Lezajlott az idei április első természetismereti sétája. Ezúttal a Debreceni Köztemetőt kerestük fel és jártuk be Nature of Debrecen sétánk keretében, Tóth Máté természetvédelmi mérnök és Zöld Munkacsoport tag vezetésével. 

A helyválasztás bár furcsának tűnhet, de nem véletlenül vezetett ide utunk, ugyanis a temetők élővilága rendkívül gazdag, több állat- és növényfajnak is menedéket jelentenek. A hazai temetőkben bőven akadnak még idős, odvasodó fák, a sok őshonos hazai faj mellett több örökzöld is található, valamint sok a bogyótermő cserje is. A kutak alatt felgyülemlő víztócsák remek itatót kínálnak a parkszerű területek állatvilágának. A Debreceni Köztemető híres a Tükör-tóban élő népes zöld varangy állományáról is. De a napsütéses áprilisi napokon rovarok és színes virágok tömegével is találkozhatnak a sírokat meglátogatók.

Most viszont a madarak voltak a főszerepben, hiszen vonulási időszak van, így több érdekes fajjal is lehet ilyenkor találkozni. A terület felett érdemes fürkészni az eget vonulásban lévő ragadozó madarak után kutatva, de a fák és bokrok ágain is fel lehet fedezni egy-egy érdekes megpihenő énekesmadarat. A látogatók közelről csodálhattak meg 18 madárfajt, a közép fakopáncstól az énekes rigóig, közben minden léptünket a párt kereső erdei pintyek dala kísérte. Egy-egy hím erdei pinty szinte karnyújtásnyira bevárt minket, és még szabad szemmel is jól láthatóak voltak. Végül a madarak mellett egy alvó vörös mókust is sikerült megpillantanunk.

A fotókat köszönjük Juhász Orsolyának!

Köszönjük a résztvevőknek, hogy velünk tartottak, várjuk az érdeklődőket más programjainkon is!

Vajon a drónos csomagküldés lehet a következő komoly mérföldkő a házhozszállítás evolúciójában?

Már Budapesten tesztelték a drónos házhozszállítást, melynek útvonala összesen 14 percet vett igénybe, az átlagos repülési sebessége pedig 50 km/h volt.

Neked tetszene, ha így kapnád házhoz a csomagodat?

https://index.hu/techtud/2023/01/17/dron-hazhozszallitas-dodo-rossmann-teszt-repules/

Gőzerővel halad a Civaqua-program, melynek egy fontos helyszíne Józsa. 

A településrészen már 2019-ben megkezdődött a Tócó menti területek kezelése egy nagy volumenű véderdősítéssel a vízfolyás keleti oldalán, ahol erdészeti módszerrel nem kevesebb, mint 16 ezer (!) darab őshonos fajú facsemetét ültettek el. A cél egy keményfás (tölgy-kőris-szil fajokból álló) ligeterdő kialakítása, mely rekreációs, kikapcsolódási lehetőséget nyújt majd a lakosoknak, javítja a levegőminőséget és a mikroklímát, élőhelyet teremt számos fajnak, ezzel javítva a biodiverzitást.  A fásítási folyamat 2022-ben a Tócó nyugati oldalán folytatódott őshonos kertészeti facsemeték elültetésével. A facsemeték helyének kijelölése során a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület szakemberit is bevonták. Ezek a fák otthont fognak biztosítani a denevéreknek, énekesmadaraknak, védett rovarfajoknak, ezzel növelve a biodiverzitást.

Idén szeptemberre a revitalizáció újabb szakaszába ért, elindult a Tócó-vízfolyás eredeti, természetes medrének a helyreállítása. A mederrehabilitáció során a Tócó medrét kiszélesítik, öblöket hoznak létre, így pedig egy 5000 négyzetméteres új vízfelületet alakítanak ki.

A revitalizáció egyik fontos eleme, hogy denevérodúkat és egy 24 „lakásos” fecskehotelt is kihelyeznek, ezzel segítve a szúnyogok természetes ellenségeit.

