• Mik a fák?
• Óriási szénraktárak? Vagy olyanok, mint a kövek, csak történetesen nagyra nőttek?
• Kétlem.

Sokáig talán így gondolkodott róluk az emberiség, ma már azonban tudjuk, hogy bennük is ott leledzik az élet szikrája, és nem csupán a levegő tisztaságáért felelős statikus élőlények. Ma már tudjuk, hogy ők is kommunikálnak, emlékeznek, ízlelnek, szagolnak, tapintanak és még sorolhatnám. 

Sokan a „türelemként” aposztrofálják őket, hisz mit lát az ember? Nőnek és nőnek, folyton nyújtóznak a fény felé. Az emberi szem csupán ennyit lát. De még sincs olyan szándék, amelyre ne volnának képesek. Bámulatos vegyi üzemek, gondoljunk csak bele! Képesek előállítani viaszokat, olajokat, cukrokat, tanninokat, szterolokat, karotinoidokat, gyantasavakat, terpéneket és így tovább. A legjavát talán még nem is azonosítottuk. 

Mindemellett a fák világa elképesztően sokszínű. A teljesség igénye nélkül csak néhányat megemlítve: léteznek sárkányfák, melyekből olyan piros lé folyik, mint a vér; majomkenyérfák, melyeknek törzsében több száz liternyi folyadék raktározódik; porzófák, melyeknek „felrobbanó” gyümölcséből 250 km/h sebességgel repülnek ki a magvak szerteszéjjel. Hát nem különleges? Megannyi módja ez az életnek!

A fák ugyanakkor emlékeznek is. Emlékeik pedig génjeikben raktározódnak el. Az az állapot vagy forma, amelyben most találjuk őket, több száz millió év legkiválóbban helytálló stratégiája az élethez. Egy-egy növény minden általa elérhető módszert kipróbált, amely a túlélés leghalványabb reményével kecsegtetett. Talán ezért is lettek olyan sokszínűek. Méghogy a növények nem tudnak alkalmazkodni! 

Hatással vannak ránk és mi is hatással vagyunk rájuk – ahogy a virágok legalább annyira formálják a beporzókat, mint a beporzók a virágokat. Óriási a verseny közöttük. Aki vonzóbb a beporzónak, annak több az esélye a génjeit tovább örökíteni. A bogyók valószínűleg nagyobb harcot vívnak egymással, mintsem az állatok őértük. Hiszen ez is annak a folyamatnak a része, melynek segítségével még nagyobb területen próbálhatják ki magukat, még nagyobb területet hódíthatnak meg. Formálnak és –talán – becsapnak bennünket, hisz gyümölcseiket leszedve és elfogyasztva mi magunk is segítjük térnyerésüket.

Érdemes volna egy kicsit másabb szemmel nézni a világot, a fák szemével. Hisz nekik a leghatékonyabb az energiatermelésük. Ha tanulnánk tőlük (ahogy azt sok esetben meg is tesszük), megtudnánk, hogyan lehetnénk képesek 3 vagy akár több szinten is élelmet termelni. 

A kérdés talán nem az, hogy a fák mit taníthatnak nekünk, hanem sokkal inkább az, hogy mi mit tanulunk vagy tanulhatnánk a fáktól!

Pillantsunk kicsit a jövőbe!

Ismerve a bolygónkat fenyegető veszélyeket és a fák, illetve erdők jelentőségét, megannyi erdőtelepítési projekt fut jelenleg is. A sivatagok terjeszkedésének fékezése érdekében Afrikában két nagyobb akció is folyamatban van. 2005-ben a Száhel-szaharai Államok Közössége a Szahara egyre terjedő sivatagos területeinek visszaszorítására egy 15 km széles és 7000 km hosszú erdősáv, a Nagy Zöld Fal létrehozása mellett döntött a Szahara déli részén Szenegáltól Dzsibutiig. A programnak hála több ezer munkahely létesült, és már több mint 200.000 km² degradált földet javítottak fel. A program vége 2030-ra tehető, amikorra is 1 millió km² -nyi területen szeretnék visszafordítani az elsivatagosodás folyamatát.

