A Future of Debrecen Zöld Mozi programjának második eseményén a The True Cost (A valódi ár) című dokumentumfilmet vetítették az Apolló Moziban. A vetítést pódiumbeszélgetés követte, melyen Váradi Ferenc moderálásával a szakma meghívott vendégei beszélgettek: Mengyán Eszter újságíró, blogger, onlinemédia-szakember, a Helló, slow fashion! Környezettudatos ruhatár lépésről lépésre című könyv szerzője és Balogh Dóra, a WEALL slow fashion márka alapító tervezője, divatkutató, a Fashion Revolution Hungary mozgalom oktatási koordinátora, divat- és textiltervező művésztanár. A hiánypótló film bemutatja, hogy számos esetben etikátlan, kizsákmányoló és környezetszennyező gyártási folyamatokra épülő ipari működés áll a kifutók csillogó világa mögött. A beszélgetésen elsősorban a divatipar negatív környezeti és társadalmi hatásai, a megoldási lehetőségek kerültek megvitatásra.

A kortárs fogyasztói kultúrát fémjelző kérdés, hogy mi kerül ezen ennyibe? Mert hiszen valahol biztosan olcsóbb, akciós, vagy árcsökkentett utolsó darabos a termék. Tehát mi kerül ezen ennyibe? Az olcsóbb lelőhelyeket keressük, mert akkor többet kapunk a pénzünkért, és ebben a rohanó világban egyébként is megérdemeljük. A többet. A fogyasztók többsége a termékár alapján nem von le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy miért éri meg ilyen alacsony áron eladni egy-egy tárgyat. Éppen elég megnyugvást kínál az, hogy olcsó, és a vásárló nem kérdez többet. Főleg a ruhadarabok esetén. Úgyis kimegy a divatból jövő héten! Ezt sugallja minden reklám, s emiatt érezhetjük úgy, felesleges drágát venni. Hacsak nem a kérkedés tárgyát képezi. Sodródunk az árral, hajt minket a kitűnni akarás, a folyamatos megújulásba, megszépülésbe vetett hit. A lehetőségek pedig végtelenek. Mindenki ismeri és biztosan részese is volt már különböző kuponos eseményeknek, melyeken nagy örömünkre párszáz forintos ruhadarabokra vadászhatunk. A fantasztikus shopping-túrák eredményét bemutató haul videók elárasztják a social média felületeket. Irigykedhetünk is!

Az értő és környezetvédelemre érzékeny olvasó az előbbi sorokkal kapcsolatban bizonyára tudja, nem kis iróniával íródtak. Az önkritika elkerülhetetlen, mert ha mi nem is, az olcsóság árát valaki megfizeti a fast fashion piacán. A gyors divatot diktáló márkák hetente új kollekcióval jelennek meg. A nagy tételben történő gyártást az alacsony bérezés miatt kiszervezik a szegény országokba. A megrendelésekért folytatott verseny egyre jobban leszorítja az árakat, mely élhetetlen és etikátlan munkakörülményeket eredményez. A divatipar átláthatóságáért folytatott küzdelemben nagy szerepe van a The True Cost-nak, melyben az egész rendszerről lerántják a leplet.

Mengyán Eszter elsősorban a vásárlók szemszögéből vizsgálja a divat működését, s a beszélgetés során a fogyasztói tudatosságra hívta fel a figyelmet. Fontosnak tartja az önismeretet, s javasolja: kezdjük a vásárlást a szekrényünkben, hiszen mindenhol lapul egy-egy elfeledett darab. Viseljük minél többször a már megvásárolt ruhadarabjainkat, ne féljünk kísérletezni, és kezeljük őket megfelelően. Mindezek mellett csak akkor vásároljunk, ha valóban szükségünk van valamire, és ez esetben nézzük meg a címkét, a feltüntetett textil- és ruhaipari gyártásban használt környezetbarát minősítéseket. A vásárlásnak is létezik számos környezettudatos alternatívája, mint például a használt ruha vagy a ruhacsere. Balogh Dóra divattervező egy megközelítőleg 40 éves vintage blúzban érkezett az eseményre. Kiemelte, hogy fontos a ruhadarabjaink körforgásban tartása, hogy minél tovább használatban maradjanak, ne kerüljenek egyenes úton a szemétbe. Az utóéletükről is gondoskodnunk kell.  A tervező a slow fashiont képviseli, no waste technikákkal dolgozik. Az értékteremtő újrahasznosítás, az upcycling foglalkoztatja, ruhagyűjtési tevékenységével a közösségi aktivizmusra épít. A régi ruha jól hasznosítható alapanyag, melyet egy kedves néző is kiemelt.

Megkerülhetetlen kérdésköre volt az estének továbbá az, hogy a film 2015-ös megjelenése óta a bemutatott problémakörökkel kapcsolatosan tapasztalhatóak-e pozitív irányú változások, és hogy klímatudatosabb lett-e a textil- és ruhaipar. A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy érzékelhető a környezettudatosság felé való nagyobb mértékű elmozdulás mind a fogyasztói, mind pedig a gyártói, szervezeti, illetve politikai döntéshozói szinten is, de nagyon lassú a folyamat. Felhívták a figyelmet a félrevezető greenwashing, a zöldre mosás jelenségre, amikor a marketingstratégia részeként egy márka környezetbarátnak aposztrofálja tevékenységét vagy egy adott terméket a nagyobb eladhatóság érdekében. Ez a tendencia rámutat arra, hogy napjainkban beszélhetünk egy olyan tudatos fogyasztói rétegről, amely a környezettudatos, etikus termékeket keresi. 

Át kell gondolnunk a vásárlási szokásainkat, meg kell értenünk a valós szükségleteinket! Az öltözködéshez való viszonyunk környezettudatossá tételének alapja, hogy ne gyorsfogyasztási cikként kezeljük ruhadarabjainkat. Kialakíthatunk egy tudatos fogyasztói magatartást, amikor nem az olcsót keressük, és amikor nem a többre vágyunk. Legyen döntésünk alapja a minőség és a fenntarthatóság, a körforgásos design, érvényesítsük a „buy less, choose well, make it last”, Vivienne Westwood által megfogalmazott elvet!
A program a KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 azonosító számú, „Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” című projekt keretében valósult meg.