„A világ békéjét nem lehet üres gyomorra és emberi nyomorúságra építeni” – hangzott el a mondat az 1960-as években Norman Earnest Borlaugh szájából, akit a „zöld forradalom” atyjának tartunk. Ha vizsgáljuk azt a történelmi helyzetet, amikor ez a mondat elhangzott, akkor nyeri el mondata valós súlyát. A 2. világháború utáni időszakban relatív élelmiszerválság alakult ki, majd az egészségügyi ellátás fejlődésével nőtt a népesség, ami tovább nehezítette a már amúgy is rossz állapotban lévő mezőgazdaság helyzetét. Borlaugh nevéhez fűződik többek közt a gabonanemesítésnek az az időszaka, amelynek hatására nőttek a termésátlagok, javult a létbiztonság. 

Ma, a 21. század küszöbét átlépve egy újabb relatív élelmiszerválsággal állunk szemben, hiszen jelenleg közel 7,8 milliárd ember élelmiszer-szükségletét kell kiszolgálnia 1,4 milliárd hektárnyi  szántó- és ültetvényterületnek. Ha kicsit előretekintünk, akkor az előbbi szám növekedni, míg az utóbbi feltehetően csökkenni fog – többek közt az elsivatagosodás és az urbanizáció miatt. Nagyon sok problémával kell megküzdenie egy mai gazdának, hiszen a klímaváltozás, a romló talajviszonyok, a növekvő munkaerőhiány, az elöregedő társadalom mellett még megannyi más probléma nehezíti az eredményes, ugyanakkor fenntartható gazdálkodást. 

Az előbb említett problémák majd mindegyike hazánkban is megtalálható. Saját bőrünkön tapasztalhatjuk a hektikus időjárást, az egyre gyakoribb szélsőségek megjelenését, a csapadék – a mezőgazdasági termelés számára – egyre kevésbé megfelelő eloszlását. Erre kínál megoldást a precíziós gazdálkodás. Olyan módon kell növelnünk a mezőgazdaság hatékonyságát, hogy közben csökkentjük a felhasznált inputokat és a menetszámot a számítástechnikai innovációk segítségével.

Jelenleg a bolygón 1,4 milliárd hektáron folyik szántóföldi növénytermesztés, ami a szántóföldek 10%-ának felel meg. A különböző országokban azonban különböző volumennel zajlik a termelés. Előrebocsátom, hogy ezt a termelési volument kell a továbbiakban növelni fenntartható módon.

A precíziós növénytermesztés lehet a megoldás a klímaváltozás káros hatásainak enyhítésére. A precíziós növénytermesztés adta technológia képes optimalizálni a termelés agrotechnikai elemeit, csökkenteni a felhasznált növényvédő szerek és műtrágyák mennyiségét, így téve a termelést fenntarthatóvá. A növénytermesztés hatékonyságát a biológiai alap, tehát a fajta vagy hibrid helyes megválasztása, az agrotechnika és a környezeti behatások egyaránt meghatározzák.

A precíziós növénytermesztés egyik legnagyobb előnye, hogy a különböző agrotechnikai elemeket (vetés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem) differenciálva tudjuk megvalósítani a területen. Ehhez mindenképp szükséges a pontos helymeghatározás. A helyspecifikus tápanyag-utánpótlással nem csak csökkenthetjük a felhasznált műtrágyák mennyiségét, hanem a tápanyagkimosódás elkerülésével csökkentjük a környezeti terhelést is. 

Biztonsabbá kell tegyük a takarmány- és élelmiszernövények termesztésének technológiai hátterét. A precíziós vagy helyspecifikus termelés lehetővé teszi számunkra a környezeti terhelés minimalizálását. A minőségi paraméterek vizsgálatával teszi művelésünket közvetett úton fenntarthatóvá. 

A precíziós művelés fejlesztésének fő irányvonala az ökonómiailag és ökológiailag fenntartható növénytermesztés, mely figyelembe veszi a terület heterogenitását. A precíziós növénytermesztés technológiai hátterének alkalmazása egyre több mezőgazdasági növény számára elérhető, beleértve a kukoricát is.

Az adok gyűjtése az egyik alappillére a mai modern mezőgazdaságnak. Adatokat gyűjtünk a talajról, a növényről, illetve annak tápanyag-ellátottságáról, fejlődéséről. Ezeket az adatokat konvertálja át az agronómusi tudás információvá, megalapozva ezzel a tudatos döntést.