Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt következő Zöld Őrszem eseményünkre, melynek főszereplői az éjszakai élet egyik fontos szereplői, a denevérek lesznek.

A program során bepillantást nyerhettek a denevérek rejtett világába és megismerhetitek, milyen fontos szerepet töltenek be a városi ökoszisztémában. Az esemény különlegessége, hogy denevérdetektor segítségével figyelhetjük meg ezeket az éjszakai emlősöket. Az emberi fül számára nem hallható ultrahangos jeleiket a készülék hallható hangokká alakítja. Megtudhatjátok, hogyan tájékozódnak a sötétben, miért nélkülözhetetlenek a rovarállomány természetes szabályozásában és hogy a városi zöldfelületek, valamint a vízparti élőhelyek miért kiemelten fontosak számukra.

Időpont: 2026. augusztus 07. (péntek) 20:30 óra

Találkozás helye: Tócóskerti Közösségi Kert (Derék u. 38. tömbbelső)

Esemény időtartama: kb. 1 óra

A programot a Biodiverzitás Munkacsoport egyik szakembere tartja.

A részvétel ingyenes, csatlakozzatok hozzánk!

Az esemény a Future of Debrecen közös szervezésével valósul meg.

A programváltozás jogát fenntartjuk, az esemény nem sajtónyilvános!

Az egyik döntés, amit érdemes újragondolni. Magyarországon naponta közel 4 millió PET-palackot használnak fel, ez évente majdnem másfél milliárd darabot jelent. A legtöbbet ivóvíz céljára. Miközben a szupermarketek polcain sorakoznak a különböző forrásvizek, és a reklámok a tisztaságot és a természetességet ígérik, a csapvíz csendesen várja, hogy valaki végre komolyan vegye. Ez a cikk nem arról szól, hogy mi a helyes döntés, hanem arról, hogy mik a tények.

A minőség kérdése

Az egyik legelterjedtebb tévhit az, hogy a palackos víz eleve tisztább és biztonságosabb, mint a csapvíz. A valóság ennél árnyaltabb. Magyarországon a csapvíz minőségét az EU 2020/2184-es ivóvíz-irányelve alapján rendszeres hatósági és szolgáltatói ellenőrzés szabályozza. Az akkreditált laborok évente legalább négyszer, a legnagyobb rendszerekben napi rendszerességgel vizsgálnak több mint 60 kémiai és mikrobiológiai paramétert. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ 2024-es adatai szerint a magyar települések 99,8 százalékán megfelelő minőségű ivóvíz érhető el. A palackos vizekre ezzel szemben ritkább ellenőrzési ciklus vonatkozik, és a palackozás, szállítás, raktározás közbeni szennyeződés sem kizárt, különösen akkor, ha a palackokat magas hőmérsékleten tárolják. Ilyenkor a PET-anyagból (polietilén-tereftalát) mikroplasztik és egyéb vegyületek kerülhetnek a vízbe. Egy 2018-as, az Orb Media megbízásából a New York-i Állami Egyetem által végzett vizsgálat kimutatta, hogy 259 tesztelt palackos vízminta 93 százalékában mutattak ki mikroplasztik-szennyeződést, literenként átlagosan 325 részecskét. A WHO ezt követően külön felülvizsgálatot indított a témában.

A számok a palack mögött

Ha az ökológiai lábnyomot nézzük, a különbség megdöbbentő. A Pacific Institute kutatásai szerint egy liter palackos víz előállítása és forgalomba hozatala akár ezerszeres-kétezerszeres energiaigénnyel jár a csapvízhez képest, ha a teljes életciklust vizsgáljuk, tehát a PET-palack gyártásától a szállításon át a hulladékkezelésig. Ehhez hozzájön a palack maga. Egy egyszer használatos PET-palack lebomlása az eddigi becslések szerint 450 évig is eltarthat.

A szállítás szintén nem elhanyagolható tényező. Bár Magyarország számos saját ásványvíz-forrással rendelkezik, és a hazai piacot több jól ismert hazai forrású víz is kiszolgálja, a palackozott víz elosztása minden esetben logisztikai láncon keresztül zajlik, ami szén-dioxid-kibocsátással, csomagolóanyag-felhasználással és hulladékkal jár együtt. Az importált márkák esetében ez a terhelés különösen jelentős.

A palack valódi ára

A csapvíz és a palackos víz közötti árkülönbség az egyik legkézzelfoghatóbb érv. Egy liter csapvíz ára Magyarországon átlagosan 0,2-0,8 forint között mozog (a regionális vízdíjak függvényében), míg egy liter palackos víz bolti ára általában 80 és 250 forint közé esik. A hazai márkák esetében az alsó, az importált prémium vizeknél a felső végén. Ha valaki naponta másfél liter vizet iszik kizárólag palackozottból, évente akár 40-140 ezer forintot is költhet valamire, amit a csapból lényegében pár száz forintért megkaphatna.