Kína szintén egy Nagy Zöld Fal megépítésébe kezdett, ahol a cél 4000 km hosszan és 1000 km szélességben egy olyan meliorációs rendszer építése, melyben az erdős és bokros területek váltakoznak egy mezőgazdaság által hasznosított területbe integrálva.

Az azbeszt a természetben is előforduló hőszigetelő, tűzálló, savaknak ellenálló, olcsó, hajlékony és rugalmas anyag. A 20. század második felében számos helyen felhasználták, többek között az építőiparban tetőfedésre, burkolásra és szigetelésre stb. 

Ezeket az azbeszt tartalmú burkolatok ki vannak téve az időjárás és a légszennyezés viszontagságainak, ami a felületeket kikezdi és felsérti, majd a felületi kopás következtében rostszálak szabadulnak fel, amelyek a levegőben szállnak. Az azbesztszálak belégzése egészségkárosodást okoz, és többféle betegség kialakulásában is szerepet játszik. Ezért Magyarországon 2005 óta tilos felhasználni az építőiparban az azbesztet. Épületek bontásakor törvények írják elő az azbeszttartalmú építőanyag szakszerű bontását és az azbesztmentesítést.

Ezért ismét megnyílt a pályázati felület, melynek keretében egyszeri, nem pénzbeli támogatást lehet igényelni, ingatlanonként maximum 300 m² mennyiségű azbeszthulladék gyűjtésére, szállítására és ártalmatlanításra történő átadásra. Kizárólag a hulladékjegyzék szerinti HAK 17 06 05* azonosító kódú, azbeszttartalmú hulladék adható le.

A pályázat kizárólag elektronikus úton adható be 2023. július 14-én 08:00 órától 2023. augusztus 4-én 24:00 óráig. A részletes tájékoztatás, a jelentkezés és a pályázati feltételek megtalálható az NHKV  honlapján megjelent felhívásban.

https://azbeszt.nhkv.hu/

Az ökomenedzser iroda címe: Debrecen MJV Polgármesteri Hivatal Zöldterületi Osztály, 4025 Debrecen, Barna utca 23. 90. sz. iroda 
Ökomenedzser: Tornainé Kicsák Edit, Fülöp Ferenc Krisztián
E-mail: hungairy@ph.debrecen.hu
Telefon: 06 52 511-583

A HungAIRy LIFE integrált projekt 2019-ben indult 10 településen, köztük Debrecenben, amelynek fókuszában az egyik legjelentősebb környezetvédelmi probléma megoldása; a levegőminőség javítása áll. Ezt többek között emissziós adatbázisok fejlesztésével, átfogó szemléletformáló, tájékoztató tevékenységgel és egy országos szakértői, tanácsadói hálózat felállításával valósítják meg a projektben részt vevő partnerek. Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata ezen célok mentén olyan zöld felületeket alakít ki, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy tisztább legyen a levegő.

„Csak egy karika” – majd körbefutotta a Balatont

Cikksorozatunk következő állomása a sport. Tudvalevő, hogy a világ megmentése nem kis energiába kerül. Ha szeretnénk, hogy valaminek megváltozzon az állapota, akkor az egyenletbe egy változót kell tegyünk, és, ha hűek akarunk maradni a megkezdett utunkhoz, és célunk a világ megmentése, ez a változó Te, kedves Olvasó kell, hogy légy. Vigyáznod kell magadra – és közben, persze, a körülötted lévő természeti világra, felvértezve azzal a tudással vagy szemlélettel, amit korábban ismertél meg. Az aktivitás célja pedig egy win-win helyzet. Oly módon őrzöd meg pozitív hozzáállásodat – a sportnak köszönhetően -, hogy a bolygónak sem ártasz vele, sőt…

Járj mindig nyitott szemmel, avagy keresd a jót, a jó gyakorlatokat! Általában így készülnek a cikkeim. Most sem lesz ez másképp. Május első hétvégéjén rendezték a már több éves múlttal rendelkező „NN Ultrabalaton” elnevezésű futóversenyt, ahol csapatban és egyéniben is kihívhattuk a 212 km-es Balaton kört. Én is részese lehettem a debreceni csodának, hiszen bajtársiasságból és csapatszellemből biztosan jelesre vizsgáztunk. De hogyan is jön ide a környezet- és természetvédelem?

