Ha azt gondoljuk, a tél csak a karácsonyról szól, rossz hírünk van… Még minimum két hónapon keresztül mínusz fokok tarkítják a mindennapokat, s előfordulhat, hogy nem elég a kötött pulcsi, hogy átmelegedjünk. Egy forró ital legurításával azonban könnyedén visszatérhet az élet az elgémberedett ujjainkba, és fagyoskodó jókedvünk is felolvad a csodás gasztronómiai élménytől. Klasszikus és – nem utolsó sorban – vérképzést elősegítő fűszerezésének köszönhetően elkészítése során még a lakás illata is melegséget áraszt majd. Ez a recept garantáltan felmelegít.

Fűszeres almabor

Senkit se tévesszen meg az elnevezés, hiszen a fűszeres almaital ezen változata nem tartalmaz alkoholt. Az almalé hazánkban egyébként vitathatatlanul az egyik legegyszerűbben elkészíthető és talán a legkörnyezettudatosabb választás gyümölcslevek tekintetében – már amennyiben magunk készítjük vagy helyi termelőtől vásároljuk. A nagy hagyománnyal rendelkező, almából készült forró ital remek választás lehet akár a koripálya mellett szürcsölve is! Ne feledd magaddal vinni a saját termoszod, ha útközben innád meg! (Jó példa itt: zakopanés poszt, saját termosz)

Hozzávalók:

– alma

– narancs

– méz (cukor, datolyaszirup vagy egyéb más édesítő is megfelelő)

– víz

– fűszerek (fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, szerecsendió)

Az almákat mosás és hámozás után kockázzuk fel és tegyük egy lábasba, majd a narancsok alapos megtisztítása után helyezzük melléjük a narancskarikákat is. Szórjuk meg a fűszerekkel a gyümölcsegyveleget, ekkor adjuk hozzá az édesítésre szolgáló alapanyagot is. Érdemes először kevés édeset hozzáadni, majd főzés közben kóstolgatni. Öntsük fel az adag kétszeresének megfelelő vízzel, majd lassú lángon főzzük egészen addig, míg puha, omlós nem lesz az alma. Az elkészítés időtartama a gyümölcs mennyiségétől függ. Ha már egészen puha az alma, egy steril textilpelenkán keresztül szűrjük le az ízletes levet, mely maga az elkészült almabor. Ekkor még lehet ízesíteni, édesíteni is.

A karácsonyi vásári forgatagok elengedhetetlen velejárója a sült gesztenye. A szelídgesztenye a diétázók egyik „jolly jokere”, hiszen alacsony zsírtartalmú, gluténmentes, mindemellett pedig magas rosttartalmú, emésztést segítő termés. Bár a gesztenyeárusok rendszerint speciális szerkezetben sült gesztenyét kínálnak eladásra – legtöbbször igencsak borsos áron -, ezt a téli finomságot otthon is könnyen elkészíthetjük. Egy apró titkot nem szabad csak elfelejtenünk hozzá. 

A gesztenyesütés még a tűzhely beizzítása előtt történik, mert legfontosabb, hogy egy éjszakán át ázzanak a begyűjtött termések. A víztől megpuhulnak, így könnyű lesz bevágni a domború oldalukat is apró X formában. Igyekezzünk úgy ejteni a bevágást, hogy lehetőleg nem sértjük meg a gesztenye húsát. A sütőt kapcsoljuk alsó-felső sütésre és vegyük egészen magas, 240 °C körüli hőmérsékletre. Újrahasználható sütőpapírral bélelt tepsire vagy olyan sütőedénybe tesszük a gesztenyéket, melyet le tudunk fedni. A terméseket úgy helyezzük el, hogy a vágással felfelé feküdjenek, majd lefedjük azokat. Ha biztosra szeretnénk menni, még egy kis tepsi vizet is tehetünk a sütő aljába, hogy az így keletkezett vízgőz garantálja a gesztenyék puhaságát. Így sütjük 20 percig, majd további 5-10 percig alufólia nélkül. Akkor vannak készen a szemek, ha héjuk kissé felpöndörödött. A megsült gesztenyéket meleg állapotban a legkönnyebb megpucolni.