Sokan a szűrőkancsót tartják kompromisszumos megoldásnak, és ez sok esetben valóban az lehet. Egy aktívszenes szűrőkancsó ára 6000-10.000 forint között mozog, a cserélhető szűrőbetét pedig 2000-3000 forintba kerül. Eltávolítja a klórt és annak melléktermékeit, javítja az ízt, és töredékébe kerül a palackos víznek, miközben a műanyagpalack-felhasználást nullára csökkenti.

Miért nem akarjuk elhinni?

Az érzékelés és a valóság között jelentős szakadék tátong. A palackos víz évtizedes marketing tevékenységének köszönheti pozitív megítélését. A „forrás”, a „természetes”, a „hegyi” szavak olyan asszociációkat keltenek, amelyek nehezen versenyeznek egy közüzemi rendszer józan, hatékonysági érvekkel alátámasztott megítélésével. Ez persze érthető, de nem feltétlenül van köze a valósághoz.

Fontos kiegészítés, hogy a csapvíz minősége Magyarországon nem egységes. Az elavult infrastruktúrával rendelkező területeken, ahol az ólomtartalom meghaladhatja a határértékeket, a csapvíz fogyasztása valóban nem javasolt szűrés nélkül. Ha valaki bizonytalan a saját területén lévő vízminőségben, a Nemzeti Népegészségügyi Központ nyilvánosan elérhető adatbázisában ezt egyszerűen ellenőrizheti. A debreceni vezetékes víz kiváló minőségű, biztonságosan fogyasztható, és összetétele alapján gyakorlatilag ásványvíz minőségűnek tekinthető. Mivel a vizet 160-230 méter mélyen elhelyezkedő, védett földalatti rétegekből nyerik, a csapvíz mentes a felszíni szennyeződésektől, és gazdag a szervezet számára hasznos ásványi anyagokban.

Kis döntés, nagy hatás

A Zöld döntés sorozat nem arról szól, hogy tökéletes ökológiai tudatossággal éljük az életünket. Arról szól, hogy néhány megváltoztatott szokással komoly hatást lehet elérni anélkül, hogy lemondanánk a kényelemről. A csapvíz előnyben részesítése az egyik ilyen döntés. A vezetékes víz olcsóbb, kevésbé terheli a környezetet, és a minőség tekintetében sem marad el a palackos víztől. Egy rozsdamentes vagy üveg kulacs tartós megoldást jelent, hosszú távon a pénztárcánknak és a bolygónak is jót tesz.

Néha érdemes újragondolni azokat a szokásokat, amelyeket anélkül vettünk fel, hogy valaha feltettük volna magunknak a kérdést, hogy tényleg jobb-e ez így.

Felhasznált források:

• EU ivóvíz-irányelv (2020/2184) – eur-lex.europa.eu
• Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ – ivóvíz-minőség adatbázis – www.nnk.gov.hu
• Orb Media / SUNY Fredonia – mikroplasztik palackos vízben (2018) – fortune.com
• Forbes – Study Finds Microplastics In 93% Of Bottled Water – www.forbes.com
• WHO – Microplastics in Drinking-water felülvizsgálat – www.who.int
• Pacific Institute – Bottled Water and Energy Factsheet – pacinst.org
• Food Packaging Forum – Microplastics in bottled water – foodpackagingforum.org

Forrás: National Geographic

„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.”

– szól a híres David Brower-idézet, amelynél pontosabban semmi sem írja le a globális túlfogyasztás napjának lényegét. Egy pénzügyi hasonlattal élve: képzeljük el, hogy a bankunk április végén értesít minket, hogy az egész éves fizetésünk elfogyott, a hátralévő nyolc hónapban már kizárólag hitelből, a megtakarításaink felélésével költhetünk. Pontosan ez történik a bolygónkkal is. Az ökológiai büdzsénket kimerítettük, innentől kezdve pedig egy olyan tartozást halmozunk fel a következő generációk terhére, amelynek a valódi árát és kamatait még csak megtippelni sem tudjuk.

Az alábbi infografika azt mutatja be, hogy ahol egyáltalán létezik globális túlfogyasztás napja, ott az év mely napjára esik, így rendkívül jól illusztrálja a túlfogyasztás-beli egyenlőtlenségeket. Forrás: Global Footprint Network

Hogyan számoljuk ki a túlfogyasztást?

