Marcel Proust szerint „…a valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot.” Tehát a környezeti kultúra egy szemléletet közöl, segítségével új szemszögből szemlélhetjük a természetet.

2015-öt írunk, amikor szakdolgozati témát kellett választanom főiskolai diplomám megszerzéséhez. Megannyi gondolat és téma cikázott át a fejemen Attenboroughtól kezdve  a hulladékgazdálkodáson keresztül a fajok egyedi védelméig. Majd belémhasított a gondolat, hogy hol találkozhatnak a korábban említett témák – és ez számomra az oktatás, szemléletformálás volt. 

 „Sokan úgy gondolják, hogy a fenntarthatóságra nevelés az oktatásfejlesztés napirendjének fontos pontja. Nos, a 21. században úgy tűnik, hogy ez maga a napirend” Havas Péter

Így belevágtam egy nevelési programba, melynek során kiderítettem, hogy hol is vész el az emberek kapcsolata a természettel, ha egyáltalán elvész. Célom volt, hogy felmérjem a különböző korosztályok fogékonyságát egy tetszőleges, a természettel és annak védelmével kapcsolatos téma iránt. Továbbá meg szerettem volna tudni, hogy a gyakran eltűnő kíváncsiság mikor is vész el, hiszen gyermekként mindenki játszott dinoszauruszokkal, vagy gyűjtött cserebogarakat a szilvafa alatt, néztük a gilisztákat eső után, vagy a hangyákat, miközben építették váraikat… Éppen ezért egy előadássorozat létrehozását tűztem ki célul, amelynek révén testközelből figyelhettem meg magát a folyamatot. 

Az előadássorozat témájának meghatározásakor küldetésül tűztem ki, hogy bővíteni fogom a fiatalabb generáció érdeklődési körét, mégpedig egy olyan témával, amely akár folyamatosan a tudományos környezetvédelmi szemléletű ismeretterjesztés zászlóshajója lehet. Ezzel a szemlélettel választottam ki azokat az általam bemutatni kívánt hazai fajokat, amelyek nagy része csupán hazánkban található meg, így képviselhetik akár „hungarikumként” hazánk élővilágának sokszínűségét.

Az iskolák megkeresésében, illetve az előadás létrehozásában Váradi Zoltántól kaptam segítséget. Ezt követően megtörtént a kapcsolatfelvétel, ahol az iskolák intézményvezetői és szaktanárai nagyon készségesen segítettek nekem. Összesen 209 diákhoz sikerült eljutnom az általános iskola alsó tagozatától a felsőfokú szakképzésig közel minden korcsoportot érintve. Az előadásokat tartva jöttem rá: a kíváncsiság nem tűnik el, csupán mérséklődik. Az előadások kezdetekor az összes diák tekintete a táblára szegeződött, megszűnt a szokásos órai zaj, beszéd a padtárssal. Látni lehetett a diákokon, hogy érdekli őket a téma, és ezt az előadások végéig minden korcsoportban tapasztaltam.

Az előadások után 2 héttel tértem vissza a megkeresett osztályokhoz egy teszttel, ahol az előadásokon elhangzottakra kérdeztem rá. A tesztek eredményei meglepőek voltak. Minden korosztály jól teljesített, az érdeklődés a felmért eredmények alapján a kor előrehaladtával nem csökkent. A végzős gimnazisták és a felnőttképzésben szereplők érték el a legjobb eredményt, ám a leggyengébb teszt is az előbbi korcsoportból került ki, szóval nagy volt a szórás az elért pontokat illetőleg. Tapasztalataim alapján mégis ez a korcsoport a legfogékonyabb egy ilyen témájú előadássorozatra. 

A két nem között releváns különbség volt tapasztalható, hiszen a lányok minden korosztályban, ha csak egy kicsivel is, de jobban teljesítettek.

A fentebb taglalt eredmények azonban mégsem adhatnak teljesen valós képet az előadások hatékonyságáról, mivel bizonyos okokból kifolyólag nem ugyanannyi idő telt el az előadások és a felmérések között az egyes korcsoportokban. Világosabb képet kaphatnánk a környezeti nevelés állapotáról, ha nagyobb létszámban végeznénk el a kísérletet, illetve ha kiterjesztenénk a célcsoportot.