Az elkészült finomság puha húsát édes és sós ételekhez is egyaránt felhasználhatjuk. Elkészíthetjük húsok mellé vagy köretként, de levesként vagy desszertként is szuperül funkcionál. Egy biztos: bármelyik fogást is választjuk, ünnepi atmoszférát termethetünk vele otthonunk melegében! 

Elkészítettem életem első szederszörpjét a kertben szedett szederből. Nagymamám régi receptes könyvei, füzetei között kutatva találtam rá a szederszörp elkészítésének receptjére egy aranyos, újságból kivágott papírdarabon. 

A szörp elkészítéséhez az alábbi hozzávalókat írta az eredeti recept:

• 1 kg szeder
• 8 dl víz
• 1 kávéskanál borkősav
• cukor
• (1 mokkáskanálnyi szalicil: ezt a hozzávalót semmiképp nem akartam beletenni, mert már élelmiszer-ipari fölhasználásra sem engedélyezett a szalicil)

Elkészítés:

1) A szedret kiválogattam, megmostam, majd egy éjjelen át állni hagytam a borkősavas vízben.

2) Másnap leturmixoltam és ruhán keresztül átszűrtem. 

3) Megnéztem, hogy mennyi deciliter levet engedett. Annyiszor 10 dkg cukrot adtam hozzá, ahány dl leve lett (1 literhez 1 kilót). 

4) Lassú tűzön melegítettem, amíg a cukor el nem olvadt.

5) Az újonnan vásárolt üvegeket sütőbe tettem 15 percre 110 fokra, hogy fertőtlenítsem.

Miért vettem új üvegeket? 

Ahogyan azt a 11. FoDCast – Üvegbezárt zamatok adásból is megtudhattuk, a tartósítás sikerét könnyen rontani tudja, ha nem jól záródik a kupakunk. Sajnos otthon nem volt olyan régi üvegem, aminek tökéletesen zárt volna a teteje emiatt beruháztam párra.

Extra tippek:

1) tipp: A feliratozást (műanyag nélkül) papír ragasztószalaggal oldottam meg. A kupakra helyezett textil darabot korábbi szörpös üvegről mentettem meg.

2) tipp: A textil darabot, amit a szeder préselésére használtam, egyből hideg sós vízbe áztattam be mosás előtt. (A sós víz a friss vérfoltot is kiszedi a textíliából.) Áztatás után mosógépbe raktam és olyan tiszta lett utána, mint új korában.

Szeretettel ajánlom a házi készítésű szederszörp receptet! Ha nektek is van bevált szörp receptetek írjátok meg nekem kommentben.

Fermentált cukkini télire

Amennyiben a leghidegebb időszakban is szeretnénk élvezni kertünk, vagy a zöldségpiac adományait, nyáron szorgalmasnak kell lennünk. Az egész nyáron termő, meglehetősen finom cukkini végeláthatatlan lehetőséget nyújt a gasztronómiát kedvelők számára. A zöld és sárga színekben díszelgő cukkini amellett, hogy roppant egészséges (C-vitaminban gazdag, alacsony szénhidrát-tartalmú zöldség, ezáltal cukorbetegek is bátran fogyaszthatják), a leghálásabb termék a piacon, hiszen nem csak sós formában, de édesen is fogyaszthatjuk. Sok egyéb felhasználása mellett készíthetünk belőle zöldségkrémet, főzeléket, tócsnit, fasírtot, vagy éppen muffint. De mit kezdjünk a szaporán termő cukkinivel, ha már minden receptet kipróbáltunk, ám kertünk még mindig roskadozik termésétől? Fermentáljuk!