A globális túlfogyasztás napját a Global Footprint Network számítja ki az emberiség ökológiai lábnyoma és a Föld biológiai kapacitása alapján. A számítás azt vizsgálja, hogy egy adott évben mennyi természeti erőforrást használunk fel – a természeti  erőforrásoktól kezdve az erdők szén-dioxid-megkötő képességén át egészen a halállományokig –, és ezt veti össze azzal, hogy a természet ugyanebben az időszakban mennyit képes megújítani. A mutató természetesen nem jelenti azt, hogy július végére szó szerint elfogy minden erőforrás, sokkal inkább azt szemlélteti, hogy a fogyasztásunk tartósan meghaladja a Föld regenerációs képességét.

A globális dátum mögött ugyanakkor óriási különbségek húzódnak meg országonként, hiszen a világ lakossága távolról sem fogyaszt egyformán. Ha mindenki úgy élne, mint az átlagos magyar, a túlfogyasztás napja már június 24-én bekövetkezne. Ha a világ az amerikai fogyasztási szintet követné, ez a dátum március 14-re esne. Európa legszélsőségesebb országa Luxemburg, ahol ez a nap február 17. – vagyis a luxemburgi életszínvonalon élő emberiség alig hat hét alatt elhasználná egy teljes évre elegendő erőforrását. Ezzel szemben olyan országokban, mint Banglades, Szomália vagy Mali, ez a fogalom szinte értelmezhetetlen: ezek az országok jóval kevesebb erőforrást használnak, mint amennyit a saját területük megtermel, így nekik gyakorlatilag nincs is „túlfogyasztási napjuk” – ami persze korántsem a jólétükről, sokkal inkább a szegénységükről árulkodik.

A túlfogyasztás gyökerei: a mennyiség csapdája

Egyetlen egyszerű válasz nincs rá, de néhány mélyen beágyazott ok jól azonosítható. Az egyik a fogyasztói társadalom logikája, amelyben a siker és a boldogság mércéje sokszor az, mennyi mindent birtoklunk vagy vagyunk képesek megvásárolni, nem pedig az, hogy hozzájutunk-e ahhoz, amire ténylegesen szükségünk van. Ehhez szorosan kapcsolódik a tervezett elavulás jelensége: számos termék már eleve úgy készül, hogy néhány év után elromoljon, technikailag elavuljon, vagy egyszerűen kimenjen a divatból – így folyamatos újravásárlásra kényszerítve a fogyasztókat.

A probléma azonban ennél is mélyebben gyökerezik: abban, ahogyan a gazdasági teljesítményt mérjük. A GDP és a hozzá hasonló mutatók lényegében azt fejezik ki, mennyivel termelünk és fogyasztunk többet évről évre, tehát a mennyiségi növekedést jutalmazzák, miközben a minőségi szempontok, például hogy mennyire tartós, javítható vagy újrahasznosítható egy termék, vagy, hogy valójában mekkora jólétet és elégedettséget nyújt, alig jelennek meg ezekben a számokban. Amíg a „több”-et és a „jobb”-at összemossuk, addig nehéz elvárni, hogy a fogyasztásunk a bolygó valós korlátai között maradjon.

A képen egy debreceni elektromos busz látható. Az elektromobilitás a jövőben számos lehetőséget kínál a túlfogyasztás visszaszorítása érdekében. Forrás: DKV

Mit tehetünk Debrecenben? Lokális válaszok a globális kihívásra

A fenntarthatóság nem kizárólag globális megállapodásokon múlik, hanem azon is, hogyan alakítjuk a saját életünket lokálisan. Debrecenben egyre több olyan kezdeményezés születik, amely a helyi erőforrásokra és a közösségi szemléletre épít. A túlfogyasztás napja jó apropó arra, hogy helyi szinten is végiggondoljuk, hol van mozgásterünk. A helyi termelői piacok látogatása rövidebb ellátási láncot és kevesebb szállítási terhelést jelent, a palackozott üdítők vásárlása helyett az újratölthető kulacs használata a műanyag hulladék mennyiségének csökkentésével óvja a környezetet, a kerékpáros közlekedés és a tömegközlekedés választása autó helyett érezhetően csökkenti a karbonlábnyomot és a városi levegő szennyezettségét, a közösségi kertek pedig nem csak a „földtől az asztalig” fenntarthatósági szemléletet erősítik, hanem közösséget is építenek. Emellett a másodkézből történő vásárlás, a javíttatás az eldobás helyett, illetve a tudatosan a kevesebbre és jobb minőségre épülő fogyasztás mind olyan apró, mégis kézzelfogható lépések, amelyekkel egy debreceni polgár is hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövő évi túlfogyasztás napja későbbi dátumra csússzon.

