Ahogy a hóvirág elkezdi szirmait bontogatni, egyre többen indulnak el az erdőbe egy-egy sétára vagy akár komolyabb, hosszabb túrára. A régi erdőjárók vagy a szakavatott szemek ilyenkor egyből keresik a természet adta javakat, míg a laikusok elhaladnak az értékek mellett vagy éppen áthaladnak felettük.

Habár régóta túrázunk, eddig többnyire kikapcsolódásként tekintettünk erre a programra. Hagytuk, hogy magával fújjon az erdő szele, hagytuk, hogy a szemünk feldolgozza a szín- az orrunk pedig az illatkavalkádot.

Viszont, mivel egy erdővel övezett szőlőhegyen élünk, egyre inkább felmerült az igény bennünk, hogy alaposabban is szemügyre vegyük a minket körülvevő élővilágot a legapróbbaktól a legnagyobbakig, az ehetőtől a gyógyító hatásúig.
Lássuk, mivel is találkoztunk az idei első kis felfedezőutunkon!

Magát a telket már elöntötték a téltemetők. Körülbelül két hete jelentek meg az első példányok, azóta egyre több helyen, egyre több kedves, sárga folt bújik elő a gyepből.
Nálunk csak ezután következett a hóvirág. A hóvirágokkal egyidőben jelentek meg az első nünükék. Velük azért csak óvatosan, mert amilyen szépen, kékesen csillognak, olyan kellemetlen, fájó hólyagokat tudnak okozni, ha megfogjuk őket.

A kert végéből az erdőbe tévedve még helyenként felbukkan egy-egy téltemető. Na, de mire lettünk mellette figyelmesek? Hát vadsnidlingre! Érdemes begyűjteni belőle, mert mesés az illata! Az íze a fokhagymára hasonlít leginkább, de nem olyan intenzív. Éppen emiatt – és persze, magas vitamintartalma miatt – inkább nyersen, hőkezelés nélkül fogyasszuk. Mással nem igazán lehet összekeverni, de ha fűcsomónak is nézzük, egy levelet összemorzsolva az ujjaink között meg fog győzni minket az illata.

Tovább haladva lementünk egészen a völgybe. Ez egy viszonylag nyirkosabb terület, ahol előszeretettel tanyáznak az őzek, nyulak, mivel itt szoktak vizet találni. Mi elsősorban gombát kerestünk, de nem jártunk túl nagy sikerrel. Persze, megvannak azok a fajok, melyeket télen is meg lehet találni, de az igazi szezon csak ezután indul majd. Ettől függetlenül az alapfokú gombatanfolyam első alkalma után fellelkesedve felmértük a terepet, és az eddigi ismereteinket integrálva szemléltük a környezetet. Megnéztük a kidőlt, korhadt fákat, a bokoraljakat, de hamar rá kellett jönnünk, hogy ma este bizony nem fogunk gombát vacsorázni! Kicsi tovább haladva azonban egy páfrányosabb, mohásabb terület következett, és két korhadt, mohás faág között valami apróság piroslott. Küldetésünk célba ért: gombát találtunk! Ezekből a körülbelül 1 cm átmérőjű kis kalapokból bizony nem lesz vacsora, de nagyon érdekesek és szépek a csészegombák. Hogy piros csészegombát vagy osztrák csészegombát találtunk-e, azt csak mikroszkóppal lehetne megmondani, mindenesetre örültünk a felfedezésünknek.

Hacsak nem örvend nagy tradíciónak a gombászás a családban, vagy nem végeztünk tanfolyamot, fokozott elővigyázatossággal induljunk el gyűjteni, és mindenképpen vigyük el szakellenőrhöz a kosár tartalmát!

Ha viszont csak nézelődni szeretnénk és bővíteni az ismereteinket, akkor sok érdekességgel tud szolgálni az erdő-mező növény- és gombavilága.

Kalandra fel!