A fermentálás kissé ijesztően hathat első hallásra, azonban nem szabad megijedni tőle, mert rendkívül egyszerű eljárásról van szó. Ez egy gyors, olcsó és nem utolsó sorban könnyű technika. A fermentált cukkinihez pedig nagyon kevés hozzávaló szükségeltetik, cserébe a havas hónapokban is élvezhetjük az ezerarcú zöldség ízét.

Hozzávalók (1 db 5 literes üveghez):

• 2 nagyobb cukkini
• 5 db lilahagyma
• 3 evőkanál só
• 3 liter víz

Elkészítés:

Előzetesen forraljuk fel a vizet és keverjük el benne a sót. Az így kapott sóoldatot hagyjuk hűlni, míg vékony karikákra szeleteljük a cukkinit és a lilahagymát. Akármekkora üvegbe tesszük el a savanyúságot, literenként 1 evőkanál sót használjunk. A sterilizált üvegbe rétegezzük a cukkinit és a lilahagymát. Az így kialakuló variációknak csak képzeletünk szabhat határt: tarkíthatjuk borssal, fűszernövényekkel, fokhagymával. 1,5 ujjnyi rést hagyjunk az üveg szájától, majd szorosan fedjük le egy nagyobb darab cukkinivel az egészet, ezután öntsük fel a már visszahűlt sóoldattal úgy, hogy ellepje az üveg tartalmát, azonban a tetőhöz a folyadék ne érjen hozzá. Tegyük rá az üveg tetejét, majd helyezzük közvetlen napfénytől védett helyre a lakásban. Ezután már csak annyi dolgunk van, hogy minden nap kissé meglazítsuk a tetőt, hogy a távozó gázoknak utat engedjünk. Szűk egy hét múlva már tálalhatjuk is a sültek mellé. Felbontott állapotban tároljuk hűtőben, de érdemes belőle több kis adagot is készíteni, hogy egész télre kitartson. 

Ha bodza, akkor szörp. Ám ez a mámorító illatú virágzat bizony más lehetőségeket is rejt magában. Nem csak ízletes ital, de annál finomabb étel is készíthető belőle. Talán kisebb népszerűségnek örvend a bundás bodzavirág, mely egy kis házi lekvárral fogyasztva ígéretes desszert lehet a természet jegyében. 

Hozzávalók:

• kb. 15 db bodzaernyő
• 15 dkg finomliszt
• 2 db tojás
• 3 dl tej
• 1 dl szódavíz
• 1 csipet só
• vaníliaőrlemény, fahéj ízlés szerint
• olaj a sütéshez

Egy olló vagy kés segítségével vágjuk le a bokorról a bodzabogokat, 3-5 cm hosszú szárat hagyva nekik. A virágokat ne mossuk meg, de hagyjuk kis ideig (kb. 15-20 perc elég) jól szellőző helyen, hogy „lakói” szabadon távozhassanak, de segíthetünk is nekik a gyorsabb áthaladás érdekében. Ha a virágtányérok tiszták, kezdjük el hevíteni az olajat, közben palacsintatésztát készítünk. Keverjük össze a lisztet a tojásokkal, tejjel és szódavízzel, majd egy csipet sóval, vaníliával és fahéjjal bolondíthatjuk. Ha kész, száruknál fogva mártsuk bele a nyers tésztába az ernyőket, s kissé csepegtessük le őket, mielőtt az olajba tesszük. Addig süljenek, míg aranybarna színük nem lesz. Ezután egy papírtörlővel kibélelt tányérra helyezzük őket, hogy a maradék olaj is távozhasson. Még melegen porcukorral, vagy akár kissé hűlt állapotban házi eperlekvárral is fogyaszthatjuk. Tökéletes ízharmónia! Jó étvágyat hozzá!

Miután az olaj kihűlt, szűrjük le egy műanyag palackba és – amennyiben a palack megtelt olajjal – dobjuk be a hozzánk legközelebb eső használtolaj-gyűjtő konténerbe! 

