A madarak segítésére, megóvásukra számtalan eszköz és praktika alkalmas. Ezek közül a két legismertebb madárvédelmi tevékenység a téli etetés és a mesterséges fészekodúk kihelyezése. Madáretetőt és odút bárki vásárolhat, de kis kézügyességgel magunk is elkészíthetjük őket. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a cikk.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a madáretető és a madárodú két külön célt szolgáló eszköz. Az előbbiben táplálék van, és csak télen használjuk, utóbbiban fészkelnek, szaporodnak a madarak, és tavasszal tölti be funkcióját. A két eszközt gyakran tévesztik össze egymással.

Madáretető szinte bármiből lehet. A lényeg, hogy a benne lévő eleség száraz maradjon, és a madarak gond nélkül hozzáférjenek. Lehet egy egyszerű fatálca, melynek teteje van, az oldalára fúrt két csavarral és drót segítségével pedig fára akasztható. Vagy lábon álló dúcetető, mely az előző típus nagyobb kiadása. A teteje lehet deszkából vagy nádszövetből, lábai erős, felületkezelt fából készüljenek. Az etető földbe ásott lába hamar elkorhad, így néhány évente cserélni kell, mert félő hogy az etető kidől. A láb élettartama víztaszító festéssel vagy impregnálással is meghosszabbítható.

Kevésbé esztétikus, de ugyanilyen hasznos, ha tejfölös dobozból, vagy nagyobb flakonból készítünk madáretetőt. A flakonon keresztülszúrt fakanál alkalmas ülőrúd lehet a madaraknak. A kereskedésekben kaphatók zöld hálós cinkegolyók is. Ezeket könnyen felakaszthatjuk faágakra, de sokkal hatékonyabb és biztonságosabb, ha az eleséget kiszedjük a hálóból, szétmorzsoljuk, és az etetőbe szórjuk. Ha ugyanis kiürül a háló, a szél hamar lefújja az ágról és így gyorsan a földön heverő szemét lesz belőle. A cinkegolyó ugyanakkor gombócként keményre tud fagyni, így gyakran nem képesek táplálkozni belőle a madarak. Apróra törve viszont az összes etetőre járó faj fogyasztja.

A madárodúk típusairól már több korábbi cikkben is említést tettem. Most azt részletezem, hogy mikre kell odafigyelni az elkészítésük során. Bármelyik hagyományos odútípust nézzük is, összesen hat darab deszkából kell állnia, melyek összecsavarozhatunk vagy szegelhetünk. Előnyös, ha a teteje minden irányban túlér és fedi az odút. Fémlemezt vagy kátránypapírt illeszthetünk még rá a tartósság növelés érdekében, de a felületkezelés (festékkel vagy lenolajjal) semmiképpen se maradjon el! A tető dőlésszöge nem lényeges, maradhat vízszintes is. Az anyaguk 2-3 cm vastag fenyődeszka legyen. Farostlemezből ne készítsünk odút, mert az nedvesség hatására szétmállik, és akár a fészekaljjal együtt le is szakadhat! A deszkák belső felületét ne csiszoljuk le, inkább kaparjuk érdesre, mert a fiókáknak szüksége van érdes felületre, mivel azon kapaszkodnak fel a kirepüléskor. Az odú két külső oldalába egy-egy szeg vagy csavar beillesztésével, majd drótfül rátekerésével könnyen felakaszthatóvá válik. A röpnyílás elkészítése lyukfúróval történik.

Az odúk kihelyezése történhet fára, épületre, kerítésre, ablakpárkányra. Az odúkba fészekanyagot ne tegyünk, mivel azt a madarak régi elhasznált fészeknek gondolnák, és kidobnák, vagy meg sem telepednének miatta az odúban. A szaporodásbiológiájuk fontos része a fészekrakás. Segíthetjük őket tavasszal fára kötözött száraz fűcsomóval és állati szőrökkel, melyeket szívesen beleépítenek a fészkükbe. Ezzel is megspóroljuk nekik a megfelelő anyag megkeresésének idejét. Az odúk röpnyílása dél vagy kelet felé nézzen kihelyezéskor.