Debrecen több pontján is furcsa hangokra lehetünk figyelmesek esténként. Hangos, elkeseredett visítás, vagy sípolás töri meg az éjjel csöndjét, ez az erdei fülesbaglyok eleségkérő hangja. Május-június egyes bagolyfajok fiókáinak kirepülési ideje, és ha nappal utánakeressük, hogy este honnan hallottuk a hangot, akár még pihés tollgombócokban is gyönyörködhetünk.

Az erdei fülesbagoly hazánk leggyakoribb bagolyfaja, fészket nem épít, dolmányos varjak fészkeit vagy mesterséges költőládákat foglal el. Akár a rigóféléknél, úgy a baglyoknál is megfigyelhető, hogy a fiókák a röpképesség elérése előtt kiugrálnak a fészekből, ez erdei füleseknél 4 hetesen történik meg. A város több pontján fészkelnek, a leggyakoribbak az északi városrészben. Fő táplálékuk a mezei pocok, de egereket, patkányokat, verebeket is fognak. Másik jellegzetes hangjuk ajtónyikorgásra emlékeztet.

A parkerdő vagy a köztemető öreg, odvas fáit fürkészve más faj fiókáit is megtekinthetjük. A macskabagoly a Nagyerdő gyakori fészkelője, faodvakban költ, tollfülei nincsennek. Szemük nagy, fekete színű, a fülesbaglyoké sárgás. Táplálékát madarak és kisemlősök alkotják. Ha megtaláljuk a fiókákat valamelyik fán lehetőleg ne menjünk közel, a macskabagoly megvédi az utódait a nagyobb élőlényekkel szemben is, ilyenkor nagyon ritkán okozhat karcolásokat, ezért jobb távolról gyönyörködni a tollas apróságokban.

A bagolyfajokkal kapcsolatban még mindig élnek hiedelmek, melyek miatt sokan félnek tőlük. Teljesen ártalmatlanok, és rendkívül hasznosak, az egerek és pockok fáradhatatlan pusztítói, örüljünk, ha környezetünkben telepednek meg. Ha bagolyfiókát találunk, ne zavarjuk, tisztes távolból fényképezzük le, majd álljunk tovább. Hazánkban minden bagolyfaj védett!
Ha igazán közelről akarunk bagolyfiókákat látni, látogassunk el a Hortobágyi Madárkórházba, ahol sérült és elárvult baglyokat egyaránt láthatunk és támogathatunk.

Létezik Magyarországon egy jeles nap, sőt egy ünnep, amely rövid idő alatt terjedt el a köztudatban, és mára szinte nincs olyan magyar ember, aki ne halott volna róla: ez a madarak és fák napja. Ezt az egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező és az egyik legtöbb embert megmozgató napot minden év május 10-én tartják meg.

Több, mint 100 évvel ezelőtt találták ki és rendezték meg az elsőt. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg az első madarak és fák napját, de csak később, 1906-ban Hermann Ottó polihisztorunk terjesztette el a köztudatban. A kor nagy ornitológusainak köszönhetően törvény mondta ki, hogy minden évben egy napot a madaraknak és fáknak kell szentelni.

A jeles nap célja, hogy a társadalom figyelmét felhívja természeti értékeinkre, azok megőrzésére és megismerésére. Ennek következtében országszerte rengeteg eseménnyel készülnek a természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, nemzeti parkok, egyesületek. Az érdeklődők részt vehetnek terepmadarász sétákon, madárgyűrűzéseken, faültetéseken, előadásokon. Iskolákban, óvodákban is hirdetik az ünnep fontosságát, és rajzversenyekkel, kiselőadásokkal próbálják meg felhívni a fiatalok figyelmét a természet fontosságára, sokszínűségére.

Debrecenben már két éve rendezik meg a Csicsergő villamos programot, mely során a DKV villamos vonalain utazók gyönyörű madárfotókban és madárdalokban gyönyörködhetnek utazás közben. További eseményként a Fancsika 1-es víztározón tartott madármegfigyelő sétán is részt lehet venni, amely nemcsak a madarak és fák napjára, de a vándormadarak világnapjára is felhívja a figyelmet.