A globális túlfogyasztás napja nem jóslat és nem is végítélet. Sokkal inkább emlékeztető arra, hogy a természet erőforrásai nem végtelenek. Ahogy egy pénzügyi hitelnél is előbb-utóbb eljön a törlesztés ideje, úgy a természeti tőkéből felélt „kölcsön” árát sem kerülhetjük el. A kérdés csak az, hogy tovább növeljük-e ezt az adósságot, vagy még időben elkezdjük csökkenteni – saját döntéseinken, közösségeinken és városainkon keresztül. A számla ugyanis már megérkezett, csak rajtunk múlik, mennyi kamatot hagyunk még ráfutni.

Egy kellemes szombat délelőttön népes csapat gyűlt össze a Nature of Debrecen sétánkra. Bár napi szinten átvágunk a Nagyerdő fái között vagy teszünk egy kört a Békás-tó partján, ezen a napon egy egészen új szemüvegen keresztül pillanthattunk rá szeretett parkunkra. A séta fókuszában ugyanis a körülöttünk élő, ám sokszor észrevétlen gyógynövények álltak.

A városi zöldterületek nem csupán a pihenést és a hűs árnyékot szolgálják, hanem igazi élő patikaként is funkcionálnak. A Békás-tó környékének gondozott területei és a Nagyerdő természetesebb, erdei ösvényei egyaránt tele vannak olyan növényfajokkal, amelyek évszázadok óta segítik az ember egészségének megőrzését. A résztvevők meglepődve tapasztalták, mennyi értékes és hasznos gyógynövény simul bele a megszokott parkosított és erdei környezetbe.

A szakmai vezetést Erdeiné Gergely Szilvia gyógynövény-tanácsadó biztosította, aki nemcsak elméleti tudását, hanem rengeteg gyakorlati tapasztalatát is megosztotta a csoporttal. Közvetlen, érthető módon mutatta be a különböző fajokat, kiemelve azok jótékony hatásait. Külön hangsúlyt kapott a biztonságos alkalmazás kérdése is: megtudhattuk, mikor, hogyan és milyen körültekintéssel érdemes használni a növényeket, mire kell ügyelni a gyűjtésnél, és mely esetekben indokolt a fokozott óvatosság.

A program legizgalmasabb része a teljes körű érzékszervi élmény volt. A séta során nem ragadtunk meg a puszta szemlélődésnél: megsimogattuk a levelek egyedi textúráját, megszagoltuk a növényekből dörzsölésre kiszabaduló, intenzív illatokat. A természetközeliség így vált az elhangzott információkon túl kézzelfogható, közvetlen tapasztalássá minden jelenlévő számára.

A felfedezést kóstoló és tesztelés is kísérte, ami még közelebb hozta a növények világát. A résztvevők gyógynövényteákat kóstolhattak meg, miközben kipróbálhatták a különféle természetes illóolajokat és gyógynövényes készítményeket is. Az aromák és az ízek találkozása tökéletesen kiegészítette a nyári délelőtt hangulatát.

Ez a séta ismét bebizonyította, hogy a debreceni Nagyerdő egy kimeríthetetlen kincsesbánya. Gyakran észre sem vesszük, mennyi értékes gyógynövény vesz körül bennünket a városi zöldben – csupán nyitott szemmel, lassabb tempóban és némi odafigyeléssel kell végigjárnunk a már jól ismert ösvényeket.

Ezúton is köszönjük Erdeiné Gergely Szilviának a gondolatébresztő és élménydús útmutatást, valamint minden résztvevőnek a lelkes jelenlétet! Bízunk benne, hogy a megszerzett tudással felvértezve ezentúl még nagyobb megbecsüléssel és kíváncsisággal fordulunk a városunkat ölelő természet felé.

A napokban felmerült egy hír a közösségi médiában, miszerint Debrecen déli részén és Szepes környékén ipari tevékenység miatt nehéz helyzetbe kerültek a fehér gólyák. A hír szerint egy korábbi vizes élőhelyen talajmunkát végeztek, emiatt a területen több tucat gólya éhezik és szomjazik. Ez a téves információ futótűzként terjedt különböző oldalakon, nagy felháborodást kiváltva az állatszerető emberekből.

A Debreceni Egyetem Biodiverzitás, Vízgazdálkodás és Klímaváltozás Kompetencia Központ eljuttatta a Future of Debrecenhez a hiteles információkat, melyet változtatás nélkül közreadunk.

„Központunk a felmerült kétségekre szakmai választ szeretne adni, megnyugtatva ezzel a gólyákért aggódó embereket.

