Éghajlatunk sajátossága, hogy a kontinentális, atlanti és mediterrán hatásokat a medence jelleg sajátos hatáskompozícióvá egyesíti. Természeti rendszereink ehhez a szélsőségekre is hajlamos változatossághoz alkalmazkodtak, sajátos dinamikus mozaikstruktúrákat alkotva. A Kárpát-medence ökológiai adottságainak egyediségét jelzi, hogy Pannon régió néven önálló biogeográfiai egységként ismerte el az Európai Unió. 

Változó hatások, tájléptékű jelenségek

A globális klímaváltozás hatásaiban várhatóan a természetben zajló „gyors folyamatokkal” mutat majd rokonságot, ahol nem az elterjedési területek lassú eltolódása vagy az adaptációs folyamatok a meghatározóak, hiszen ezekre „nincs elegendő idő”, hanem kipusztulási és újranépesedési jelenségek bonyolult sorozata fogja formálni természeti tájainkat, biológiai változatosságunkat. Természetvédelmünknek is ezekre a bonyolult, valószínűségi folyamatokban megjelenő átformálódásokra kell felkészülni. Már most fokozott figyelmet kell fordítanunk azokra a nagyobb kiterjedésű, nagy biológiai változatosságú élőhelyekre, amelyek mint szétterjedési centrumok az újranépesedési folyamatok forrásai lehetnek. Fel fognak értékelődni a gazdasági tájon átvezető zöld (migrációs) folyosók, a működőképes ökológiai hálózatok, így a Natura 2000 hálózat is.  

A globális klímaváltozás új hatáskompozíció kialakulásához fog vezetni, amelyhez a mozaikstruktúrák új dinamikája fog tartozni. Ma még megjósolhatatlan, hogy milyen jellegű és mértékű strukturális változások fognak bekövetkezni. Természeti rendszereink változatossága – amely összefügg biogeográfiai helyzetünkkel, éghajlati, vízrajzi adottságainkkal – az eltérő alkalmazkodottságú fajok (Pl: szárazságtűrő fajok bősége) sokasága képezi azokat a belső tartalékokat, amelyek elégségesnek tűnnek egy új működőképes struktúra felépítésére.

A várható átalakulási folyamatoknak megfelelő szabadságot kell biztosítani. Ez a gazdasági táj jelenlegi szerkezetét ismerve rendkívül nehéznek tűnik. A tájléptékű ökológia jelenségek – így a globális klímaváltozás ökológiai következményei – alapkérdései közé tartozik, hogy a mintázatok milyen hatást gyakorolnak az ökológiai folyamatokra, illetve az ökológiai folyamatok hogyan hozzák létre a mintázatokat. Ennek megválaszolása érdekében a térbeli dinamika vizsgálatát központi kérdésnek kell tekintenünk, ezen ismeretek hiányában nem tudunk felkészülni a változások kezelésére. 

A várható ökológiai folyamatok a mozaikos természeti táj átalakulásában lesznek tetten érhetőek. Érdemes szem előtt tartani, s az alkalmazkodás során figyelembe venni Turner (1989) véleményét, aki szerint a dinamikus mozaikstruktúrák működésének megértéséhez a konzervációbiológia és a tájökológia együttműködése teremthet új lehetőségeket. 

A természeti rendszereinket jellemző mozaikosság, foltosság sajátossága, hogy a hatáskompozíció változásaira „durva” válaszokat adnak, ami azt jelenti, hogy az időbeli változásokra való érzékenység viszonylag alacsony szintű. Ennek a várható jelenségekkel kapcsolatban kedvező oldala, hogy ezek a rendszerek a kisebb hatásoknak képesek ellenállni, azok nem módosítják felépítésüket; ugyanakkor veszélyt jelent, hogy az alkalmazkodási folyamatok működése korlátozott. Ez abból is fakad, hogy a foltos rendszerek abiotikus kontroll alatt állnak, ezzel szemben az uniform rendszereket elsődlegesen a biotikus kontroll jellemzi. Fokozottan kell figyelni a mozaikelemek változatos kombinációjára, hiszen minden kombinációhoz sajátos folyamatok rendelhetők.