Pofonegyszerű!

A szellemiség mindenütt ott van. Már a verseny szervezése is törekedett a keletkező hulladékok minimalizálására, és pohármentes frissítést rendeltek el. Ez annyit tesz, hogy – szemben a műanyag poharas megoldással – a futó saját maga viszi a kulacsát vagy poharát. Ez kisebb távokon nem tűnik fontosnak, de gyakori frissítés esetén számtalan egyszer használatos műanyag pohár kerül végfelhasználásra. És ez csak a kezdet! Én 5 szakaszban segíthettem a csapatomat, és minden bátorságomat összeszedve nem vittem poharat, mondván, hogy futni mentem, nem vizet inni. Ám sok esetben alá- vagy – ahogy én most – túlbecsüljük magunkat. Nem vittem poharat… és a korábbi tapasztalataimból kiindulva a legősibbet vettem elő, a tenyeremet. A frissítős standon lévő hölgyek azonban óva intettek ettől, s mondták, hogy hoznak ők poharat. 

Kibújt belőlem a „Bolygó civil kapitánya”, és megköszönve a segítőkészségüket nemleges választ adtam. Ekkor történt az, ami miatt most soraimat írom. A frissítőnél segédkező hölgy korábban önszorgalomból vágott ketté PET palackokat, és egy gyors balesetvédelmi oktatást követően (vigyázzak, mert éles maradhatott a palack széle) töltötte fel azt a frissítő nedűvel. Elképedve és hálálkodva köszöntem meg Neki a segítségét és szellemiségét. És – ami a hab  a tortán – használat után szelektíven gyűjtötte őket össze.

Egy szó, mint száz: a példaképek köztünk élnek és meg tudják, meg fogják változtatni a világot!

Karácsony közeledtével egyre több gyerek írja meg levelét a Jézuskának, amiben felsorolja, hogy milyen ajándékokra vágyik ebben az évben. 

Szinte biztos vagyok, hogy nagyon sok gyerek levelében ott szerepel a kiskutya, kismacska vagy bármilyen más háziállat. Ez nagyon is rendben van így, hiszen egy gyereket az állattartás felelőségre, szeretetre tanít.  Viszont a szülőket sokszor nagy kihívás elé állítja ez a kérés, hiszen nagyon nem mindegy, hogy honnan veszi meg az állatot. 

Természetesen mindenki olyan házi állatot szeretne, aki jó génekkel, habitussal rendelkezik, és bátran együtt lehet hagyni akár egy kisebb gyerekkel is. Ehhez viszont felelős tenyésztőtől érdemes vásárolni, mivel ő már születésétől fogva a megfelelő körülmények között tartja az adott állatot, és a felmenői is visszakövethetőek. 

Ezt a választást megnehezítik azok a tenyésztők, akik „nagyüzemmé” tették a tenyésztést. Rájuk vonatkozik az új állatvédelmi törvény szövege is: „aki a szaporítást haszonszerzési cél érdekében, tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állatra, a jó gazda gondosságának elmulasztásával követi el”. Ennek köszönhetően elfogadták azt, hogy azok a szaporítók, akikre a fenti rész igaz, azok most már akár 5 év börtönbüntetésben is részesülhetnek. 

Továbbá ez remélhetőleg nagyobb elrettentéssel fog bírni, és így csökkeni fog a szaporítótelepek, illegális állatviadalok száma is, mivel az új törvény értelmében már nem csak az állatviadalok szervezőit, hanem a nézőket is büntethetik, akár két évig terjedő szabadságvesztést is kaphatnak.

Csak a törvény nem lesz elég az állatkínzás megszüntetéséhez. Nekünk, embereknek kell empatikusabban hozzáállni az állatok védelméhez, és felvállalni azt, hogy felhívjuk egymás figyelmét erre. 

Összegezve egy új háziállat esetén, fontos, hogy előre tervezzünk azzal, hogy az új családtag nem csak az ünnepekre marad, hanem jó esetben 5-10 vagy akár ennél is több évre a barátunkká, családtagunkká válik. Így a szülők feladata az is, hogy a gyerekeket felkészítsék a tudatos és felelőségteljes állattartásra.

