Máté már találkozásunk első alkalmával teljesen lehengerelt szakmai elhivatottságával, a madarak iránti rajongásával és feltétel nélküli szeretetével. Volt szerencsém egy éven keresztül együtt dolgozni vele a DEHÖK Környezetvédelmi Bizottság csapatában is, és azóta, ha madár ügyben elakadok, biztosan hozzá fordulok. Úgy gondolom Mátét és szakmai munkáját minél több embernek meg kell ismernie. 

Terveink szerint havi egyszer Máté elkalauzol bennünket a madárvilág aktuális történéseibe, érdekességeibe. 

Veronika:

Ezúttal egy csodálatos madarat, az egerészölyvet (Buteo buteo) mutatod be nekünk részletesebben. A nevéből kiindulva benne jobban megbízhatok, mint a macskámban, Cicusban? Jobban tud egerészni? 

Máté: 

Igazából, ha pontos akarok lenni, inkább pockászölyvnek nevezném, mert legfőbb tápláléka a mezei pocok. Természetesen az egereket sem veti meg. 

Veronika: 

Most hol és mikor találkozhatunk velük? 

Máté:

Hazánkban a leggyakoribb ragadozó madár, bár nincs túlszaporodva. Már lassan több, mint 20.000 pár fészkel Magyarországon. Február végétől március végéig tart a párzási időszakuk. Akár a települések felett, vagy mezőgazdasági területek fasorainál is megfigyelhetjük a nászrepülő madarakat. Az Alföldön erdős területeken, fasorokban, a mezőgazdasági területek, szántók, rétek közelében fészkelnek. Ezután pedig júniusig is eltart a költési időszakuk. 

Veronika:

Gondos szülők az ölyvek?

Máté:

A tojó általában 1-3 tojást tojik évente egyszer. Kb. 33 napig kotlik, közben a hím eteti. A hazai ragadozómadaraknál a tojó általában nagyobb a hímtől, így a hímnek bőven van teendője. A tojó a kikelést követő első pár napban nem jár el a fészektől, vigyáz a fiókákra. Később már mind a ketten eljárnak és együtt etetik a kicsiket. 45 napos korukban repülnek ki a fiókák és ekkor még pár héten keresztül még együtt marad a család, sőt még abban az évben egy territóriumban maradnak a „gyerekek” a szülőkkel. 

Veronika:

Miért tartod fontosnak, hogy beszéljünk az egerészölyvekről?

Máté:

Sajnos elég sok bántás éri őket egyrészt a vadászok, másrészt a laikusok felől is. Sokszor nem ismerik jól a madarakat, sasnak vagy egyéb ragadozómadárnak nézik. Gyakran keverik a réti sassal (Haliaeetus albicilla), amely közel háromszor akkora, mint az ölyv. Számos vadászban (természetesen tisztelet a kivételnek) fogalmazódik meg ellenszenv az ölyvvel szemben, ugyanis azt hiszik, hogy kárt tesz az apróvad-állományban, hogy megfogja a fácánt (Phasianus colchicus) és a mezei nyulat (Lepus europaeus). Ezek a vadászok akár puskát is ragadhatnak. 

Az egerészölyv karma sokkal kisebb, mint a héjáé vagy sasé, sokkal kisebb a szorítása, éppen ezért nem is képes elkapni az említett apróvadakat. Próbálkozik vele, de nem jár sikerrel, maximum megsebzi őket. 

Sokszor látható a közösségi média felületein, hogy úgynevezett hattyúnyakcsapdáknak esnek áldozatul az ölyvek. Ezek speciális apróvad-állományt védő csapdák, melyeket elsősorban kutyafafélékkel (pl.: aranysakál, róka stb.) szemben állítanak fel. Szakszerűen felhelyezve ölyveknek nem árthat, viszont el kell fedni földdel és ez sajnos sokszor elmarad. 

Veronika: 

Szakemberektől én legtöbbször a rágcsálóirtó szerek által mérgezett egerészölyvekről hallottam… Ha találunk egy mérgezett egyedet, mit tehetünk? 

Máté:

Ha időben felfedezik és kap segítséget pl. madárkórházak segítségével, akkor meg lehet menteni, de sajnos az esetek többségében elpusztul. Attól is függ, hogy milyen szert használt a gazda, mikor találták meg a madarat, mennyit fogyasztott a szerből stb. Többnyire nem kerülnek kézre a mérgezett egyedek. 

Veronika: 

Ez sajnos a ragadozómadarakra nézve reális és gyakran előforduló veszély. Félreértés ne essék a gazdálkodók nem szándékosan mérgezik meg a madarakat! Mégis fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a rágcsálóirtás mellett fontos a ragadozómadarak védelme!

Máté:

A gazdálkodó azt látja, hogy rengeteg a mezei pocok, a mezei nyúl. Nagyon jó feltételeket találnak a hazai agrár körülmények között és sajnos óriási károkat okoznak a mezőgazdaságban. Ekkor a gazda kihelyezi a mérget. Sok esetben nem tudja (rosszabb esetben nem érdekli), hogy azzal mit mérgez le, hogy az anyag kihelyezése mivel jár. 

Veronika: 

Más tényezők is veszélyeztethetik az ölyveket?

Máté: 

Igen. Nagyon sok ölyv esik autók áldozatául. Az autók rezgése a kisebb rágcsálókat kiugrassza, az ölyv meg gyanútlanul rárepül és az autó menetszele beránthatja. Nagy felháborodást váltana ki, de sok esetben számtalan értékes faj menthető lenne, ha legalább a természetvédelmi területeken korlátoznák a sebességet. Gondoljunk bele a Hortobágy térségében nemrégiben elpusztult rengeteg gyöngybagolyra! A korlátozással ez megelőzhető lehetett volna. 

Másik veszélyeztető tényező a nem, vagy rosszul szigetelt légvezeték, melyre kapaszkodva áramütés érheti. Nem is az áramütés okozhatja a vesztét, hanem az áramütés következtében szerzett égési sérülés a lábán szövetelhalást eredményezhet. Szerencsére a vezetékek rendbetétele a természetvédelmi területeken már folyamatban van. 

Veronika: 

Hogyan segíthetjük a ragadozómadarakat?

Máté:

Gazdálkodóként bio vagy kíméletes rágcsálóirtó szerek alkalmazásával vagy pedig ún. „T” fák kihelyezésével támogathatjuk a madarakat, amelyek az ölyvek mellett baglyoknak, vércséknek is pihenő- és leshelyet kínálnak. Érdemes a mezőgazdasági területek szélére kihelyezni, ahol optimális esetben megbújnak a kis rágcsálók. 

Veronika: 

Az ölyvek maguk a bio rágcsálóirtók! 

A fasorok meghagyásával, vagy telepítésével is sokat tehetünk értük és sokkal diverzebbé varázsolhatjuk gazdaként a táblákat, még több élőlény számára biztosítva élő-, búvó- és táplálkozóhelyet. 

Akkor én megmaradok a macskámnál egerészés terén, legyen Cicusnak mit ennie. A pockokat meg hagyjuk meg az ölyveknek…

Fotók: Hercz Emese és Tóth Máté