Az erdőspusztai tavak mindig is népszerűek voltak a természetjárók körében, de az emberek mellett a vadvilágot is vonzották. Különösen a madárvilága rendkívül változatos mind a Vekeri-tónak, mind pedig a Fancsikai-tavaknak, és bár a tározók már többször is teljesen kiszáradtak, elég egy csapadékosabb tavasz, és a kisebb nagyobb vízfoltokon madarak tucatjai jelennek meg. Fontos megemlíteni, hogy a tavakat záportározó és belvízelvezető céllal hozták létre, többszöri kiszáradásuk a klímaváltozás és a szélsőséges aszályok eredménye és mutatója. Vízutánpótlásukat a már elindult Civaqua program fogja megoldani a jövőben.

Idén az esőknek köszönhetően a Vekeri-tavon alakult ki olyan sekélyvízű, növényzetben gazdag tó, amely több vízimadárnak is kiváló fészkelő és táplálkozó helyet nyújt. Bütykös hattyúk, szárcsák, cigányrécék, búbos vöcskök költenek ott, és idén megjelent egy igazi madárritkaság, a vörösnyakú vöcsök is. A szemfülesebb madarászok, kirándulók már megfigyelhették, ha arra jártak.

A vörösnyakú vöcsök a legritkább hazánkban fészkelő vöcsökfaj, állománya 50-70 pár között mozog. Élőhelyét a halastavak és a mocsarak jelentik. 2 évvel ezelőtt több pár is költött a Fancsika 1-es víztározón, majd a tó teljes kiszáradásával eltűntek; idén kicsit odébb ugyan, de újra megjelent egy pár. Fészkét vízinövények levelei közé építi különböző növényi részekből. 4-6 tojást tojik, melyeken 20-23 napig kotlik. Ha a tojó kis időre elhagyja a fészket, a tojásokat betakarja. A fiókák fészekhagyók, kikelésük után azonnal tudnak úszni, és követik szüleiket. A fiókák 2 hónap után válnak önállóvá, kétévesen pedig ivaréretté. A vörösnyakú vöcsök kisebb halakat, vízirovarokat, kétéltűeket eszik, táplálékát víz alá bukva szerzi meg, úszóhártyás lábával kiválóan úszik. Vonuló, a telet Dél-Európában tölti.

A vörösnyakú vöcsök veszélyeztetett madár, hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250.000 forint. A zavarásra érzékeny állat, ezért kérem a Vekeri-tónál kirándulókat, hogy tisztes távolból, távcsővel vagy fényképezőgéppel figyeljék meg a madarat! A kutyákat pedig tartsuk pórázon, mert a tojásokra és a fiókákra is veszélyesek lehetnek.

A címben szereplő két fogalom egyre nagyobb szerepet játszik az életünkben, fontos lenne, hogy mindenki halljon róluk, a velük kapcsolatos problémákról és megoldásokról, de mielőtt kiveséznénk ezeket, tisztázzuk mit is jelentenek.

A körforgásos gazdaság egy modell, a termelés és fogyasztás fenntartható módja, ellentéte az egyszeri fogyasztásra épülő vagy másik nevén lineáris gazdasági modellnek. Utóbbi nem fenntartható, sajnos a világ népességének jelentős része ezt követi, vagyis pazarol. A különböző termékeket kopás, törés, meghibásodás esetén azonnal kidobja, nem keresve a helyrehozatal megoldását. A körforgásos gazdaság ezzel szemben az újrahasznosítást tűzi ki célul, vagy ha valami elromlik vagy tönkre megy, azt nem azonnal a szemetesbe dobjuk, hanem megjavíttatjuk, vagy ha a teljes egész már menthetetlen, akkor az alkatrészeit használjuk fel újra. Igaz lehet ez háztartási gépekre, okostelefonokra, ruhákra, játékokra, és még sorolhatnánk. Ezzel a termék vagy annak egy részének élettartama jelentősen meghosszabbodhat, így kevesebbet kell venni belőle, és kevesebb erőforrást használunk fel hozzá.