A debreceni fehér gólyák nincsenek veszélyben. A Déli Ipari Parkban látható óriási gólyacsapatok több okból figyelhetőek meg az építési területen. Az első ok, hogy a debreceni fehér gólyák többsége a város déli részén fészkel. Itt állnak ugyanis rendelkezésükre azok a nagyobb gyepterületek, kaszálók, csatornapartok, ahol táplálkozhatnak és számos villanyoszlop, melyeken fészket építhetnek. A táplálkozásukban központi szerepet játszik a debreceni hulladéklerakó a gólyák rengeteg rovart, rágcsálót és emberi eredetű hulladékot, pl. kidobott élelmiszert találnak. A fehér gólyák nagyon gyakran táplálkoznak szeméttelepeken, és ez sajnos nem mindig előnyös számukra. Külföldi vizsgálatok szerint a gólyák gyomrában akár több száz befőttesgumi és egyéb hulladék is lehet, mert tápláléknak néznek bizonyos tárgyakat. A gólyák gyülekezésének oka továbbá, hogy most van a fehér gólya fiókák kirepülésének ideje. A fészket elhagyó fiatal madarak az idősebbekkel együtt csapatokba verődnek, ilyenkor akár több százas gólyacsoportok is kialakulnak.

A Déli Ipari Parkban végzett földmunka nem csapdába ejtette a gólyákat, hanem éppenhogy odavonzotta. A talaj bolygatásával rovarok és rágcsálók tömegei kerülhettek a felszínre, könnyű prédát jelentve a rájuk vadászó madaraknak. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a mezőgazdasági munkák során is: a szántást végző traktorokat gyakran követik sirályok, varjak, ölyvek és gólyák, hogy összegyűjtsék a kiforgatott apró állatokat. Ha pedig nem táplálkozásra, akkor pihenésre, tollászkodásra is használhatják is az olyan mesterséges élőhelyeket, mint a Déli Ipari Park földmunkával érintett területe. Örülnünk kellene annak, hogy a gólyák ilyen nagy számban használják még ezeket a területeket is.

A szomjazó gólyák híre sem igaz. Az interneten látható kép készítésének helyszínétől pár száz méterre folyik a Tócó, mely ezen a szakaszon állandó vízborítottságú. A gólyák ebből isznak, ezt bárki megfigyelheti. Az országos szinten jelentkező extrém aszály valóban nehéz helyzetbe hozza az élővilágot. Legfőképpen azzal segíthetünk az élővilágnak, ha madáritatókat vagy itatóvályúkat  helyezünk ki, és azokban naponta cseréljük a vizet.

A közösségi médiában többen úgy vélték, hogy a fehér gólyák „csapdába estek”. Fontos azonban tudni, hogy a fehér gólya hosszú távú vonuló madár. Évente akár 10 000 kilométert is megtesz afrikai telelőterületei felé. Nem valószínű, hogy egy ilyen kiváló röpképességű madár több tucat egyede egy számára kedvezőtlen területen maradna élelem és víz nélkül. Természetesen elrepülnek, ha nem megfelelőek számukra a körülmények.

A természetes élőhelyek globális és hazai csökkenése valóban fontos probléma, jelen esetben viszont nem erről van szó. Az élővilág segítéséért mi magunk is tehetünk: ritkább fűnyírással, a fák és bokrosok kíméletével, odúkkal, itatókkal és farakásokkal menedéket hozhatunk létre akár saját kertünkben is, a biológiai sokféleséget így növelni tudjuk, az élővilág képviselőiben pedig mi magunk is gyönyörködni tudunk.”

Igazán különleges programra hívtuk a debrecenieket: denevérek után kutattunk a lakótelepi éjszakában.

A Zöld Őrszem csapatával közösen, a Vénkerti közösségi kerttől indulva ismét denevérek nyomába eredtünk egy közösségi megfigyelésen. A Nature of Debrecen sétán egy speciális ultrahangdetektor segítségével tettük hallhatóvá azt a rejtett világot, amely minden este körülvesz bennünket. A detektor képes érzékelni a denevérek által kibocsátott ultrahangokat, majd az emberi fül számára hallható tartományba alakítani – így nemcsak láthattuk, vagy inkább sejthettük jelenlétüket a sötétedő égbolton, hanem ténylegesen hallhattuk is őket.

A séta során a Zöld Őrszem Biodiverzitás munkacsoportjának szakértője, Dr. Marton Attila mutatta be a denevérdetektor működését, részletesen ismertette a megfigyelt állatkák életmódját, hasznosságukat.

A program nemcsak egy izgalmas természeti élményt adott, hanem arra is rámutatott, miért kulcsfontosságúak a denevérek egy fenntartható és élhető város szempontjából.

A denevérekről sokáig inkább félelmek, mint tények éltek az emberek fejében.

Számos kultúrában kapcsolódtak hozzájuk babonák és hiedelmek. Ha meghalljuk a nevüket, sokaknak még ma is Drakula, Batman vagy valamilyen sötét, misztikus történet jut eszébe. A valóság az, hogy a denevér egy rendkívül hasznos, ártalmatlan kis teremtmény.