Hiszem, hogy hatással volt a diákokra az előadássorozat, következtetve erre az utólagos megkeresésekből, ahol szülővel és gyermekével is volt szerencsém beszélgetni a témáról, illetve programokat ajánlani számukra.

Végszóként ki szeretném emelni a tanárok feladatát, mivel a kutatásban részt vett diákok már-már „kész”-nek számítanak, így ebben a korban – ahogy azt a szakirodalomban is olvastam – nagyon nehéz feladat a természeti nevelés a szaktanárok számára. Örömmel láttam azonban, hogy ezek a tanárok fáradságot nem ismerve képezik erre a témára (is) a tanulókat.

A Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata kiemelt figyelmet fordít a környezettudatos magatartásra. Ennek érdekében 2009-ben megalakult a Hallgatói Önkormányzat Környezetvédelmi Bizottsága. A csapat célja egy olyan egyetemi közösség építése, amely a mindennapokban is tenni kíván környezete állapotának javításáért, illetve a kialakult környezettudatos szemléletmódot hallgatói és munkatársi körökben is ösztönzi, terjeszti.  A Bizottság munkája több alprogramra oszlik, ezek közül az egyik legjelentősebb a Természetes Egyetem Program, amely egész évben változatos eseményeket, programokat kínál a hallgatóknak. Ilyen például a téli madárgyűrűzési bemutató, a botanikus- és állatkerti séta, az őszi darules, avagy a tavaszi madarásztúra a Hortobágyi-halastavakhoz. Ezek mellett rendszeres etetéssel segítik a madarak áttelelését az egyetem három campusán, illetve őshonos fa- és cserjefajok ültetésével próbálják zöldebbé tenni az egyetem környezetét. A Bizottság régi terve volt, hogy létrehozzon egy olyan természetvédelmi bázishelyet, ahol egy helyen lehet bemutatni és alkalmazni a madár-, illetve természetvédelemben használatos speciális eszközöket. Erre kínált kiváló lehetőséget az MME Madárbarát Kert programja, illetve az egyetem Böszörményi úti campusának területén található botanikus kert. 

A projekt a Madárbarát Kert program szellemisége, illetve a bizottság saját ötletei alapján valósult meg 2016-ban, megalapítva az ország első Egyetemi Madárbarát Mintakertjét. A programhoz való regisztrációt követően az MME-től szereztük be a különböző eszközöket, majd ezek kiegészültek olyanokkal, melyeket mi készítettünk és építettünk. A kihelyezést egy egész napos tereprendezés előzte meg, s ebben a Bizottság tagjai mellett oroszlánrészt vállaltak lelkes természetvédelmi mérnök szakos hallgatók. A mintakert tanösvényszerűen került kialakításra, ahol elsősorban nem a funkcionalitásra, hanem a bemutatásra helyezték a hangsúlyt. A különböző természetvédelmi eszközöket a fák törzsére rögzítették fel, amelyek alatt kétnyelvű ismertető táblán olvashatunk azok rendeltetéséről, illetve képeket is találunk az azokat használó fajokról. Sétánk során először egy nagyméretű dúcetetővel találkozunk, melynek közelében egy kis medence is helyett kapott. Utóbbi – azok mellett, hogy a madarak itató- és fürdőhelyeként funkcionál – szaporodó helyet jelenthet több békafajnak. A fák közé beérve különböző típusú és méretű madárodúk (A, B, C, D, veréblakótelep, macskabagoly, kuvik) szúrnak szemet. Ezek mellett olyan egyéb természetvédelmi eszközöket is tanulmányozhatunk, mint a fecskepelenka, denevérodú, békamenedék, süntanya, egérvár, avagy a magányos méhek védelmét szolgáló darázsgarázs.

A madárbarát kert azok mellett, hogy gyarapítja a látogatók természetismeretét és szeretetét, kiváló lehetőséget jelent a kikapcsolódásra, a feltöltődésre. Utóbbira garancia a botanikus kert impozáns fa és cserjekollekciója, a pihenésre csábító padjai. A kert egész évben nyitva áll minden egyetemi hallgató és dolgozó előtt, ezek mellett – előzetes bejelentkezés után – a Bizottság szívesen veszi általános, illetve középiskolás csoportok látogatását is. Bejelentkezés a kornybizdehok@gmail.com email címen lehetséges.