2021. november 29-én nyílt a Planet Budapest 2021 – Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó Budapesten. Az esemény a visegrádi országok közös, fenntartható fejlődéssel foglalkozó rendezvénye volt. A program célja többek között az volt, hogy felhívja a közönség – különösen a fiatalok – figyelmét a kedvezőtlen környezeti, társadalmi és gazdasági folyamatokra, illetve bemutassa, hogy ezek a negatív, az emberiség jövőjét beárnyékoló változások még visszafordíthatók.

A Planet Budapest számos szakmai kiállítót mutatott be a visegrádi országokból, akik technológiai fejlesztéseikkel, innovatív termékeikkel és szolgáltatásaikkal segíthetik elő a fenntarthatósági fordulatot. Mindemellett látványos, szórakoztató és informatív programokat kínált a rendezvény, átfogó képet adva a természetről, életmódunkról, a minket körülvevő folyamatokról, kézzelfogható megoldásokat kínálva a fenntartható hétköznapokhoz.

A programon a Future of Debrecen is részt vett. Balázs Ákos alpolgármester kerekasztal-beszélgetésen képviselte országunkat. A fenntartható városok témakörében szlovák, lengyel és cseh városvezetőkkel beszélgetett. 

„Mit jelent a fenntartható város számotokra?” – tette fel a kérdést Besenyei Sarolta, a beszélgetés vezetője. 

„Élhető, szerethető várost, ami megkönnyíti a mindennapokat a debrecenieknek” – mondta Balázs Ákos.

Vannak vidékek, amelyek többszörösen is nehéz helyzetbe kerültek a klímaváltozás és az általa okozott időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá válása miatt. Magas hőmérséklet és aszály, e két tényező találkozása megnehezíti a növénytermesztők mindennapjait. Hazai példa szerint a vegetációs időszakban, tehát amikor a klasszikus értelemben vett növénytermesztés folyik (tavasz-ősz), nem hullik megfelelő mennyiségű csapadék. Az agronómusok egyik válasza erre a téli csapadék megőrzése, amihez azonban szükség van megfelelő kultúrállapotban lévő talajra, ehhez viszont – többek között – nélkülözhetetlen a megfelelő szerves anyag jelenléte. A szerves anyag többféle forrásból származhat: például az állattartás vagy akár a komposztálás. Kalifornia válasza a komposztálás volt. Kaliforniában a hulladéklerakókba kerülő szerves hulladék az egyik legnagyobb metánforrás. Azonban, ha ugyanezt az anyagot komposzt és más melléktermékek előállításához használjuk fel, nemcsak a metánkibocsátás csökkenhet, hanem kijuttatása révén fokozza a talaj egészségét és vízmegőrző képességét.

Három évvel a kaliforniai éghajlat-szennyezőanyag-csökkentési stratégia (SB 1383) törvénybe foglalása után az erőforrások újrahasznosításának és visszanyerésének minisztériuma (CalRecycle) hivatalos rendeleteket fogadott el egy nyilvános ülésen. Az intézkedés értelmében a helyi önkormányzatoknak és a termelőknek komposztálniuk, anaerob módon megemészteniük vagy más módon újrahasznosítaniuk kell az élelmiszer-maradványokat és egyéb szerves hulladékokat úgy, hogy helyszíni komposztgyűjtő szolgáltatásokat nyújtanak a lakosoknak és a vállalkozásoknak. A stratégia részeként a CalRecycle feladata lesz 2025-ig a kidobott szerves hulladék ártalmatlanításának 75 százalékos csökkentése és az ehető élelmiszerek 20 százalékának visszanyerése. 

Tehát San Franciscoban komposztálják az ételmaradékot és a földekre viszik, ilyen egyszerű. A komposzt javítja a talaj vízellátását, hiszen szerkezete révén megtartja a növények számára könnyen felvehető  vizet. 

A szemét nagy részét korábban elégették vagy depóniákba helyezék. Ám rájöttek, hogy annak egy komoly hányada szerves anyag. Az ENSZ Környezetvédelmi Világnapja alkalmából a város vezetése célul tűzte ki a hulladék csökkentését. A megoldás esetükben felülről jött. A város lakosai pénzbüntetést kapnak, ha a komposztálható hulladékot nem a zöld kukákba helyezik. 3 kukát különítettek el: a szelektívet (kék), a komposztálhatót (zöld) és a kommunálisat (fekete). A fekete kukába helyezett hulladék mennyiségétől függ a pénzbüntetés mértéke.