A denevér a világ egyik legkülönlegesebb emlőse. Hazánkban 28 fajuk él és mindegyik védett, közülük több fokozottan védett. Elsősorban természetes élőhelyeken – erdőkben, barlangokban vagy vízpartokon – találunk népes populációkat, ám több faj kifejezetten jól alkalmazkodott a városi környezethez. A panelépületek rései, padlások, pincék vagy akár régi épületek repedései fontos búvóhelyet jelenthetnek számukra.

Ez különösen fontos egy olyan városi környezetben, mint a Vénkert környéke. A panelházak homlokzatának rései nappali búvóhelyként szolgálhatnak, este pedig a denevérek innen indulnak vadászni a város felett. Jelenlétük sokkal fontosabb, mint elsőre gondolnánk: a magyarországi denevérfajok ugyanis mind rovarevők. Táplálékuk jelentős részét szúnyogok, molyok, bogarak és más repülő rovarok alkotják. Egy mindössze 6–7 grammos denevér egyetlen éjszaka alatt akár 800–900 szúnyogot is elfogyaszthat. Ez azt jelenti, hogy természetes módon segítenek kordában tartani a rovarpopulációkat, csökkentve a kártevők számát és közvetve az emberi környezet terhelését is.

A denevérek ezért a városi ökoszisztéma kulcsszereplői. Olyan természetes szövetségeseink, akik láthatatlanul dolgoznak minden este. Miközben mi pihenünk vagy élvezzük a meleg nyári éjszakát, ők csendben végzik azt a munkát, amely hozzájárul egy élhetőbb, egészségesebb városi környezethez.

Sajnos, ezek az állatok egyre nagyobb veszélyben vannak. Európa-szerte csökken az állományuk, és ez a tendencia Magyarországon is érzékelhető. A legnagyobb problémát élőhelyeik eltűnése jelenti: a régi épületek felújítása, az idős fák kivágása, valamint a rovarállomány csökkenése – mind kedvezőtlenül hat rájuk. Különösen érzékenyek a kölykezési és telelési időszakuk megzavarására.

Ezért is fontos, hogy más szemmel tekintsünk rájuk. Ne félelmetes, titokzatos lényekként gondoljunk a denevérekre, hanem a városi biodiverzitás nélkülözhetetlen szereplőiként. Jelenlétük azt mutatja, hogy egy városi tér nemcsak az embereké, hanem más fajok számára is élhető környezet lehet.

A Future of Debrecen számára is fontos kérdés, hogyan tudjuk városunkat úgy fejleszteni, hogy közben a természet számára is helyet hagyjunk. A denevérek története jól mutatja: a fenntartható város nemcsak zöldebb, hanem élőbb is. És néha elég hozzá csak egy nyári este, egy különleges detektor, hogy meghalljuk mindazt, ami körülöttünk történik – még akkor is, ha szabad szemmel nem látjuk.

Ilyen volt a denevérmegfigyelő Nature of Debrecen sétánk:

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt következő Nature of Debrecen eseményünkre, melyen a Nagyerdő gyógynövényei kerülnek a középpontba. 

A séta során felfedezzük a Nagyerdőn, a Békás-tó környékén előforduló gyógynövényeket, megismerjük jótékony hatásaikat, valamint azt, hogy milyen formában érdemes alkalmazni és fogyasztani őket. Szó lesz arról is, hogy mely esetekben érdemes körültekintően használni egy-egy növényt, és mire célszerű odafigyelni a biztonságos alkalmazás érdekében. Közben érzékszerveinket is bevonjuk a felfedezésbe: szagolunk, ízlelünk, tapintunk, és a megismert növényekhez kapcsolódó gyógynövényes termékeket, illóolajokat és teákat is kipróbálunk.

Időpont: 2026. július 11. (szombat) 9:30 óra

Találkozás helye: Pálma étterem előtt

Esemény időtartama: kb. 1 óra

A sétát Erdeiné Gergely Szilvia gyógynövény tanácsadó tartja.

A részvétel ingyenes, csatlakozzatok hozzánk!

A programváltozás jogát fenntartjuk, az esemény nem sajtónyilvános!

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt következő Nature of Debrecen eseményünkre, melynek főszereplői az éjszakai élet egyik fontos szereplői, a denevérek lesznek. 

