1. rész

Párommal immár három hete egy tanyára költöztünk. Az első két hetünk tapasztalatait szeretném most megosztani Veletek. 

Végtelenül izgalmas! A megszokottól minden szempontból nagyon eltérő életmódba kezdtünk. A tanyánk kialakításakor elsődleges szempont a természettel való harmónia, a fenntarthatóság és a tanulás. Minden napunk más, persze ezt mindenki megélte már, aki lakás- vagy házfelújításba kezdett. De akkor miért pont egy tanya? –jogos lehet a kérdés.

Amikor házakat nézegettünk, fontos volt a természethez való kapcsolódás. Egyre nagyobb területeket találtuk, persze sokszor nagyon borsos árakon, majd rátaláltunk a mi otthonunkra. Jelenlegi állapotában persze nagyon nehezen összeegyeztethető a látott kép és az „otthon” fogalma, de minden nap közelebb kerülünk. Nincsenek közműveink, ezért – ahogy az megszokott – alternatívákban gondolkozunk és tanulunk. Az első és legfontosabb dolgok a hűtés, az áramellátás és a víz kérdése, na és persze fedél a fejünk fölé. De hogyan?

Büszkén mondhatom, két hét után lebontottuk a sátrunkat és beköltöztünk leendő otthonunk egy szobájába. Óriási lépés volt ez a kényelem felé, de még mindig nagyon messze a vége. A tisztálkodást esővízzel végezzük, amit egy „solar dush” segítségével melegítünk fel, ha süt a nap. Megvan a maga hangulata – és borult ég esetén a sebessége is. Mivel a tusoló zsákunk csupán 25 literes, érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyi vizet is használunk a tusolás során, és, hogy még mennyi mindent kell nekünk, természetvédőknek is változtatunk a szokásainkon. 

A tisztálkodáshoz persze ökológiailag lebomló természetes tusfürdőt alkalmazunk, így tusolás után a felhasznált esővizet konyhakertünk öntözésére használhatjuk.  Mert ugyebár van konyhakertünk is, a tanya vásárlásával közel egy időben elpalántáztuk a paprikát, a paradicsomot és az édesburgonyát, hogy ne kelljen várnunk egy szezont az önfenntartás megkezdéséhez. 

Az energiaellátásunk a tisztálkodásnál sokkal nagyobb feladatot állított elénk, amibe – túlzás nélkül mondhatom – nehéz volt belefognunk. Nem sok energetikai előismerettel rendelkeztünk, de ez az elmúlt három hétben gyökeresen megváltozott. Értelmet nyert a vasaló vagy épp a fúrógép oldalán elhelyezett matrica és rajta a jelölések. Rájöttem mi a különbség az AC és a DC között, vagy hogy mi is az az inverter vagy épp az indítófeszültség, és, ha minden igaz, ma áll össze a mi saját DIY napelem parkunk is. Érdekes volt megtapasztalni, hogy egy-egy eszközünk mennyi áramot is fogyaszt, és hogyan is kell méretezzük a saját napelem rendszerünket. Például a vasalók elektromos fogyasztása 800 Wh és 2500 Wh között mozog óránként, ami egy hatalmas mennyiség, pláne szigetüzemű napelemes rendszer használata mellett, hiszen az inverternek mindenképp bírnia kell a teljesítményt. De vajon van alternatívája a vasalásnak? 

Gondoljunk csak bele, ha mosás utána ruháinkat rögtön vállfára akasztjuk, annak súlya miatt a gyűrődések legnagyobb része kisimul, már ezzel is nagyon sokat tudunk nyerni mind időben, mind anyagilag. 

Miközben saját rendszerünket terveztük, megfogalmazódott bennem a „stand by” élet fogalma. Három hét után saját tapasztalataim alapján elmondhatom, a kevesebb néha több. Hatalmas energiamennyiség szükséges ahhoz, hogy otthonunk minden szolgáltatása azonnal igénybe vehető legyen. A víz felmelegítése és e magasabb hőmérséklet fenntartása nagyon költséges, ám ezek a költségek csak sárga csekkek formájában köszönnek vissza, és sokszor nem is sejtjük, milyen mennyiségek is állnak a felhasznált kilowattok mögött.

Miközben saját rendszerünket terveztük, mi is többször feltettük a kérdést: mire is van igényünk?

A mi rendszerünk ma indul el, hamarosan mesélek!