Nincs olyan magyar ember, aki ne hallott volna a vörösbegyről, hiszen mesékben, dalokban, történetekben egyaránt feltűnik. Mindenki előtt ott van a kép a piros begyű kismadárról. Valószínűleg sokan látták is már, és biztos, hogy még többen hiszik tévesen más madárról, hogy vörösbegyet látnak. A süvöltő, az erdei pinty, a kerti rozsdafarkú hímjei is vörös, piros, vagy narancsszínben pompáznak, és a cikk főszereplőjének a neve is megtévesztő, ugyanis nem vörös, hanem narancssárga begytollai vannak.

Az öreg madarak barnásak, begyük és torkuk tájéka narancssárga, a fiatal, ivaréretlen egyedek pedig teljesen terepszínűek, barnán pettyezettek – a kezdő madármegfigyelők nem is mondanák meg, hogy vörösbegyet látnak. Lábai – mint a rokon fülemüléknek, rozsdafarkúaknak – rendkívül vékony. Tollaikat gyakran felfújják, ilyenkor szabályos gömb alakúak. Súlyuk 15-20 gramm.

Hazánkban gyakori madár, de az ország egyes részein ritkább. A hegy- és dombvidéki erdőket részesíti előnyben, az Alföldön kevesebb fészkel belőlük. Szereti a nagy kiterjedésű, holt fákban bővelkedő, vízfolyással rendelkező erdőket. Fészkel a debreceni Nagyerdőn is, de nem túl gyakori faj, néhány tucat egyed költ csak itt. Ezzel szemben az Északi-Középhegység vagy a nyugati országrész bükkerdőiben mindenütt találkozhatunk vele. Általában a hangja hívja fel rá a figyelmet – nagyon szép, csilingelő, kissé melankolikus. Különleges viselkedése, hogy télen is területet tart, így ilyenkor is énekel, különösen a kora reggeli órákban.

A hazai egyedek többsége télen Dél-Európába vonul, ahol sajnos eszik őket. Az északabbi országokból érkeznek hozzánk télire vörösbegyek. Ilyenkor kertekben, nádasokban is megfigyelhetők. 

A hím énekével csalogatja párját, majd a tojó április közepén-végén lerakja 4-5 tojását. Évente kétszer költ. A párok nem ragaszkodnak különösen egymáshoz, gyakran a második költéshez is új partnert keresnek. A tojó fészeképítés közben agresszív, gyakran a hímet is elkergeti. A vörösbegyek agresszióját minden esetben a fajtársuk narancsszínű begye váltja ki. Fészkelőhelye változatos, gyökerek között, partfal üregében, faodúban, földi lyukban, épületrésekben, magas fűben vagy bokor tövében is költhet, általában talajközelben. Mint a rokon fajoknál, így náluk is a fiókák azelőtt elhagyják a fészket, hogy megtanulnának repülni. Sajnos sok egyed esik házimacskák áldozatául. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, télen bogyókat is eszik. Átlagéletkoruk 3-4 év.