A varjúfélék régóta előfordulnak városi környezetben, a 20. század elejétől azonban jelentős mértékű urbanizációjuk kezdődött világszerte. A folyamat az ezredforduló környékén érte el Debrecent, amikortól a dolmányos varjú állandó lakójává vált a cívisvárosnak. A varjak városba költözése számos tényezővel magyarázható. Egyrészt Debrecen kiváló életfeltételeket biztosít számukra – gondoljunk csak a parkok, utcák idős fáira, amelyek biztonságos helyet jelentenek fészkelésükhöz. Talán ennél is fontosabb tényező az állandó, változatos és kiszámítható táplálékforrások megléte (pl.: kommunális hulladék, állatkerti takarmány). Nem utolsó szempont a varjúfélékre jellemző kiemelkedő alkalmazkodóképesség, ökológiai rugalmasság sem, amelynek köszönhetően teljes mértékben ki tudják aknázni a városban rejlő lehetőségeket. A fajnak a város „falain” belül nem igazán vannak természetes ellenségei. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a dolmányos varjú Debrecen egyik „csúcsragadozójának” számít napjainkban. 

A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke 2006 óta figyeli és vizsgálja a városi környezetben előforduló varjúféléket, különös tekintettel a totálisan urbanizálódott dolmányos varjúra. Utóbbi faj esetében az évente elvégzett fészekfelméréseknek köszönhetően megállapítást nyert, hogy jelentős városi állománynövekedés történt az elmúlt 15 évben. A fészekmonitor mellett a szakemberek közel 150, kirepülés előtt álló varjúfiókát is jelöltek egyedileg. A módszernek köszönhetően nyomon tudják követni a varjak későbbi életét, túlélésüket, területhasználatukat. Az eddig összegyűlt adatok alapján a madarak területhűségét bizonyították, azaz a városban kikelő és felnevelkedő varjak nem hagyják el Debrecent, annak állományát erősítik. A fiatal madarak téli túlélésében jelentős szerepe van az emberi felelőtlenségnek, ugyanis a lakótelepeken a kóbor állatoknak és galamboknak kihelyezett ételmaradékok biztosítják számukra az ingyen kosztot.   

Az elmúlt két évtizedben lejátszódó drasztikus populációnövekedésük azonban többrétű problémát vet fel. Egyrészt jól ismert a varjak tavaszi fészekfosztogató tevékenysége, amelynek számos, parkban előforduló madárfaj látja kárát. Másrészt egyre több bejelentés érkezik a lakosság részéről különféle atrocitásokról. Ilyen például a varjak – ugyancsak a költési időszakra jellemző – agresszív fiókavédelmező magatartása: több esetben nem csak házi kedvencekre, hanem óvódásokra és mint sem sejtő járókelőkre csaptak le a varjak. Egyéb, speciális esetekről is beszámolhatunk. Sokan nem gondolnák, hogy a varjak miatt folyamatos és fokozott veszélynek van kitéve a Nagyerdei Stadion tetőszerkezetét borító fóliaburkolat,  vagy hogy milyen jelentős mennyiségű takarmányt dézsmálnak fel a varjak az állatkert állatai elől. A Békás-tónál is fokozott a jelenlétük: nem egyszer lehet látni őket, amint halat, békát, netán egy-egy tőkésréce-tojást, -fiókát zsákmányolnak. 

Miért támadnak ránk a varjak? Mit tehetünk ilyen esetben?

Május közepétől kezdve folyamatosan hagyják el fészkeiket a dolmányosvarjú-fiókák. A kirepülő fiatalok még rendkívül tapasztalatlanok, gyámoltalanok, így a szülőmadarak még hónapokig gondoskodnak róluk. Különösen a kirepülést követő napokban, hetekben a szülőmadarak fokozottan védelmezik utódaikat bármely, a fiatal madarakhoz közel kerülő állattal (kutya, macska), sőt egyre gyakrabban az emberrel szemben is. Az ilyen jellegű interakciók esetén harsány károgásba kezdenek, illetve a „betolakodót” úgynevezett rácsapásos berepülésekkel próbálják elriasztani. Mivel az ilyen esetekben egy átlagpolgár megrémül, lehajol, kezét maga elé teszi, így a varjak joggal érezhetik, hogy akciójuk sikeres volt. Mindebből az következik, hogy legközelebb is lecsapnak, sőt mi több, a későbbiekben sokkal bátrabban, nagyobb vehemenciával. Amit tanácsolhatunk, hogy egyrészt – ha tehetjük – kerüljük el a lakott varjúfészkeket, a fiatal dolmányos varjakat! A veszélyes időszak ugyanis körülbelül két hét alatt elmúlik. Ha mégis támadó varjakkal találkozunk, próbáljunk meg nem félni tőlük, szembe fordulva velük, karjainkat lengetve, esetleg rájuk kiabálva hatékonyan távol tudjuk őket tartani. Agresszívabb varjak esetén védekezésre lehet használni a kezünk ügyében lévő szatyrot, táskát, kalapot.