A fővárosban napi 700 tonna ételmaradékot és növényi hulladékot gyűjtenek össze.

Az éttermekből és a háztartásokból származó szerves „melléktermék” egyenesen a komposztálóba megy, ahol a rendszer első körben szétválogatja a bekerült szerves anyagokat, megközelítőleg 60 nap elteltével az anyag közel teljesen átalakul, majd a földekre szállítják.

A rendszer működése óta a város amellett, hogy az USA legfenntarthatóbb állama lett, gazdaságilag is nőni tudott a szerves anyag összegyűjtése és kijuttatása segítségével.

Minden évben megközelítőleg nyolcmillió tonna műanyaghulladék kerül óceánjainkba, amely mennyiség nem csupán a part mentén, hanem szinte mindenhol és mindenben megtalálható. A legmélyebb óceáni árkokban, a legtávolabbi partokon, a tenger minden szintjén, az általunk fogyasztott vízben, ételben, és még sorolhatnánk. A probléma mindannyiunké, de mi lehet a megoldás?  

Az esemény nem újkeletű. Az adidas és a Parley már harmadik alkalommal rendezi meg a Run for the Oceans (Futás az óceánokért) elnevezésű programját, amely segít a Parley Ocean School iskolai program fejlesztésében. A Parley Ocean School célja, hogy kineveljen és elkötelezetté tegyen egy új „zöld” társadalmi réteget az óceánok megőrzése és védelme érdekében. Az iskola 100 ezer fiatalt képez a műanyagprobléma által leginkább sújtott területeken abból a célból, hogy megértsék a tengeri műanyagszennyezés által okozott, összetett fenyegetést. Az intézmény tanterve biztosítja a tanulók számára a bolygó óceánjainak védelméhez szükséges készségeket, eszközöket és ismereteket.

Az oktatással párhuzamosan az adidas és a Parley jelentős mennyiségű műanyaghulladéktól tisztítja meg a tengeri környezetet. A márka zöld szemlélete begyűrűzött a gyártásba és a termékfejlesztésbe is, ennek köszönhetően pedig legalább egy tucat feldolgozott PET-palack anyaga kerül egy-egy adidas lábbelibe. 2017-ben már egymillió pár újrahasznosított műanyagból készült cipővel álltak elő. Tavaly ez a szám már elérte az ötmilliót, idén pedig minimum duplázni szeretnének 11 millió darab ilyen cipő legyártásával.

A Parley és az adidas célul tűzte ki azt is, hogy 2025-ig az összes termékében megszünteti az eredeti (kimondottan erre a célra gyártott) poliészter használatát. Húgom, Móni, és párja, Máté évek óta az adidas Runners Budapest csapatát erősítik, és ők hívták fel figyelmemet erre a nagyszerű programra, ami egyben motiváció is lehet minden környezetvédő számára. A programnak hála, ma is a futócipőmmel indítottam a napot! Na és ti?

A Run for the Oceans program idén május 28. és június 8. között zajlik. Az idei cél több mint 225.000 kilogrammnyi műanyaghulladék összegyűjtése. Csatlakozz a kihíváshoz és fuss, ploggingolj vagy sétálj, de ne hagyd otthon a telefonod vagy okosórád sem, hiszen az adidas és a Parley minden megtett kilométer után 10 darab műanyagpalackot vagy annak megfelelő mennyiségű hulladékot gyűjt össze a tengerpartokról és a szigetekről! Ha te is szeretnél részt venni a kihívásban, a Runtastic applikáción keresztül megteheted!

Fussunk együtt óceánjainkért!