A biodiverzitás a minket körülvevő élőlények sokszínűségét jelenti. Az a rengeteg állat, növény, gomba, mikróba, ami a bolygón előfordul, mind a biodiverzitást képviseli. Egészséges környezet, egészséges rendszer csak ott jöhet létre, ahol a fajok és a genetikai állományuk diverz, vagyis sokszínű, ezáltal ellenállóbb bármilyen külső negatív hatás ellen. Sajnos az emberi tevékenységek miatt nap mint nap fajok tűnnek el, pusztulnak ki végleg, ezáltal a biodiverzitás csökken, és ha nem teszünk ez ellen valamit, úgy a rendszer összeomlik, és maga alá temet minket is.

Több kutató is egyetért abban, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének 90 %-a a természeti erőforrások ésszerűtlen, mohó kitermelésének az eredménye. A földi élet függ a természettől és annak szolgáltatásaitól. A körforgásos gazdaság követésével tehetünk a sokféleség csökkenése ellen, és minél többen követik ezt az elvet, annál többet tudunk tenni az élővilágért. Ha, amit lehet, megjavítunk, újra hasznosítunk, valamilyen alternatív módon újra használjuk, úgy kevesebb erőforrást kell kitermelni az újra gyártására. A körforgásos gazdaságra való áttérés mindannyiunk közös célja.

A program a KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 azonosító számú, „Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” című projekt keretében valósul meg.

Kevesen tudják, hogy a közismert vörösbegynek van egy közeli rokona, a kékbegy. Régebben mindkét faj a rigófélék családjába tartozott, manapság már a légykapófélékhez sorolja őket a rendszertan. Közeli rokonságban áll a fülemülékkel is, tudományos neve – a Luscinia svecica – is svéd fülemülét jelent. Cikkünk főszereplőjét kevesen látták, kevesen ismerik, pedig Európa egyik legszebb madara. Ismerjük hát meg!

A kékbegy a nádasok, mocsaras területek madara, hazánkban főként a halastavak környékén találkozhatunk vele. Nem túl gyakori, de nem is ritka madár, a számára alkalmas élőhelyeken megtalálható. Rendkívül rejtőzködő, egér módjára bujkál az iszapon a nádasok tövében, főként a költési időszakban. A hímek viszont nádszálról vagy más kiemelkedő pontról énekelnek, ilyenkor a legkönnyebb őket megfigyelni, főként áprilisban. A hím begye élénk kék, középen fehér vagy vörös ponttal, ezt a madarászok csillagnak nevezik. Közép-Európában a fehér csillagos, Észak-Európában a vörös csillagos kékbegy az elterjedt. A tojó tollazata egyszerűbb, a fiatal madarak feketén sávozottak. Minden tollruhában felismerhető viszont rozsdavörös szélső faroktollairól. A hímek éneke nagyon szép, gyakran utánoznak más madarakat, sőt emlősöket, békákat is. Egy-egy öregebb hím a környék összes madarának a hangját eltanulja, a finnek ezernyelvű madárnak is hívják emiatt. Gyakran nászrepülnek, ilyenkor a hímek énekelve felszállnak, majd széttárják rozsdavörös faroktollaikat és visszahullanak.

Fészkét a földre építi zsombék vagy fűcsomó védelmében. A tojó egyedül kotlik az 5 db tojáson, párja nem eteti. A fiókákat együtt nevelik. Mint a rokon fülemülék és rozsdafarkúak esetében, itt is a röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket a fiókák. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik. Vonuló, a telet Afrikában és Indiában tölti. Szeptemberben vonul el és április közepén érkezik. Állományát a nádasok fészkelési időszakban történő irtása veszélyeztetheti. Védett madár.

Hazánk madárvilága rendkívül változatos, több faj nagyon szép, rá jellemző névvel büszkélkedhet, ilyen többek között a vörösbegy, a kékbegy és a szürkebegy is. Utóbbi az előző kettővel nem rokon faj, a szürkebegyfélék családjának egyetlen hazai fészkelője.

