A fa bútorok gyönyörűek, értékállóak, bárhol megállják a helyüket, azonban sokan ódzkodnak e természetes építőanyag használatától, hiszen a felület kezelését 2-3 évente meg kell ismételni, változik a színe, alakja stb. A festékek és lazúrok használatával pedig nem kívánt kémiai vegyületeket engedünk be otthonunkba. Azonban egy régi japán eljárás, amely mostanában újra reneszánszát éli, elfeledteti velünk az imént említett macerákat. De mi is lehet ez és hogyan működik?

Kezdjük a legelején!

Japánban a legtöbb épület évszázadokig tömörfából épült. A gyúlékonyság és a korhadás óriási problémát jelentettek. Akkoriban ugye nem volt palettán a ma ismert felületkezelő anyagok armadája. Mégis jelen volt mindennapjaikban a fa mint építőanyag – de hogyan? 

A válasz az „égetett cédrus deszka”, avagy a shou sugi ban technika. Az 1700-as években fedezték fel, hogy az égetett, megperzselt lécek kevésbé gyúlékonyak és sokkal tartósabbak a natúr fánál, élettartamuk megtöbbszöröződik. A shou sugi ban (vagy másnéven yakisugi) módszerrel kezelt fa ellenáll az időjárás viszontagságainak (tűz-, víz- és UV-álló), sőt az élősködők sem jelentenek rá veszélyt. Használata során pedig a fa semmilyen vegyszerrel nem érintkezik, így biztosan nem veszélyezteti majd az egészségedet.

Hogyan működik?

A technika alkalmazásához mindössze 5 (6) dologra lesz szükséged:

• nyílt láng (malacperzselő)
• drótkefe
• folyóvíz
• tungolaj
• szöszmentes rongy
• idő

Én egy áthidalót csináltam ezzel a technikával, de ez még csak a kezdet. A fa kiválasztását követően méretre vágtam, majd lecsiszoltam. A csiszolást azért éreztem fontosnak, mert egy régi gerendáról van szó, amely nem volt korábban tartósítva, és az enyészet nyomai jelen voltak rajta. Új fűrészárunál azonban erre nincsen szükség. A fát leperzseltem, s ennek hatására egy pár milliméter vastag szenes réteg keletkezett a felszínén. Meseszép volt, de itt még nem szabad megállni, bár már egy alap tartósítást adtunk neki. Az elszenesedett réteget drótkefével távolítottam el – itt nem árt előre gondolkodni, hiszen most szabjuk meg, hogy milyen színű faanyagot szeretnénk a lakásunkba. Én egy sötétebb tónust választottam, így csak egy vékony réteg került le a felületről. A következő lépés egy folyóvizes lemosás, amit én egy seprűvel és locsolóval oldottam meg, majd vártam 12 órát száradásig. És most történik a varázslat. A tungolajat 3 rétegben vittem fel a felületre és minden réteg között hagytam 12-20 órát, hogy beigya a fa. Közben sokszor megnéztem, és bizonyos helyekre kentem még 1-1 plusz réteget, hiszen a fa sem egy homogén alapanyag, puhább és keményebb részek vannak benne, amelyek más-más ütemben szívják magukba az olajat. Minden réteg között egy szöszmentes ronggyal elkentem a felesleget. Egyes források szerint az utolsó réteget érdemes beleégetni a fába és így még hatékonyabb az eljárás, így tettem én is. Fantasztikus illatok szabadultak fel és a végeredmény magáért beszél. 

Azonban, ahogy fekete macskáról sem lehet szép képet csinálni, a nagyon sötét fáról sem, de mégis megpróbálom.