A gyümölcsoltványok két komponensből állnak. Az „alany” képezi a talajban lévő gyökérrészt és a törzs alsó 10 centiméterét. A „nemes” felel a fa föld feletti szerkezetéért. Az „alany” és „nemes” egymással szoros összefüggésben állnak, hatnak egymásra. Az oltási pont az oltványon jól kivehető rész. Korábbi cikkemben említettem, hogy az ültetésnél mire kell ügyelni. 

A tősarjak az alanyról előtörő hajtások. Egyik megjelenési okuk, hogy a fa legyengült és a vadalany venné át a nemes funkcióját.

Ezek lazább szöveti szerkezettel rendelkeznek, így növényről egészségügyi szempontból is el kell távolítani őket. Sajnos ezek a hajtások teljesen fel tudnak nőni a belső korona szerkezetéig, és átvenni a nemes szerepét.

Sok kerttulajdonos ezt a tevékenységet a fű kaszálásával köti egybe – helytelenül!

Ha fiatal részekről van szó, akkor azokat érdemes kézzel, egy lefelé irányuló határozott mozdulattal leszakítani. Eredményes eltávolítás esetén nem képes a helyükön új tősarjakat képezni az alany. Termő ültetvényekben néha erősebben növekednek ezek a sarjak, amiket csak metszőollóval lehet eltávolítani. Ennek a hátránya az, hogy a keletkezett sebhely környékén az alvórügyekből 2-3 új tősarjhajtás képződik.

 A tősarjakat minden évben legalább kétszer el kell eltávolítani, mikor elérték a ceruzavastagságot! 

Eredményes kertészkedést kívánok!