A Z generáció úgy nőtt fel, hogy ismeri az alapvető környezetvédelmi elveket, s nem elvárásnak, hanem természetesnek veszi, hogy a hétköznapok során alkalmazza azokat. Egyszerű rutin cselekvések ezek, mint hogy nem dobjuk el a szemetet, akár össze is szedjük azt, vagy, hogy nem égetjük a villanyt, nem pazaroljuk a vizet, szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Számos más olyan felelős cselekvés is ide tartozik, amely a XXI. századi embert minősíti, meghatározza és elvekkel ruházza fel a személyiségét. Valljuk be, rosszul éreznénk magunkat, ha a lehetőségeinkhez mérten nem élnénk környezettudatosan, ha nem vennénk tudomást bolygónk aktuális állapotáról. Első lépésként meg kell hallanunk a médián, illetve a számos közösségi szerveződésen keresztül áramló zöld felhívásokat, szlogeneket, majd a saját életünkre vetítve értelmezni azokat. Hol állunk jelenleg? A teljes mértékben környezettudatosan élek és az egyáltalán nem érdekel a bolygónk sorsa képzeletbeli skálán hova sorolnánk magunkat? Őszintén.

Természetesen nehéz mindennek megfelelni, de nem is kell. Sokszor hallani azt az elcsépelt mondást, hogy sok kicsi sokra megy, de most azért is ide írtam. Mert rávilágít az egyéni felelősségvállalás fontosságára a témában.

Mindenki tegyen csak annyit – és azon a részterületen, ahol tud –  amennyit képes jó érzéssel beépíteni a rohanó hétköznapokba. Haladjunk kis lépésekben. Lehet egy év múlva a vizek védelme és a mikroműanyag szennyezés ellen fogunk együtt kampányolni!

Az elmúlt évtizedek környezetvédelmi mozgalmainak hatására divat lett zöldnek lenni. Vagy inkább ciki nem követni a zöld trendet. Egyébként ez jó dolog, amíg lelkiismeretesen használják. Minden boltban kapható eco pack kiszerelés, lebomló csomagolású termék, újrahasznosított, zöld, illetve bio gazdaságból származó alapanyagokat tartalmazó készítmény, és még sorolhatnánk. Mi vásárlók pedig dönthetünk tudatosan – ez is egy divatos fogalom -, hogy mit vásárolunk meg.

A sorozatgyártott tömegtermékek piacán létezik egy olyan termékcsoport, melynek hatalmas a környezeti terhelése, létrehozásának minden pontján szennyezi a környezetet, és az iparban dolgozók életminőségére negatívan hat az etikátlan munkakörülmények miatt. Mindezekről mi, vásárlók, alig tudunk valamit. A divat csillogó, elit világa leplezi a ruha- és textilipar működésének árnyoldalait.

A szakmában mára megkerülhetetlenné vált a globális problémákra való megoldáskeresés, a fenntartható és a körforgásos gazdasági modellre épülő üzleti stratégia kidolgozására való törekvés. A piaci igényt kielégítő öko divatkollekciók – eco line, conscious line – és almárkák azonban sok esetben csak a felszínen láttatják zöldnek magukat. Egy ismert jelenség az úgynevezett green washing, amikor marketing célból, a jobb eladhatóság érdekében környezettudatosságra utaló fogalmakkal ruháznak fel egy-egy termékcsaládot. A márka a fogyasztókat megtévesztve zöldre mossa magát. Legyünk tehát résen, mit vásárolunk! A Fashion Revolution globális mozgalom többek között a divatipar átlátható működését követeli. A mozgalmat a 2013. április 24-én történt bangladeshi katasztrófa hívta életre. Dakkában összeomlott a Rana Plaza nevű ruhagyár épülete, 1134 ember vesztette életét és további 2500 ember sebesült meg. ( https://www.fashionrevolution.org/hungary/ )

A divatforradalom éves divat-átláthatósági indexben rangsorolja és értékeli a legnagyobb világméretű divatcégeket aszerint, hogy mennyi információt tesznek elérhetővé a társadalmi, illetve a környezetvédelmi politikájukról, illetve annak gyakorlatairól és lehetőség szerint a mért hatásokról. A jógyakorlatok és az előremutató kezdeményezések mellett a divatmárkák etikátlan, kizsákmányoló, környezetünkre, társadalmunkra káros vonatkozásaira hívja fel a fogyasztók figyelmét. Minden év áprilisában, a Fashion Revolution Week alatt tervezők, gyártók, kézművesek, ruhaipari dolgozók, oktatási intézmények és fogyasztók fognak össze és teszik fel a kérdést: Ki készíti a ruhámat? Hol és milyen munkakörülmények között? 

Egy felelős, fenntartható ruha- és textilipari rendszer létrehozásához, a felgyorsult divatipar megreformálásához az ellátási lánc átlátható és etikus működése elengedhetetlen. A fast fashion márkák környezeti és etikátlan, emberi jogi visszaéléseiről részletesebben a következő cikkben olvashatsz. 

Balogh Dóra

Divat- és textiltervező, környezettervező

A program a KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 azonosító számú, „Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” című projekt keretében valósul meg.