A program során bepillantást nyerhettek a denevérek rejtett világába, és megismerhetitek, milyen fontos szerepet töltenek be a városi ökoszisztémában. Az esemény különlegessége, hogy denevérdetektor segítségével figyelhetjük meg ezeket az éjszakai emlősöket: az emberi fül számára nem hallható ultrahangos jeleiket a készülék hallható hangokká alakítja. Megtudhatjátok, hogyan tájékozódnak a sötétben, miért nélkülözhetetlenek a rovarállomány természetes szabályozásában, és hogy a városi zöldfelületek, valamint a vízparti élőhelyek miért kiemelten fontosak számukra. 

Időpont: 2026. június 23. (kedd) 20:30 óra

Találkozás helye: Vénkerti Közösségi Kert

Esemény időtartama: kb. 1 óra

A programot a Biodiverzitás Munkacsoport egyik szakembere tartja.

A részvétel ingyenes, csatlakozzatok hozzánk! 

Az esemény a Zöld Őrszem közös szervezésével valósul meg.

A programváltozás jogát fenntartjuk, az esemény nem sajtónyilvános!

A környezetvédelmi világnap alkalmából szervezett Nature of Debrecen esemény keretében a résztvevők a Tócó józsai szakaszán ismerkedhettek meg a térség természeti értékeivel, valamint azokkal a korszerű környezeti monitoring rendszerekkel, amelyek Debrecen környezeti állapotának nyomon követését szolgálják. A program a Zöld Őrszem közös szervezésében valósult meg, és nagy érdeklődés mellett zajlott.

A séta első állomásán Dr. Aradi Csaba ökológus, a Zöld Munkacsoport tagja mutatta be a Tócó történetét, természeti jelentőségét és a térség földrajzi adottságait. Előadásában szó esett Józsa múltjáról, a környék fejlődéséről, valamint arról, hogy a Civaqua-program milyen hatással van a helyi ökoszisztémára. A résztvevők átfogó képet kaptak a terület élővilágáról és a városi biodiverzitás jelentőségéről is.

Ezt követően Prof. Dr. Kéki Sándor, a Zöld Őrszem tudományos elnökhelyettese, a Debreceni Egyetem Alkalmazott Kémiai Tanszékének vezetője ismertette a Debreceni Környezeti Ellenőrző Rendszer működését. Bemutatta a levegőminőséget befolyásoló tényezőket, a különböző mérőeszközöket, valamint a fizikai mintavételezés folyamatát. Előadásából kiderült, hogy a levegőminőségi vizsgálatokat a Debreceni Egyetem és az ATOMKI szakemberei végzik. A résztvevők betekintést nyerhettek abba is, hogyan történik a környezeti adatok gyűjtése és feldolgozása, illetve milyen szerepet töltenek be ezek az információk a környezet állapotának értékelésében.

A program zárásaként Géber János, a Zöld Őrszem szakmai vezetője, a Zöld Munkacsoport tagja mutatta be a mérőállomás-hálózat működését. Az érdeklődők megtekinthették a Tócó partján található komplex mérőállomást, valamint a felszíni víz monitoring állomást is. Az előadás során szó esett a vízvizsgálatok módszereiről, a rendszeresen végzett mérésekről és azok jelentőségéről. A résztvevők vízmintákat is megtekinthettek, köztük olyan tenyészeteket, amelyek segítségével a szakemberek a víz mikrobiológiai állapotát vizsgálják. A vízminőségi monitoring munkájában több szervezet szakemberei működnek együtt, köztük a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, a Debreceni Vízmű és a Debreceni Egyetem munkatársai.

A séta során a résztvevők közvetlenül találkozhattak azokkal a szakemberekkel, akik a környezeti monitoring rendszer működtetésében részt vesznek, és első kézből kaphattak információt arról, hogyan segíthetik a modern mérési módszerek és a tudományos együttműködések Debrecen természeti értékeinek megőrzését. A program jól példázta, hogy a természeti környezet védelme, a tudományos kutatás és a közösségi szemléletformálás együtt járulhat hozzá egy fenntarthatóbb városi környezet kialakításához.

Nagy érdeklődés mellett valósult meg a Past and Future programsorozat legutóbbi sétája, amelynek helyszíne a Debreceni Egyetem Böszörményi úti campusa volt. A résztvevők ezúttal az egyetem egyik legnépesebb karának otthont adó campus múltjával, épített örökségével, művészeti alkotásaival, és különleges zöld kezdeményezéseivel ismerkedhettek meg.

A szakvezetés során Erdei Nóra idegenvezető és dr. Kövér László egyetemi docens, a Zöld Munkacsoport tagja kalauzolta végig az érdeklődőket a campus területén.

A séta első részében a résztvevők betekintést nyerhettek a debreceni gazdasági felsőoktatás történetébe, valamint megismerhették a campus fejlődésének fontosabb állomásait. Külön figyelmet kaptak a 20. század jelentős debreceni építészének, Mikolás Tibornak a campuson található alkotásai. A séta során a résztvevők megálltak a campus szobrainál és művészeti alkotásainál is, amelyek új perspektívából mutatták meg az egyetemi környezet kulturális értékeit.