A sirató gerle Észak-Amerika tipikus gerlefaja. Több névvel is illetik, többek között gyászos gerle vagy teknős gerle. Előnyben részesíti a nyílt területeket, farmokat, de nem szereti a mocsarakat, sűrű erdőket. Sokszor lehet a hízlaldák vagy utak mentén látni őket, miközben a földről szedegetik össze az elhullajtott magvakat. A könnyebb emésztés kedvéért néha kavicsot, homokot csipkednek. Ha „ellenség” közeledik a fészkéhez, a tojó az utolsó pillanatig is kivár, majd a földre veti és sérültnek tetteti magát, csapkod a talajon – sikeresen csalva el ezzel a fészkére veszélyt jelentő ragadozókat. Fészke nem épp egy műalkotás. Ránézéskor olyan érzésünk támad, mintha valaki marokkót játszott volna egy faágon. A fészket a tojó készíti, míg a hím szorgosan hordja a „marokkó” anyagait. A szakirodalom szerint két tojás található a fészekben. Jómagam több alkalommal is találkoztam három tojásos fészekkel, azonban sosem láttam kettőnél több fiókát. A költési időszak két hét, a fiókák az első 3-4 napban úgynevezett galambtejet (tápanyagdús, pépszerű anyag) fogyasztanak, majd a növényi tejeket fokozatosan magvakkal növelik a szülők. Két hét alatt ki is tollasodnak és készen állnak meghódítani az eget. A melegebb területeken hat fészekaljat is felnevelhetnek egy év alatt. A párok egymáshoz hűségesek. Állományuk több tízmillióra tehető, így természetvédelmi szempontból nem fenyegetett.  

Észak-Amerikában járva gyakran összefuthatunk a vándorrigóval (Turdus migratorius), mely – ha megjelenésében nem is – viselkedésében nagyon hasonló a mi fekete rigónkhoz. A Turdus nemnek egyetlen Észak-Amerikában honos faja, azonban Alaszkától Mexikóig költ. Annyira jól alkalmazkodott a települési környezethez, hogy állománya sűrűbb a lakott területeken, mint a természetes élőhelyén. Testhossza 25 cm, testtömege 54-94 gramm. Az évszakoknak megfelelően rovarokat és bogyókat is fogyaszt. Nyáron párban él, télen nagy csapatokba verődik és délre vonul. Egy alkalommal Floridában 50.000 egyedből álló csapatot figyeltek meg.

 A fészket a tojó készíti, a hím hordja az építőanyagot, mely főleg sár, fűszál. Költési időszaka tavaszra tehető, és van, hogy három fészekaljat is felnevel – s ez igazán figyelemre méltó, mivel rengeteg ragadozó fenyegeti fiókáit. Kígyók, mosómedvék lesnek a tojásokra, fiókákra. A szülők nem épp ijedősek. Nagy lármát csapnak, ha valaki a fészekhez közel megy, s időnkét meg is támadják azt. Tojásai színe a mi fekete rigónkéhoz hasonlóan halványkék. Általában a fészekben lévő 3-5 tojás költési ideje 11-14 nap, s a fiókák két hét után már ki is repülnek, bár ekkor még nem tudnak tökéletesen repülni, farktolluk is csonka – s ez a táplálékszerzésnél hátrány -, így a szülők még etetik őket egy ideig. Érdekessége, hogy visszatérhet a régi fészekhez, melyet kipofozva újra birtokba vesz. Szerencsére állománya nem veszélyeztetett.

Párommal Pécsett jártam decemberben, és akarva-akaratlanul megkívántam egy jó meleg kávét a zord, hideg téli időben. Mint jó környezetvédők, rögtön elkezdtünk vacillálni, hogyan tudnánk megoldani problémánkat hulladékmentesen vagy közel hulladékmentesen. Ekkor hallottunk a Boomerang „re-poharakról”, avagy a közösségi kávézás élményéről. A cég honlapján olvasható, hogy az egy hónap alatt használt „take away” poharak anyagának mennyisége megfelel egy Boomerang Cup alapanyagának. Szóval ez is egy új módja a környezetünk megóvásának. Hát nem nagyszerű?

Az ország nagyvárosaiban már számos kávézó csatlakozott a kezdeményezéshez, és az elfogadóhelyek száma egyre csak gyarapszik. Érdemes preferálni ezeket a helyeket, így fenntarthatóbbá tenni fogyasztási szokásainkat. További előnye, hogy olcsó – mindössze egyetlen csésze kávé árába kerül -, és a résztvevő elfogadóhelyek a kifogástalan állapotú poharakat bármikor visszavásárolják.

