Hosszú, zord tél után ismét itt a tavasz! A Nap előbújik több hónapos felhőrejtekéből, hogy fényével és melegével újjáélessze a természetet. Végre orrunkba szívhatjuk a kellemesen meleg déli szelet, arcunkat mosolyogva az ég felé emelhetjük.  Az egyszikűek kibújnak magjuk öleléséből, a cserjék, fák rügyei kipattannak. Virágok nyílásukkal, színek millióival kápráztatják el szemeinket. A fül viszont éhes marad. Rémisztően nagy a csönd. Nem dalol madár, nem zúg rovar. Csendes az erdő. Félig halott….

Tán nem örül madár a kikeletnek? Miért nem ünnepli énekével?

A mértéktelen kemikáliahasználatunknak köszönhetően kiirtottuk az ökoszisztéma építőköveit. A rovarok nagy része eltűnt. Madaraink éhen haltak.

Valóság ez, vagy csak fikció?

Rachel Carson ökológus, tengerbiológus, író Néma tavasz című könyve az ötvenes, hatvanas évek jelenét mutatja be nekünk, a várható jövőképpel. Egy könyv, mely szerencsés irányba fordította a történelem szekerét. Viták fékezhetetlen hullámait indította el a környezetvédelemről, az ember felsőbbrendűségéről, a növényvédő szerek használatáról. Tudományosan, mégis közérthetően világított rá példák sokaságával a kemikáliák káros hatásaira, melyek visszafordíthatatlan pusztítást okozhatnak. Már ekkor megjelent az EGO szemlélet helyett ECO gondolkodás. Nem állunk és soha nem is fogunk a természet felett állni, hanem annak szerves részei vagyunk. A szerző határozottan utasította el a természet leigázását. Mindezt tette az emberi faj védelme érdekében is. Mérgeink a tápláléklánc révén visszahatnak ránk. Jó példa erre a DDT, melynek káros hatásait kutatási eredmények révén részletesen kifejti. Mindig is lenyűgözték a korszakok, az élet ősi formái. Az atomkorszak idején nem volt könnyű dolga ökológusként, illetve nőként. Mára azonban vitathatatlan történelmi alakká vált a természet- és környezetvédelem terén. Könyvét egyetemista koromban olvastam. Úgy hiszem, a természetszerető, az azt óvni akaró ember egyik alapműve. Jó olvasást kívánok hozzá!