Kevesen tudják, hogy a közismert vörösbegynek van egy közeli rokona, a kékbegy. Régebben mindkét faj a rigófélék családjába tartozott, manapság már a légykapófélékhez sorolja őket a rendszertan. Közeli rokonságban áll a fülemülékkel is, tudományos neve – a Luscinia svecica – is svéd fülemülét jelent. Cikkünk főszereplőjét kevesen látták, kevesen ismerik, pedig Európa egyik legszebb madara. Ismerjük hát meg!

A kékbegy a nádasok, mocsaras területek madara, hazánkban főként a halastavak környékén találkozhatunk vele. Nem túl gyakori, de nem is ritka madár, a számára alkalmas élőhelyeken megtalálható. Rendkívül rejtőzködő, egér módjára bujkál az iszapon a nádasok tövében, főként a költési időszakban. A hímek viszont nádszálról vagy más kiemelkedő pontról énekelnek, ilyenkor a legkönnyebb őket megfigyelni, főként áprilisban. A hím begye élénk kék, középen fehér vagy vörös ponttal, ezt a madarászok csillagnak nevezik. Közép-Európában a fehér csillagos, Észak-Európában a vörös csillagos kékbegy az elterjedt. A tojó tollazata egyszerűbb, a fiatal madarak feketén sávozottak. Minden tollruhában felismerhető viszont rozsdavörös szélső faroktollairól. A hímek éneke nagyon szép, gyakran utánoznak más madarakat, sőt emlősöket, békákat is. Egy-egy öregebb hím a környék összes madarának a hangját eltanulja, a finnek ezernyelvű madárnak is hívják emiatt. Gyakran nászrepülnek, ilyenkor a hímek énekelve felszállnak, majd széttárják rozsdavörös faroktollaikat és visszahullanak.

Fészkét a földre építi zsombék vagy fűcsomó védelmében. A tojó egyedül kotlik az 5 db tojáson, párja nem eteti. A fiókákat együtt nevelik. Mint a rokon fülemülék és rozsdafarkúak esetében, itt is a röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket a fiókák. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik. Vonuló, a telet Afrikában és Indiában tölti. Szeptemberben vonul el és április közepén érkezik. Állományát a nádasok fészkelési időszakban történő irtása veszélyeztetheti. Védett madár.