A világ számos pontján kutatók, természetvédelmi szemléletű emberek, rangerek, biológusok, vadőrök, oktatók küzdenek nap, mint nap a biológiai sokféleség megőrzéséért. A problémát minden esetben az emberi tevékenységek, a kapzsiság és a nemtörődömség okozza, minek következtében állat és növényfajok ezrei ritkulnak meg vagy végső soron pusztulnak ki. Világviszonylatban és hazai mértékkel nézve is maroknyi ember igyekszik tenni a fent említettek ellen. A megmaradt természeti értékeket védők között vannak debreceni kutatók is, az ő tevékenységükről szól ez a cikk. 

2021 szeptemberében indult a LIFE for BUGS and BIRDS nevű projekt, melyet az Ökológiai Kutatóközpont Tisza-kutató Osztályának szakemberei kezdeményeztek, a munkába pedig bekapcsolódott a Dunatáj Közalapítvány, a Kiskunsági Nemzeti Park és a Debreceni Egyetem is. A projekt az ország szívében, Bács-Kiskun vármegyében valósul meg, a nemzeti park Miklapuszta nevű tájegységében. Itt találhatóak az ország második legnagyobb kiterjedésű szikes területei, valamint a Kárpát-medence legkülönlegesebb szikformái. A projekt célja a szikes gyepek és löszpusztagyepek megőrzése a rajtuk található őshonos fajokkal együtt, de ez korántsem olyan egyszerű.

A területen nagy mértékben elburjánzottak az invazív növények, mint az ezüstfa és a selyemkóró vagy az aranyvessző. Visszaszorult a legeltetéses állattartás, ezáltal kevesebb rovar és kevesebb madár él a területen, mint egykor. A megmaradt jószágok trágyájában felhalmozódnak a féreghajtószerek, amely a trágyát lebontó rovarok petéire és lárváira halálosak. Minden problémát leküzdve a legfontosabb cél, hogy a területen fészkelő parti madarak és a ritka pusztai gyalogcincérek újra elterjedhessenek Miklapusztán.

Rendszereres fészkelő itt a bíbic, a piroslábú cankó, a gulipán, a gólyatöcs, az ugartyúk és a széki lile. Utóbbi az egyik legveszélyeztetettebb madárfaj hazánkban. Életmódja rendkívül érdekes, a talajon költ, gyakran a vaksziken, a kikelő fiókák fészekhagyók, de a hím neveli őket, a tojó tovább áll. Erősen kötődnek a juhlegelte területekhez, táplálékukat pedig rovarok jelentik. Sajnos állománya nagyon lecsökkent, és közel áll a kipusztuláshoz.

A projekt 2027-ig tart, és már most rengeteg előrelépés van. Mintegy kétezer juh és kétszáz szarvasmarha legeli, formálja, élteti a tájat. A trágyájukban fejlődő ízeltlábúak madarak tucatjainak lesznek a táplálékai, taposásukkal pedig az idegenhonos növényzetet is visszaszorítják. Mindezek és a későbbi eredmények elhivatott természetvédők összefogásának köszönhetőek. Ha a kedves olvasó érdeklődik a projekt iránt, a LIFE for BUGS and BIRDS facebook és weboldalán részletesebben is olvashat róla.