Gazdag-Rozs Szilvia ugyan már nem él Debrecenben, de mindig megdobban a szíve, ha a városban járhat családjával. Legutóbbi látogatásuk alkalmával egy fa ültetésével is tisztelegett a szülővárosa előtt. 

Veronika:

Hogyan született meg a faültetés gondolata? 

Szilvia: 

Igazság szerint mi Budapesten élünk, és éppen Debrecenben voltunk kirándulni a Hármashegyalján, amikor is tanúi voltunk egy faültetésnek. Nagyon szuper ötletnek találtuk ezt a családdal, és mi is kedvet kaptunk hozzá. A fővárosba is jött Debrecenből fa, így arra gondoltunk a férjemmel, hogy mi is visszaviszünk egy fát Budapestről a cívisvárosba. 

Veronika:

Milyen hivatalos teendők adódtak az ültetést megelőzően?

Szilvia: 

Előzetesen utána olvastam, hogy milyen lehetőségeink vannak ezzel kapcsolatban. Olyan helyre szerettük volna ültetni, ahol biztosan meg is marad, és nem lesz útban. Felkerestük szándékunkkal telefonon a városháza zöldterületi osztályát, és érdeklődtünk a lehetőségek felől, arról, hogy hová ültethetnénk. Az István út, a Tócóskert tér környékén szerettünk volna ültetni, mert ide kötnek gyerekkori élményeim. Ezután e-mailben elküldtük a zöldterületi osztálynak, hogy milyen fafajra gondoltunk, és hamarosan kaptunk is a pontos ültetési hellyel kapcsolatban javaslatot és térképet. Abszolút gyorsan és gördülékenyen ment az egész folyamat. 

Veronika:

Szerencsére egyre több a jószándékú ember, aki ilyen módon is szeretne tenni a környezetéért, de valóban nem mindegy, hogy hova és hogyan kerül oda az a fa, milyen az adott faj. Ezért is fontos a hivatalos egyeztetés.  Pontosan milyen fajra esett a választás?

Szilvia: 

Vérszilvafát választottunk, hiszen gyönyörűen mutat virágba borulva. Ő a tavasz első hírnöke. Még levél sincs rajta, de már ontja a virágokat.

Veronika:

Hová került végül a fa?

Szilvia: 

A Derék utca 50. közelében jelöltek ki neki helyet. Könnyen fel lehet ismerni, mert ott ez a legkisebb fa egyelőre, de biztosan megnő az idő előrehaladtával. És ha már a várszilvafa virágairól esett szó: nagyon jó érzéssel töltött el bennünket a sok-sok virág jelenléte szerte a városban. Tulipánok, nárciszok, árvácskák mindenütt! Gyönyörű látvány volt!

Veronika: 

Kikkel ültette el a fát? 

Szilvia: 

A férjemmel és a 8 éves ikergyerekeimmel. A fára rá is tettük a gyerkőcök nevét, hogy ez az ő fájuk. Ha nagyok lesznek, hűsölhetnek a fa árnyékában. 

Veronika: 

Fontosnak tartják a környezetvédelmet a mindennapjaik során? 

Szilvia: 

A hétköznapjaink során igyekszünk szem előtt tartani a zöld szemléletet. Például a háztartásban, illetve a munkahelyemen is szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Az egyoldalas nyomtatások üres hátoldala pedig tökéletes rajzpapír. 

Veronika: 

Nagyon fontos, hogy a fiatalok is lássák, mit tehetnek a természet- és környezetvédelem érdekében, s példát mutassunk nekik!