Az erdei szürkebegyről kevesen hallottak, még kevesebben láthatták, hiszen félénk madár, nehéz észrevenni. Viselkedése különös, a bokrok alján mozog, a talajszinten; kerüli a feltűnést, szinte egér módjára közlekedik a sűrű növényzetben. Azt, hogy nehéz észrevenni, tovább nehezíti terepmintázata, barna és szürke tollazata, valamint apró termete. Verébnél kisebb madár, tömege 15-25 gramm. A hímek tavasszal általában a fák csúcsáról énekelnek – s ez egyébként szép csicsergés -, ilyenkor könnyebb megfigyelni.

Hogy pontosan hány pár fészkel belőle Magyarországon, rejtőzködő életmódja miatt nem tudjuk, de a kutatók egyetértenek abban, hogy évről évre több szürkebegy költ nálunk. Hazánkban főként fenyvesekben fészkel, Nyugat-Európában már kertekben, parkokban is gyakori. Erdei madár, de őszi és tavaszi vonulása során nádasokban, bokrosokban is megfordul. Legkönnyebben egyébként áprilisi vonulásakor láthatjuk, ilyenkor az észak felé tartó egyedek is átvonulnak az országon.

Vonuló, a telet Dél-Európában tölti, ritkán akad egy-egy áttelelő madár. Általában március végén érkezik és októberben vonul el. Táplálékát költési időszakban hernyók, szúnyogok, pókok alkotják, ősszel és télen gyommagvakat és bogyókat is eszik. Különösen szereti a fekete üröm magját.

A fészkét is talaj közelbe építi, magas fűben, bokrok alacsony ágain épül, általában 5 tojást rak, a fiókák két hét kotlás után kelnek ki, újabb két hét után pedig elhagyják a fészket. Csak a tojó kotlik, a hím ritkán eteti, a fiókákat mindketten nevelik.

Viszonylag sok természetes ellensége van: kígyók, kisemlősök, ragadozó madarak egyaránt megeszik. A tojásokat a vaddisznó is elpusztítja. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 ezer forint. Segíteni az élőhelyeinek védelmével lehet, az erdők érintetlenül hagyása sok állatnak biztosíték a fennmaradáshoz. A legöregebb Magyarországon gyűrűzött erdei szürkebegy 6 évig élt.

Nincs olyan magyar ember, aki ne hallott volna a vörösbegyről, hiszen mesékben, dalokban, történetekben egyaránt feltűnik. Mindenki előtt ott van a kép a piros begyű kismadárról. Valószínűleg sokan látták is már, és biztos, hogy még többen hiszik tévesen más madárról, hogy vörösbegyet látnak. A süvöltő, az erdei pinty, a kerti rozsdafarkú hímjei is vörös, piros, vagy narancsszínben pompáznak, és a cikk főszereplőjének a neve is megtévesztő, ugyanis nem vörös, hanem narancssárga begytollai vannak.

Az öreg madarak barnásak, begyük és torkuk tájéka narancssárga, a fiatal, ivaréretlen egyedek pedig teljesen terepszínűek, barnán pettyezettek – a kezdő madármegfigyelők nem is mondanák meg, hogy vörösbegyet látnak. Lábai – mint a rokon fülemüléknek, rozsdafarkúaknak – rendkívül vékony. Tollaikat gyakran felfújják, ilyenkor szabályos gömb alakúak. Súlyuk 15-20 gramm.

Hazánkban gyakori madár, de az ország egyes részein ritkább. A hegy- és dombvidéki erdőket részesíti előnyben, az Alföldön kevesebb fészkel belőlük. Szereti a nagy kiterjedésű, holt fákban bővelkedő, vízfolyással rendelkező erdőket. Fészkel a debreceni Nagyerdőn is, de nem túl gyakori faj, néhány tucat egyed költ csak itt. Ezzel szemben az Északi-Középhegység vagy a nyugati országrész bükkerdőiben mindenütt találkozhatunk vele. Általában a hangja hívja fel rá a figyelmet – nagyon szép, csilingelő, kissé melankolikus. Különleges viselkedése, hogy télen is területet tart, így ilyenkor is énekel, különösen a kora reggeli órákban.