A burritoról mindenkinek Mexikó jellegzetes étele jut eszébe. Én is így vagyok ezzel. Hagyományosan búzalisztből készült tortillába tekert babból, fokhagymából és pikáns marhahúsból áll össze. Méretes, tápláló étel. Már nagyon sok változata ismert: a vegetáriánustól az extra csípősig gyakorlatilag bármilyen előfordul az étlapokon. Én nagyon szeretem, de így tavasz végén, nyár elején egyre nyitottabb vagyok a húsmentes ételekre. Ezért összeszedve minden bátorságomat, belekezdtem e hús- és gabonamentes vállalásomba.

 A házi burrito esetében nálam a fő alapanyag a párolt brokkoli. Ahogy ez lenni szokott, most is elkezdtem a párolást, s ekkor jött az ötlet: Mi lenne, ha kihagynám a lisztet is? De hogyan? Szerencsémre volt itthon fejes káposzta, és töltöttkáposzta-készítő tapasztalataim alapján ha azt megpárolom, egészen hajtogatható alapanyagot kapok. Így került a brokkoli mellé az imént emlegetett káposzta is a pároló edénybe. Vajjal és sóval ízesítettem. Habár a többi alapanyagot még nem a kert szolgáltatta – és itt kerülnek előnybe az üvegházzal vagy fóliasátorral rendelkező olvasók –, de így is végtelenül friss, gyakorlatilag mosogatnivaló-mentes tavaszi burrito-alaprecept volt kialakulóban.

És hogy mivel töltöttem meg?

Itt szabad a „rablás”! Én uborkát, paradicsomot, párolt brokkolit, lilahagymát és paprikát használtam. A párolás után pedig csak ki kellett hajtogatni a leveleket, megtölteni a fent felsorolt alapanyagokkal, és ugye a legfontosabb: meg kellett kóstoljam!

A végeredmény: tiszta konyha, s egy meglepően laktató, ízletes zöld burrito.

Jó étvágyat!

Életemben először kipróbáltam, hogyan lehet „Vegetát” készíteni. Van egy szuper könyvem. Szerzője Nagy Réka, s az Ökoanyu – Csináld magad! címet viseli. A könyv alapján készítettem el az ételízesítőt (egy két módosítással, amit lentebb jelöltem). Sok más hasznos receptet is találtam a könyvben, így mindenképpen ajánlom a figyelmetekbe!

Zerowaste „Vegeta” készítése lépésről lépésre:

Kell hozzá:

• 1 közepes méretű zellergumó és a zöldje (én csak a zöldjét tettem bele)
• 2 sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér és a zöldje (én csak a zöldjét tettem bele)
• 1 nagyobb fej hagyma
• pár szál lestyán (én nem tettem bele)

Az elkészítés lépései:

1. Megpucoltam a hozzávalókat.

2. Kisebb darabokra vágtam őket, hogy beférjenek a darálóba.

3. Ledaráltam őket.

4. A darált hozzávalókat összekevertem és kiterítettem egy tepsibe.

5. Szárítottam. Próbáltam sütőben 80 fokon szárítani, de nekem nem vált be, így 1,5 hét alatt kiszáradt magától a tepsiben a konyhaasztalon. Körülbelül kétnaponta forgattam át.

Szeretettel ajánlom ezt a gyors receptet! 

Első lépésként a tejet felforraltuk. Amikor forrni kezdett, lassan néhány kanál citromlevet adtunk hozzá. Leírásunk ezen pontján jogos volna a kérdés, hogy mit is jelent az a „néhány kanál”. Azt gondolom, ezt egyszerre kell érezni és látni is.  Nekünk a 2 liter tejhez 1 közepes méretű citrom levére volt szükségünk. Adagolás során fontos, hogy kavargassuk is a tejet. A citromlé adagolásával apránként kicsapódik a túró. Ami visszamarad, az a savó. Ezt sem szabad kiönteni!