Hőálló, kopásbiztos poharunk egyszerűen szállítható, és ami még praktikusabbá teszi, hogy utazás közben is használható. Csupán egy fordítás, és máris útra vagy éppen fogyasztásra kész. További előnye, hogy a forgalmazó cég a „zöld garancia” keretein belül életciklusa végén – ami nagyjából 500 használat – visszaváltja és új formába önti. Hazai termék, amely 100%-ban újrahasznosított anyagból készült.

További információ: https://boomerangshare.co/cup/

A PET Kupa egy igazi hajós tevékenység. A „vízi” emberek hozták létre a vízi embereknek, és ők is tartják életben, azaz tartották. Nincsenek egyedül. Mára már egy sokkal szélesebb társadalmi kört ér el és érzékenyít: a környezetvédőket – és mint egy zászlóshajó jelenik meg a környezetérzékenyítés horizontján. Mindazokat magába foglalja, akik tettek vagy tesznek a vizeink műanyag szennyezése ellen. Nem mehetünk el a probléma mellett az ország egyetlen részén sem, hiszen ezek a vizek tartják életben sajátos érhálózatként kicsiny hazánkat.

PET Kalóznak nevezzük azt, aki részt vett már legalább egy hulladékhegy megtámadásában és segített már legalább egy PET hajó megépítésében és vízrebocsátásában. –

Aki már egyszer volt nyílt vízen, az tudja, hogy a PET palack légies könnyedséggel úszik a víz felszínén. Évről évre tonnaszám úsznak át kicsiny országunkon, de sokan belőlük maradnak is hosszabb-rövidebb ideig. Ez különösen az áradások idején jellemző, hiszen akkor kilép a folyó saját medréből, és árasztja el vizével és hordalékával környezetét. Ám a hordalék nagyon sokat változott a vízen úszó műanyag hulladékok számát tekintve. Gyarapodott. De késő pesszimistának lenni, és itt az ideje a cselekvő optimizmusnak. Egy maroknyi ember mert nagyot álmodni és nem félt megvalósítani! Ez a PET Kupa, és ők a PET Kalózok.

– Elindultam, abban a reményben, hogy megértem, mit akar tőlem a folyó. Utazásom magasan a Kárpátokban, a Tisza forrásvidékén vette kezdetét. Láttam, milyennek születik ez a folyó: tisztának, frissnek, ihatónak. Aztán a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásánál azt is láttam, mit csinálunk belőle. Ezer meg ezer üzenet a palackban. És mindegyik ugyanarról szól: a Tisza bajban van…”.Varga Líviusz

A PET kalózok munkájáról már 1999-ben készítettek filmet Üzenet a palackban címmel.

De hogyan kerültem én a képbe?

Egy jó barátom keresett meg nem is olyan régen, hogy segítségre volna szükségük Tiszalúc környékén, ahol nagy mennyiségű hulladékot jelentettek be az illetékeseknek. Némi egyeztetés és készülődés után – mert, ugye, nincs rossz idő, csak rossz öltözet- mi is belevágtunk a PET kalandunkba. Fantasztikus emberek és jó hangulat fogadott.

Kiérve a területre legelőször műanyag zsákfoszlányok fogadtak, amelynek nagy részét sikerült is összeszedjük. Ám kiderült… küldetésünk még el sem kezdődött. Ez csupán a mezőgazdasági eredetű műanyagszennyezés volt, hiszen ezen a területen is népszerű csomagolóanyagnak számít. Elérve az árterületet – szerencsére- a vártnál jobb helyzet fogadott bennünket. Korábbi elbeszélésekből tudtuk, hogy egy ilyen terület csupán a könyv borítójának számít. Azonban itt is akadt bőven tennivaló! Külön gyűjtöttük a kommunális és a szelektív hulladékot. Majd, amikor egy nagyobb mennyiség összegyűlt, mert sajnos volt ilyen, levittük a folyó partjára, ahol később hajóra pakolták és vitték tömöríteni. A mi csapatunkban négyen voltunk, mindannyian egytől egyig elkötelezett Kalózok. Óriási élmény volt. Nagyságrendileg 7 darab 200 literes zsáknyi szeméttől óvtuk meg az egyik legszebb folyónkat!