A hazai egyedek többsége télen Dél-Európába vonul, ahol sajnos eszik őket. Az északabbi országokból érkeznek hozzánk télire vörösbegyek. Ilyenkor kertekben, nádasokban is megfigyelhetők. 

A hím énekével csalogatja párját, majd a tojó április közepén-végén lerakja 4-5 tojását. Évente kétszer költ. A párok nem ragaszkodnak különösen egymáshoz, gyakran a második költéshez is új partnert keresnek. A tojó fészeképítés közben agresszív, gyakran a hímet is elkergeti. A vörösbegyek agresszióját minden esetben a fajtársuk narancsszínű begye váltja ki. Fészkelőhelye változatos, gyökerek között, partfal üregében, faodúban, földi lyukban, épületrésekben, magas fűben vagy bokor tövében is költhet, általában talajközelben. Mint a rokon fajoknál, így náluk is a fiókák azelőtt elhagyják a fészket, hogy megtanulnának repülni. Sajnos sok egyed esik házimacskák áldozatául. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, télen bogyókat is eszik. Átlagéletkoruk 3-4 év.

A természet rendkívül változatos élőhelyeket hozott létre, hazánkban megkülönböztethetünk erdőket, gyepeket, vizes élőhelyeket és a településeket. Utóbbi lehet város, falu, kisközség, tanya, de bármelyik is ezek közül, a természetnek ugyanúgy helye van benne. Sajnos a modern ember sok mindennel nincs megbékélve. Hogy pontosan honnan eredeztethető, azt nem tudom, de nehezen tudunk megbékélni az öreg, korhadó fák, a sűrű bokrosok, az avarszőnyeg, a beporzóknak táplálékot nyújtó növények látványával. A változatos, bokrokkal, veteményes kertekkel, gyümölcsfákkal tarkított telkek eltűnőben vannak, és velük együtt az élővilág is. Helyettük van térkő, kavics, beton, hatalmas házak, üvegfalak és üvegfolyosók, lemezkerítések.

A gond mindezekkel csak az, hogy nem fenntarthatók, nincs bennük élet, és a környezetnek sem tesznek jót. A fent említett építőelemek nyáron ontják magukból a meleget, néhány tájidegen növényen kívül semmi sem tud kihajtani, és hangyákon kívül sem találunk más állatot. Ezzel szemben egy vadvirágos kert, árvacsalánnal, fehér herével, bükkönnyel, esetleg egy-egy levendulával beporzó rovarok tömegét vonzza a környezetünkbe. Gyönyörködhetünk a lepkékben, mint a településeken is gyakori bogáncslepkében, fecskefarkú lepkében, atalanta-lepkében vagy a nappali pávaszemben. Utóbbi kettő tápnövénye a csalán, így ha egy kisebb csalán foltot is meghagyunk, szaporodóhelyet is biztosítunk számukra. De megjelennek a házi méhek és a kisebb, magányos méhfajok is, amelyek teljesen ártalmatlanok, félni nem kell tőlük. A növényzet nem ellenség, nem kell állandóan füvet nyírni, ne gondoljuk, hogy a tükörsima gyep a normális és egészséges. 

A változatos, őshonos növényekből álló bokor-együttes a legszebbhangú madarainknak nyújt fészkelőhelyet, megtelepszik benne a fekete rigó, az énekes rigó, a barátposzáta és a zöldike is. Ha a bokrok alatt meghagyjuk az avart, akár a fülemüle is a vendégünk lehet. A száraz falevelek takarják a talajt, alattuk pedig nyüzsög az élet, amely táplálékkal látja el a madarakat. A cserjék ültetésére a legjobb időszak az ősz és a tavasz, vágjunk hát bele. A tűztövis vagy a fekete bodza bogyója is fontos madártáplálék. Az öreg fák is gyakran hiányoznak a környezetünkből, pedig a harkályok abban tudnak odút ácsolni, amelyben később cinegék költhetnek, vagy denevérek bújnak meg. Ha az öreg fa veszélyessé válik, daraboljuk fel és hagyjuk ott, mágnesként fogja vonzani a cincéreket és az orrszarvú bogarakat.