A túrót egy tiszta textilanyagba kiszedjük, s ízesítjük kedvünk szerint. Mi most az erdőből szedtünk vadsnidlinget és egy picit megsóztuk. A túróból alaposan kicsavarjuk a még benne maradt savót, az anyaggal betakarjuk, és valami nehezékkel préseljük. Így jól összetömörödik és a maradék savó is kicsöpög belőle.

Mi egy estét hagytuk préselődni, és frissen, nyersen reggeliztünk belőle, de lehet sütni is akár. Hát, valami isteni…

A savóban pedig rizst főztünk, ez lett a másnapi  ebédhez a köret. Nagyon kellemes, telt ízt ad neki és telis-tele van mindenféle hasznos tápanyaggal!

A nagyüzemi sajtkészítéstől még messze vagyunk, de igazából nem is szeretnénk ezzel foglalkozni, csak saját célra készíteni – amíg drága Derecskénk együttműködik. 

Április közepétől robbanásszerűen kis sárga labdacsok örvendeztetik szemünket lépten-nyomon. Az üde látványt nyújtó pongyolapitypang (Taraxacum officinale) – más, ismert nevén gyermekláncfű – az egyik legsokoldalúbb vadvirágunk. Ehető gyógynövény, C-vitaminban bővelkedő levelével például salátánkat gazdagíthatjuk. Gyökere teaként fogyasztva az epe, a máj és a vesék működésére jótékony hatású. Virágát sokféle módon felhasználhatjuk: készíthetünk belőle lekvárt, szirupot, szörpöt, de főzeléket, vagy akár bort is. Lássuk most, miként nyerhető belőle egy rendkívül egyszerű frissítő!

Pitypang limonádé

Hozzávalók:

• 2 marék pitypangvirág
• 2 db narancs
• 1 db citrom
• 3 liter víz
• édesítő ízlés szerint

Elkészítés:

Gyűjtsünk 2 marék zsenge pitypangvirágot forgalomtól, szennyeződéstől mentes helyről. A virágok sárga szirmait csipkedjük le. A zöld részeket ezúttal ne használjuk, mert kesernyés ízt kölcsönözhet üdítőnknek! Forrázzuk le a virágszirmokat körülbelül 3 dl vízzel és hagyjuk állni legalább két órán keresztül a forrázatot. Ezután szűrjük le, nyomkodjuk ki. Facsarjuk ki a citrusok levét, adjuk hozzá a pitypang-forrázatot és a maradék vizet. Édesíthetjük ízlés szerint cukorral, mézzel, de önmagában is igen ízletes. Langyosan és hűtve is fogyasztható.

Virágpor-allergia esetén NE, vagy csak mértékkel fogyasszunk ehető virágokat!

Tavasz érkeztével káprázatos színekbe borul a természet. Az addig megszokottá vált nyugodt, melankolikus árnyalatok egyszerre vibráló, harsány színkavalkáddá változnak. Mire észbe kap az ember, már el is virágoznak az első hírnökök, de váltja őket sok száz más hasznos növény. Első tavaszi sétánkon találkozhatunk az ibolyákkal, azonban a természet védelmében hagyjuk őket az erdőben! Ám otthon is gyönyörködhetünk a lila szépségekben! Kertünk ékessége lehet az illatos ibolya (Viola odorata), melyet akár fel is szolgálhatunk az ebéd mellé, hiszen fogyasztásra is alkalmas. Kellemes desszertet készíthetünk belőle egyik szomszédjával, a konyhakertben termő, szintén sokoldalú sárgarépával.