A kortárs fogyasztói kultúrát fémjelző kérdés, hogy mi kerül ezen ennyibe? Mert hiszen valahol biztosan olcsóbb, akciós, vagy árcsökkentett utolsó darabos a termék. Tehát mi kerül ezen ennyibe? Az olcsóbb lelőhelyeket keressük, mert akkor többet kapunk a pénzünkért, és ebben a rohanó világban egyébként is megérdemeljük. A többet. A fogyasztók többsége a termékár alapján nem von le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy miért éri meg ilyen alacsony áron eladni egy-egy tárgyat. Éppen elég megnyugvást kínál az, hogy olcsó, és a vásárló nem kérdez többet. Főleg a ruhadarabok esetén. Úgyis kimegy a divatból jövő héten! Ezt sugallja minden reklám, s emiatt érezhetjük úgy, felesleges drágát venni. Hacsak nem a kérkedés tárgyát képezi. Sodródunk az árral, hajt minket a kitűnni akarás, a folyamatos megújulásba, megszépülésbe vetett hit. A lehetőségek pedig végtelenek. Mindenki ismeri és biztosan részese is volt már különböző kuponos eseményeknek, melyeken nagy örömünkre párszáz forintos ruhadarabokra vadászhatunk. A fantasztikus shopping-túrák eredményét bemutató haul videók elárasztják a social média felületeket. Irigykedhetünk is!

Az értő és környezetvédelemre érzékeny olvasó az előbbi sorokkal kapcsolatban bizonyára tudja, nem kis iróniával íródtak. Az önkritika elkerülhetetlen, mert ha mi nem is, az olcsóság árát valaki megfizeti a fast fashion piacán. A gyors divatot diktáló márkák hetente új kollekcióval jelennek meg. A nagy tételben történő gyártást az alacsony bérezés miatt kiszervezik a szegény országokba. A megrendelésekért folytatott verseny egyre jobban leszorítja az árakat, mely élhetetlen és etikátlan munkakörülményeket eredményez. A divatipar átláthatóságáért folytatott küzdelemben nagy szerepe van a The True Cost-nak, melyben az egész rendszerről lerántják a leplet.

Mengyán Eszter elsősorban a vásárlók szemszögéből vizsgálja a divat működését, s a beszélgetés során a fogyasztói tudatosságra hívta fel a figyelmet. Fontosnak tartja az önismeretet, s javasolja: kezdjük a vásárlást a szekrényünkben, hiszen mindenhol lapul egy-egy elfeledett darab. Viseljük minél többször a már megvásárolt ruhadarabjainkat, ne féljünk kísérletezni, és kezeljük őket megfelelően. Mindezek mellett csak akkor vásároljunk, ha valóban szükségünk van valamire, és ez esetben nézzük meg a címkét, a feltüntetett textil- és ruhaipari gyártásban használt környezetbarát minősítéseket. A vásárlásnak is létezik számos környezettudatos alternatívája, mint például a használt ruha vagy a ruhacsere. Balogh Dóra divattervező egy megközelítőleg 40 éves vintage blúzban érkezett az eseményre. Kiemelte, hogy fontos a ruhadarabjaink körforgásban tartása, hogy minél tovább használatban maradjanak, ne kerüljenek egyenes úton a szemétbe. Az utóéletükről is gondoskodnunk kell.  A tervező a slow fashiont képviseli, no waste technikákkal dolgozik. Az értékteremtő újrahasznosítás, az upcycling foglalkoztatja, ruhagyűjtési tevékenységével a közösségi aktivizmusra épít. A régi ruha jól hasznosítható alapanyag, melyet egy kedves néző is kiemelt.

Megkerülhetetlen kérdésköre volt az estének továbbá az, hogy a film 2015-ös megjelenése óta a bemutatott problémakörökkel kapcsolatosan tapasztalhatóak-e pozitív irányú változások, és hogy klímatudatosabb lett-e a textil- és ruhaipar. A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy érzékelhető a környezettudatosság felé való nagyobb mértékű elmozdulás mind a fogyasztói, mind pedig a gyártói, szervezeti, illetve politikai döntéshozói szinten is, de nagyon lassú a folyamat. Felhívták a figyelmet a félrevezető greenwashing, a zöldre mosás jelenségre, amikor a marketingstratégia részeként egy márka környezetbarátnak aposztrofálja tevékenységét vagy egy adott terméket a nagyobb eladhatóság érdekében. Ez a tendencia rámutat arra, hogy napjainkban beszélhetünk egy olyan tudatos fogyasztói rétegről, amely a környezettudatos, etikus termékeket keresi. 

Át kell gondolnunk a vásárlási szokásainkat, meg kell értenünk a valós szükségleteinket! Az öltözködéshez való viszonyunk környezettudatossá tételének alapja, hogy ne gyorsfogyasztási cikként kezeljük ruhadarabjainkat. Kialakíthatunk egy tudatos fogyasztói magatartást, amikor nem az olcsót keressük, és amikor nem a többre vágyunk. Legyen döntésünk alapja a minőség és a fenntarthatóság, a körforgásos design, érvényesítsük a „buy less, choose well, make it last”, Vivienne Westwood által megfogalmazott elvet!
A program a KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 azonosító számú, „Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” című projekt keretében valósult meg.