A program fontos állomása volt az idén fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Egyetemi Madárbarát Mintakert. A résztvevők megismerhették a kert létrejöttének történetét, valamint azt a szemléletformáló és természetvédelmi munkát, amelyet az elmúlt évek során végeztek a campus területén.

Nagy érdeklődést váltott ki az Egyetemi Közösségi Kert bemutatása is. A jelenlévők hallhattak a kert alapításának körülményeiről, valamint arról a pionír szerepről, amelyet a kezdeményezés Debrecen közösségi kertmozgalmának elindításában betöltött.

A séta végére a résztvevők átfogó képet kaptak arról, miként kapcsolódik össze a Böszörményi úti campus történelmi öröksége, épített környezete és természeti értékei, amit a program végén Fekete István, a karon található múzeum munkatársa is megerősített a kiállítás bemutatása során.

A legutóbbi Past and Future sétán a résztvevők egy kevésbé ismert, mégis különösen értékes arcát ismerhették meg a Debreceni Egyetemnek, amiről ezúttal is bebizonyosodott, hogy nemcsak az oktatás és kutatás fontos helyszíne, hanem olyan közösségi tér is, amely gazdag történeti, kulturális és környezeti értékeket őriz.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a környezetvédelmi világnap alkalmából megrendezésre kerülő Nature of Debrecen eseményünkre a Tócó józsai szakaszához!

A séta során szó lesz a Tócó élővilágáról és a városi biodiverzitás jelentőségéről, valamint arról, hogy a Civaqua-program milyen szerepet játszik Debrecen vízháztartásának és természeti értékeinek megőrzésében. Bemutatjuk a Zöld Őrszem mérőállomás-hálózat működését, amely a környezeti változások nyomon követését segíti, továbbá megismerhetitek a Tócó partján lévő komplex mérőállomást, valamint a felszíni víz monitoring állomást is. A résztvevők a mérőállomásoknál első kézből kaphatnak képet arról, hogyan segíthetik a modern mérési módszerek és a közösségi összefogás Debrecen természeti környezetének védelmét.

Időpont: 2026. június 5. (péntek) 17:00 óra

Találkozás helye: Józsapark mögötti játszótér

Esemény időtartama: 1,5 óra

A sétát Dr. Aradi Csaba, ökológus, a Zöld Munkacsoport tagja, Prof. Dr. Kéki Sándor, a Zöld Őrszem tudományos elnökhelyettese, a Debreceni Egyetem Alkalmazott Kémiai Tanszék tanszékvezetője, valamint Géber János, a Zöld Őrszem szakmai vezetője, a Zöld Munkacsoport tagja tartja.

Részvételi feltételek: A részvétel ingyenes, de a korlátozott létszám miatt regisztrációhoz kötött! Jelentkezni az info.futureofdebrecen@gmail.com e-mail címen lehet.

Az esemény a Zöld Őrszem közös szervezésével valósul meg.

A programváltozás jogát fenntartjuk, az esemény nem sajtónyilvános!

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a következő Past and future sétára, amelynek témája és helyszíne a Debreceni Egyetem Böszörményi úti campusa! 

A séta résztvevői szakértők vezetésével nyerhetnek betekintést a Debreceni Egyetem egyik legnépesebb karának otthont adó campus történetébe és mindennapjaiba. Az érdeklődők a campus területén sétálva sok érdekességet hallhatnak többek között 

• a debreceni gazdasági felsőoktatás történetéről,
• a 20. század kiemelkedő debreceni építésze, Mikolás Tibor által tervezett egyetemi épületekről,
• a campus területén található szobrokról és művészeti alkotásokról,
• az idén 10 éves Egyetemi Madárbarát Mintakertről, ami a környezettudatosság és természetszeretet népszerűsítése mellett kiemelt szerepet szán a természetvédelemnek is,
• valamint az Egyetemi Közösségi Kertről, amely alapítása pionír szerepet játszott a város életében.

A szakvezetést Erdei Nóra idegenvezető és Kövér László egyetemi docens, a Zöld Munkacsoport tagja tartja.

Időpont: 2026. május 17. (vasárnap) 14:30

Időtartam: 2 óra

Találkozó helye: Debreceni Egyetem Böszörményi úti campus bejárata (Böszörményi út 138.)

Részvételi feltételek: A részvétel ingyenes, de a korlátozott létszám miatt regisztrációhoz kötött! Jelentkezni az exploredebrecen@gmail.com e-mail címen lehet.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Az esemény nem sajtónyilvános, a programváltozás jogát fenntartjuk!