Répatorta ízletes ibolyával

Hozzávalók (8 főre):

A piskótához:

• 20 dkg porcukor
• 3 db tojás
• 1,5 dl olívaolaj
• 30 dkg reszelt sárgarépa
• 30 dkg finomliszt
• 1 csomag sütőpor
• fahéj
• 1 rúd vanília kikapart belseje

A krémhez:

• 25 dkg mascarpone
• 1 dl tej
• 2 evőkanál porcukor
• 1 evőkanál citromlé

Elkészítés:

A porcukrot a tojások sárgájával és az olajjal összekeverjük. Meghámozzuk, majd apróra reszeljük a répát (a növényi hulladék mehet a komposztba!) és a masszához adjuk.

Bár a sütemény elkészítése könnyű, nem árt, ha van segítségünk!

Ezután hozzákeverjük a sütőporos lisztet is. Meghintjük fahéjjal és hozzáadjuk a vaníliát. Végezetül egy csipet sóval a tojásfehérjékből habot verünk és óvatosan a masszához forgatjuk. Jól átdolgozzuk. Egy kisebb méretű, kivajazott sütőformában 180 °C-on 30 percig sütjük. Amíg sül a torta piskótája, menjünk ki a kertbe az ibolyákért. (El ne felejtsük a tortát, míg gyönyörködünk a kertben!) Ha hamarabb beszereztük a virágokat, tegyük őket vízbe, vagy akár hűtőbe. Csak annyit szedjünk, amennyit fel is használunk, de ha megmarad belőlük, limonádéhoz is keverhetjük őket. Visszatérvén a konyhába, a mascarponét a tejjel, a porcukorral és a citromlével keverjük alaposan össze, míg jól kenhető állagú krémet nem kapunk. Ezután nincs más hátra, mint megkenni a kihűlt piskóta tetejét a krémmel és díszíteni az ibolyákkal. Felhasználhatunk bogyós gyümölcsöket vagy más ehető növényt, a díszítésnek csak képzeletünk – és kertünk kínálata – szabhat határt. Tökéletes étek egy kávé mellé.

Virágpor-allergia esetén NE, vagy csak mértékkel fogyasszunk ehető virágokat!

Ezt a verssort viszont inkább most a tavasz hozta az emlékezetembe, hiszen akármerre nézünk, megannyi színt láthatunk! Virágillat kavarog a levegőben, a lágy vagy olykor erősebb tavaszi szél szirmokat fúj az arcunkba. Már a fák virágzása is bőven megindult, de olykor érdemes a lábunk elé is nézni.
Igaz, a fákat ugyan megmetsszük, tehát valamennyi hajtás úgymond kárba vész, de ha jól csináljuk, akkor hosszú távon előnyünkre válik. Viszont nem jellemző, hogy a fák rügyeit megdézsmáljuk. Egyszer egy romániai út során találkoztam a fenyősziruppal vagy fenyőszörppel. Ezt általában a friss, zsenge hajtásokból készítik. Hazánk erdősebb, dimbes-dombos vidékein is találkozhatunk hasonló nedűvel.
No, de mit tudunk még tavasszal gyűjteni? A gyermekláncfű tipikusan olyan növény, amelyet mindenki ismer, még ha nem is ez a legelterjedtebb neve. Talán a pitypang ismerősebben hangzik? Bizony, ez egy és ugyanaz a növény. 😊

Talán tudjuk, hogy milyen hasznos, lehet, találkoztunk is már vele vagy a belőle készült termékekkel a patikában vagy drogériában. De mégis, mi a manót kezdhetünk vele teljesen laikusként, ha bizonytalanok vagyunk a felhasználását, feldolgozását és az adagolását illetően?!
A legkézenfekvőbb: készítsünk belőle szörpöt!

