A természet rendkívül változatos élőhelyeket hozott létre, hazánkban megkülönböztethetünk erdőket, gyepeket, vizes élőhelyeket és a településeket. Utóbbi lehet város, falu, kisközség, tanya, de bármelyik is ezek közül, a természetnek ugyanúgy helye van benne. Sajnos a modern ember sok mindennel nincs megbékélve. Hogy pontosan honnan eredeztethető, azt nem tudom, de nehezen tudunk megbékélni az öreg, korhadó fák, a sűrű bokrosok, az avarszőnyeg, a beporzóknak táplálékot nyújtó növények látványával. A változatos, bokrokkal, veteményes kertekkel, gyümölcsfákkal tarkított telkek eltűnőben vannak, és velük együtt az élővilág is. Helyettük van térkő, kavics, beton, hatalmas házak, üvegfalak és üvegfolyosók, lemezkerítések.

A gond mindezekkel csak az, hogy nem fenntarthatók, nincs bennük élet, és a környezetnek sem tesznek jót. A fent említett építőelemek nyáron ontják magukból a meleget, néhány tájidegen növényen kívül semmi sem tud kihajtani, és hangyákon kívül sem találunk más állatot. Ezzel szemben egy vadvirágos kert, árvacsalánnal, fehér herével, bükkönnyel, esetleg egy-egy levendulával beporzó rovarok tömegét vonzza a környezetünkbe. Gyönyörködhetünk a lepkékben, mint a településeken is gyakori bogáncslepkében, fecskefarkú lepkében, atalanta-lepkében vagy a nappali pávaszemben. Utóbbi kettő tápnövénye a csalán, így ha egy kisebb csalán foltot is meghagyunk, szaporodóhelyet is biztosítunk számukra. De megjelennek a házi méhek és a kisebb, magányos méhfajok is, amelyek teljesen ártalmatlanok, félni nem kell tőlük. A növényzet nem ellenség, nem kell állandóan füvet nyírni, ne gondoljuk, hogy a tükörsima gyep a normális és egészséges. 

A változatos, őshonos növényekből álló bokor-együttes a legszebbhangú madarainknak nyújt fészkelőhelyet, megtelepszik benne a fekete rigó, az énekes rigó, a barátposzáta és a zöldike is. Ha a bokrok alatt meghagyjuk az avart, akár a fülemüle is a vendégünk lehet. A száraz falevelek takarják a talajt, alattuk pedig nyüzsög az élet, amely táplálékkal látja el a madarakat. A cserjék ültetésére a legjobb időszak az ősz és a tavasz, vágjunk hát bele. A tűztövis vagy a fekete bodza bogyója is fontos madártáplálék. Az öreg fák is gyakran hiányoznak a környezetünkből, pedig a harkályok abban tudnak odút ácsolni, amelyben később cinegék költhetnek, vagy denevérek bújnak meg. Ha az öreg fa veszélyessé válik, daraboljuk fel és hagyjuk ott, mágnesként fogja vonzani a cincéreket és az orrszarvú bogarakat.

Egy sekély, állandó vízborítottságú kis tavacska a békáknak nyújt tökéletes petézőhelyet, cserébe rengeteg kellemetlen rovartól szabadítanak meg minket. De gyönyörködhetünk szitakötőkben vagy az inni és fürdeni érkező madarakban is. És ezek csak a látható vendégek, sok száz más állatfajnak kedvezhetünk, ha elhagyjuk az eddig erőltetett sémát, a steril, élettelen telkeket, és egy kis életet viszünk a környezetünkbe. Mindehhez gyakran semmit sem kell tennünk – szó szerint.