenünk az élet pozitív velejáróit? 

A második alapelv nem erről szó. Nem kell rögtön minimalistává váljunk, ha a környezetünket szeretnénk védeni. Inkább csak azt emeli ki, hogy csökkentsük azt, amire valójában egyáltalán nincs szükségünk. Ez az alappillér azt kéri, gondoljuk át a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli vásárlásainkat. Ehhez kézzelfogható segítséget is nyújtunk.

Az első lépés az otthonunk felmérése. Húzzunk ki minden fiókot, nézzük át alaposan a konyhai eszközöket, a gardróbot és a tárolóinkat. Számomra sokat segít, ha felteszem magamban a kérdést: mikor is használtam az adott dolgot utoljára? Van-e más eszközöm, ami ugyanezt a célt szolgálja? Fogok-e annyi narancslevet facsarni, hogy ahhoz egy elektronikai eszköz kelljen, szükségem van-e három tésztaszűrőre?

Ha megtaláltuk ezeket a felesleges eszközöket, amiket már egyszer beengedtünk otthonunkba, akkor meg kell találni a módját, hogy környezetbarát módon megváljunk tőlük.

Az általános, számomra „kacat” termékeket a helyi csere-bere csoportban sikerült elajándékozni vagy elcserélni. Azonban a cserénél fontos arra figyelni, hogy ne kacatot kérjünk a kacatjainkért, hanem például élelmiszert vagy tisztítószert (lehetőleg natúrt), esetleg kozmetikumot, amit amúgy is vennénk magunknak, és el is használnánk/fogyasztanánk. Érdemes egy kiskaput hagyni magunknak, miszerint egyéb csereterméket is elfogadunk. Így például szert lehet tenni házi lekvárokra, szörpökre, igazi, kézzel készült finomságokra. 

Az egyéb termékeket – például a megunt hobbi maradványait – tematikus csoportban is hirdethetjük, így valószínűleg olyan emberhez kerül, aki tényleg hasznát veszi. De nagyon hasznosak az adok-veszek oldalak is, csak nem szabad túlárazni a termékeket, ha tényleg hamar meg szeretnénk tőlük szabadulni. 

Ez a munka, amit arra szánunk, hogy megszabaduljunk a kacatjainktól, segít abban, hogy legközelebb meggondoljuk, hazavigyünk-e valamit az otthonunkba. Így átgondoltabb lesz a költekezés, és a termékek mérlege is átbillen a minőségiek irányába a mennyiségiek helyett. 

Vannak olyan tárgyaink, amikhez érzelmi kötődések fűznek: például egy fiatal korban hordott ruha vagy a sok kedves plüssállat. Ezeknek a tárgyaknak mi már valószínűleg nem fogjuk hasznát venni, és bár egy-egy darabot el lehet tenni az utókornak, a legtöbb tárgyon érdemes még akkor túladni, amikor más – például egy fiatalabb rokon – még használni tudja őket. Ha jó minőségű a tárgy, akkor talán még a mi gyermekeink, unokáink is meg fogják örökölni. Ezzel a hasznos ajándékozással akár a közösséget is erősíthetjük: például ha anyukák csoportja cserélget kinőtt, de más számára még kívánatos holmikat. 

Ha csökkentjük a környezetünkben lévő „kacatok” számát, akkor az életünk is könnyebbé válhat hulladékmentes úton. Hiszen kevesebb mindent kell fejben tartani, logisztikázni, kevesebb energiát pazarlunk a holmik a karbantartására, takarítására.

Na, de ennyit a meglévő termékekről! Térjünk át a mostani és jövőbeni vásárlásokra. Ne gondoljunk a vásárlásra szabadidős tevékenységként! Próbáljunk nem bedőlni a marketingkampányoknak és az influencereknek! Minden vásárlás előtt tegyük fel a kérdést magunknak: valóban szükségem van erre? Tudok-e nélküle élni? Ki fogom tudni használni ezt a tárgyat teljes mértékben? Tudok-e koncentrált formában venni az adott dologból, vagy csak annyit, amennyire tényleg szükségem van? Elérhető-e fenntarthatóbb csomagolással (vagy teljesen csomagolásmentesen), esetleg natúr összetevőkből? Egy kihagyhatatlan ajánlat, amire azonnal lecsaptunk, vajon tényleg kihagyhatatlan volt, vagy csak magunkat csaptuk be? Tudatosítsuk a válaszokat minden alkalommal magunkban, megmaradt erőforrásainkat pedig más dolgokra csoportosíthatjuk át. 

Ha elindulunk a csökkentés útján, akkor a fogyasztás mennyiségével is illik foglalkoznunk. Sokan azt mondjuk például, hogy nem tudunk autó nélkül munkába járni, nem tudunk tömegközlekedésre vagy kerékpárra váltani. De vajon tudnánk csökkenteni az autó használatát? A kisebb távokat – például a boltba vagy a barátokhoz – sétálva vagy kerékpárral meg tudnánk tenni? Illetve, ha a munkatársakkal összefogva egy autóval közlekedünk, akkor azt a pénztárcánk is meg fogja köszönni, nem csak a környezetünk. 

Tehát az erőforrásaink csökkentése, a tárgyak halmozásának visszaszorítása könnyebbé teheti az életünket. Azonban kiemelném, hogy nem az a cél, hogy lecsupaszítsuk a lakásunkat és ne legyen többé komfortzónánk! Éppen ellenkezőleg: tágítsuk a komfortzónánkat azzal, hogy saját határainkat feszegetjük, s a változás érezhető lesz!

Te mit csökkentenél legszívesebben?