A bátrabbak még virágzás előtti, zsenge állapotában kísérletezhetnek a levelével is, hiszen ebből saláta, főzelék is készíthető. De ha nagyon nem csörgedezik az a bizonyos botanikus vér az ereinkben, és biztosra akarunk menni, akkor várjuk meg a virágokat, mert ezeket már sokkal nehezebb összetéveszteni bármi mással. Ha már készítettél bodzavirág-szörpöt, akkor már szaladhatsz is a kertbe virágot gyűjteni, s a folyamat innentől kezdve tulajdonképpen teljesen ugyanaz. A konkrét receptúrát természetesen ízlésünk szerint alakíthatjuk, de íme egy, ami nekünk bevált:

Kb. két marék virág

1 kg cukor

1 citrom leve

1 liter víz

A mosott virágokat hideg vízben kezdjük el főzni. Mikor elkezd bugyogni, vegyük le a tűzhelyről és tegyük félre lefedve, s legalább egy éjszakát hagyjuk állni. Másnap nyomkodjuk ki a virágokat. Ha szükséges, szűrjük át a főzetet, és adjuk hozzá a cukrot és a citrom levét. Lassú tűzön kezdjük el melegíteni. Mielőtt forrni kezd, zárjuk el a lángot. Kissé hagyjuk hűlni, de még forrón töltsük be tiszta, jól záródó üvegekbe, majd azokat hagyjuk száraz dunsztban, amíg ki nem hűlnek teljesen. Így egész sokáig eltartható, de akár frissen is élvezhetjük a kellemes, tavaszias, virágos ízt!

Egészségünkre!

Kipróbáltam Nagy Réka Ökoanyu című könyve alapján a szaloncukor készítését. Egyszerűbb, mint gondoltam! Egyszerre két ízű – epres-marcipános és natúr marcipános – szaloncukrot is készíthetsz 5 alapanyag felhasználásával!  

Lássuk a hozzávalókat:

• 30 dkg mandulaliszt/darált mandula
• 10 dkg porcukor
• 25 dkg fagyasztott eper (az eredeti recept málnát ír)
• 2 evőkanál kristálycukor (az epersziruphoz)
• 15 dkg 70%-os étcsokoládé a mázhoz

Az elkészítés lépései:

Keverd össze a porcukrot a mandulaliszttel. Ezt követően válaszd ketté és szórd két tányérba. Az egyik tányérba önts annyi evőkanál vizet, hogy jól formálható masszát kapj. Ezzel el is készítetted a natúr marcipános szaloncukor alapját. 

Az epres-marcipános szaloncukorhoz a fagyasztott gyümölcsöket engedd fel, majd szűrőn passzírozd át és két evőkanál kristálycukorral közepes lángon készíts belőle sűrű szirupot. A szirupból önts annyi kanállal a másik adag porcukros mandulaliszthez, amennyivel könnyen formálható lesz. Mind a két masszából külön-külön formálj nudlikat és tedd hűvös helyre, amíg előkészíted a csokis masszát. 

10 dkg csokoládét vízgőz felett kell megolvasztani. Ehhez tégy fel egy lábasba vizet, és arra helyezz egy fém- vagy üvegtálkát. Fontos: csak annyi víz kerüljön a lábasba, hogy ne érjen hozzá a tálka aljához! Az étcsokiból 10 dkg-ot önts bele a tálkába és olvaszd meg, majd ha megolvadt, húzd le a tűzről és öntsd hozzá a maradék 5 dkg csokoládét, hogy lehűtse picit a csokis masszát.

Ezt követően, forgasd meg benne a nudlikat. Fontos: a csokimázas nudlikat helyezd sütőpapírra, mert más esetben – például tányéron – leragadnak. Én egy nagyon szuper, többször használható teflon sütőfóliára helyeztem őket. Ezt követően rakd újra hűvös helyre annyi időre, amíg megdermed rajtauk a csoki. Majd csomagolhatod is őket! Teheted például szalvétába, de én olyan, egyszer használatos sütőpapírba csomagoltam őket, aminek elkészítése során nem alkalmaztak klórt, alapanyaga fenntartható erdőgazdálkodásból származik és szelektíven gyűjthető. Textil masniszalag helyett raffiát használtam, amit kicsomagolás után komposztálok.

Ilyen gyorsan még nem fogyott el nálunk szaloncukor! Szívből ajánlom!

Nézd meg az elkészítését: