A szőlő zöldmunkái - Future of Debrecen

A szőlő zöldmunkái

Naturinda

A forró nyár folyamán néha nehezünkre esik, hogy kimenjünk a kertbe a növényeinkhez. A sok-sok verítékes, kertészkedéssel töltött óra mégis meghozza munkánk gyümölcsét, amit több növény termése adhat. Az öntözés mellett sok teendő akad a kertben, hiszen a növények is igénylik a törődést, gondos kezek munkája által díszlenek a legszebben. 

Vannak kevésbé igényes növényfajok, de a szőlő nem tartozik ebbe a kategóriába. 2022 hasonlóan alakult, mint az előző év, hiszen lassú tavaszi felmelegedés volt jellemző, amely a szőlő kései fakadását eredményezte. S az esztendő eddig nem tapasztalt szárazságot hozott. A szőlő roppant különleges és kényes növény, ugyanakkor nagy túlélő, amit a történelem során is bizonyított. 

A művelési módtól („gyalog”, huzalos, stb.) függően nagy kézimunka-igényű növények közé soroljuk a szőlőt. Nagyjából május közepétől egészen a betakarításig igényli a nagyobb figyelmet, törődést. A zöldmunkák közé soroljuk a tőketörzsek tisztítását, a hajtásválogatást, csonkázást és a fürtzóna lelevelezését. 

Mi a jelentősége a zöldmunkáknak?

A szőlőtermesztésben a növényvédelem csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő időpontban elvégzett zöldmunkával párosul. Alapvető szempont a szellős lombozat kialakítása, melynek segítségével a szőlőfürtökről az esőcseppek gyorsan és maradéktalanul felszáradnak.

A tőkenyakról és a törzsről képződő hajtások jelenléte a tulajdonos számára fölösleges, ráadásul kockázatos is, mivel a gombabetegségek könnyebben hatolnak be a szőlőbe a leveleken keresztül. Miért is van így? Ezeknek a hajtásoknak az újbóli megjelenése (évente négyszer is kihajthatnak), hatalmas energiafelhasználást jelent a tőkének. Mivel juvenilis (fiatal) részeket képeznek, lágyabb, vékonyabb szöveti szerkezetűek, mint az idősebb levelek. A vékony bőrszöveten keresztül a szívós gombaspórás képletek szinte akadálytalanul jutnak be a növénybe. Ezért évente többször el kell távolítani ezeket a hajtásokat, hogy megelőzzük a fertőzést.

Valakitől biztosan hallottál már a szőlő „hónaljazásáról”. De mi is az a hónaljhajtás? A fő hajtás és a levél eredési pontjánál növő hajtás. Ezt el kell eltávolítani – lehetőleg kézzel és a reggeli órákban, amikor magas a turgor (sejtek és szövetek rugalmassága, feszessége) a hajtásban. Az arasznyi nagyságú hajtásokat távolítsuk el!

Ezt a munkaműveletet legalább háromszor-négyszer el kell végezni el a szőlő egész éves munkálatai során, annak érdekében, hogy a növény ne neveljen „fölöslegesen” meddő zöldtömeget. A szakma legjava vitatja ennek a műveletnek a kérdését. A hónaljhajtások fejlődésükhöz rengeteg vizet és tápanyagot vonnak el a tőkétől, viszont ahol ilyen magas UV-sugárzás uralkodik, ott megakadályozzák a fürtzóna megégését, valamint ősz közeledtével ezeknek a hajtásoknak nagyobb a szénhidrát-termelése, mint az idősebb leveleké.

A csonkázás a tőke összes egészséges hajtásának visszavágást jelenti, amit a köznyelvben gyakran tetejezésnek neveznek. Ennek a célja a hosszanti növekedés korlátozása. Ezáltal a tőke megtermelt tápanyagait nem a hajtásnövelésre, hanem a termés beérlelésére fordítja. A csonkázás mellőzése önárnyékolást idéz elő, amely a termés későbbi beérését okozza. A virágzási időpont figyelembe vételével (virágzás után 20-30 nappal ) és a támrendszert túlnövő hajtások megjelenésével kell elvégezni ezt a zöldmunkát. Termő ültetvényekben már gép végzi ezt a munkaműveletet, ahol a vágóeszköz az esetleges vírusvektor szerepét is betöltheti, ezért házikerti viszonylatban érdemes kézzel törni a hajtást vagy tőkénként fertőtleníteni a vágóeszközt (kést, metszőollót).

A fürtzóna lelevelezése növényvédelmi szempontból kiemelkedő. Általa kedvezőbb mikroklíma uralkodik a fürtzónában, valamint a permetlé is jobban hasznosul, ezáltal csökken a veszedelmes szürkerothadás kórokozója fellépésének mértéke. Fontos, hogy a lelevelezést ne nyár elején vagy közepén hajtsuk végre, hiszen akkor a termés legjava megéghet. Elsősorban növényvédelmi szempontból van jelentősége ennek a zöldmunkának.

dr. Aradi Csaba

ökológus

Nagyné Pálfi Zsuzsa

környezetgazdálkodási agrármérnök

Váradi Zoltán

a Természettár vezetője

Senánszky Petra

többszörös világ- és Európa-bajnok uszonyos úszó

Lenner Ádám

a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere

Szentpéteri-Nagy Veronika

kertészmérnök

Balázs Ákos

Debrecen Környezetvédelmi ügyeiért is felelős alpolgármester, Debrecen Környezetvédelmi munkacsoportjának elnöke

Rácz Gréta Ildikó

biológus, a Green Drops Farm Kft. Társalapítója

Hosszu Róbert

az NI Hungary Kft. vezérigazgatója

Duzs László

természetvédelmi mérnök

Fodorné Magyar Ágnes

tanár, köznevelési szakértő, iskolakert mentor

dr. Kövér László

a Debreceni Egyetem adjunktusa

Váradi Ferenc

rádiós műsorvezető

dr. Krecz Tibor

kommunikációs szakember

dr. Szűcs István

a Debreceni Egyetem intézetigazgató egyetemi docense

dr. Grasselli Gábor

a Debreceni Regionális Gazdaságfejlesztési Alapítvány igazgatója

Kálmánczi Miklós

önkormányzati tanácsadó

Szabó Fruzsina Magdolna

természetvédelmi mérnök

Balogh Dóra

divattervező, környezettervező

Tóth Máté

Természetvédelmi mérnök-hallgató, az MME Hajdú-Bihar Megyei Helyi Csoportjának titkára, önkéntes madármentő

Gorján Ferenc

a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója

Fülöp Ferenc

környezetmérnök, fotográfus

Dancs László

az EDC Városfejlesztési csoportjának vezetője

Csatlakozz hozzánk!