Egy sekély, állandó vízborítottságú kis tavacska a békáknak nyújt tökéletes petézőhelyet, cserébe rengeteg kellemetlen rovartól szabadítanak meg minket. De gyönyörködhetünk szitakötőkben vagy az inni és fürdeni érkező madarakban is. És ezek csak a látható vendégek, sok száz más állatfajnak kedvezhetünk, ha elhagyjuk az eddig erőltetett sémát, a steril, élettelen telkeket, és egy kis életet viszünk a környezetünkbe. Mindehhez gyakran semmit sem kell tennünk – szó szerint.

A világ számos pontján kutatók, természetvédelmi szemléletű emberek, rangerek, biológusok, vadőrök, oktatók küzdenek nap, mint nap a biológiai sokféleség megőrzéséért. A problémát minden esetben az emberi tevékenységek, a kapzsiság és a nemtörődömség okozza, minek következtében állat és növényfajok ezrei ritkulnak meg vagy végső soron pusztulnak ki. Világviszonylatban és hazai mértékkel nézve is maroknyi ember igyekszik tenni a fent említettek ellen. A megmaradt természeti értékeket védők között vannak debreceni kutatók is, az ő tevékenységükről szól ez a cikk. 

2021 szeptemberében indult a LIFE for BUGS and BIRDS nevű projekt, melyet az Ökológiai Kutatóközpont Tisza-kutató Osztályának szakemberei kezdeményeztek, a munkába pedig bekapcsolódott a Dunatáj Közalapítvány, a Kiskunsági Nemzeti Park és a Debreceni Egyetem is. A projekt az ország szívében, Bács-Kiskun vármegyében valósul meg, a nemzeti park Miklapuszta nevű tájegységében. Itt találhatóak az ország második legnagyobb kiterjedésű szikes területei, valamint a Kárpát-medence legkülönlegesebb szikformái. A projekt célja a szikes gyepek és löszpusztagyepek megőrzése a rajtuk található őshonos fajokkal együtt, de ez korántsem olyan egyszerű.

A területen nagy mértékben elburjánzottak az invazív növények, mint az ezüstfa és a selyemkóró vagy az aranyvessző. Visszaszorult a legeltetéses állattartás, ezáltal kevesebb rovar és kevesebb madár él a területen, mint egykor. A megmaradt jószágok trágyájában felhalmozódnak a féreghajtószerek, amely a trágyát lebontó rovarok petéire és lárváira halálosak. Minden problémát leküzdve a legfontosabb cél, hogy a területen fészkelő parti madarak és a ritka pusztai gyalogcincérek újra elterjedhessenek Miklapusztán.

Rendszereres fészkelő itt a bíbic, a piroslábú cankó, a gulipán, a gólyatöcs, az ugartyúk és a széki lile. Utóbbi az egyik legveszélyeztetettebb madárfaj hazánkban. Életmódja rendkívül érdekes, a talajon költ, gyakran a vaksziken, a kikelő fiókák fészekhagyók, de a hím neveli őket, a tojó tovább áll. Erősen kötődnek a juhlegelte területekhez, táplálékukat pedig rovarok jelentik. Sajnos állománya nagyon lecsökkent, és közel áll a kipusztuláshoz.

A projekt 2027-ig tart, és már most rengeteg előrelépés van. Mintegy kétezer juh és kétszáz szarvasmarha legeli, formálja, élteti a tájat. A trágyájukban fejlődő ízeltlábúak madarak tucatjainak lesznek a táplálékai, taposásukkal pedig az idegenhonos növényzetet is visszaszorítják. Mindezek és a későbbi eredmények elhivatott természetvédők összefogásának köszönhetőek. Ha a kedves olvasó érdeklődik a projekt iránt, a LIFE for BUGS and BIRDS facebook és weboldalán részletesebben is olvashat róla.