Tél végén, a tavasz közeledtével egyre több madárfajt láthatunk Debrecenben is. Mind a Nagyerdőn, mind a város zöld területein hangosan énekelnek a fekete rigók, az erdei pintyek, trilláznak a zöldikék, és mi csodálhatjuk a zengő madárdalokat, s egy kis szerencsével pedig erdei szalonkákat is megpillanthatunk. Rendszeres fészkelő Debrecenben, vonuláskor pedig akár a belvárosban is látható, én legutóbb a Jerikó utca felett láttam egy átrepülő egyedet.

Az erdei szalonka egy a lilealkatúakhoz tartozó vízimadár, de a csoport többi tagjával ellentétben élőhelyeit a nedves talajú, sűrű erdők jelentik. Hazánkban kisszámú fészkelő, pontos állománya rejtett életmódja miatt nem ismert. Megfigyelők adataiból tudható, hogy korábban több helyen volt látható, állománya minden bizonnyal csökken nálunk. Az Európai Unió területén végzett állományfelmérések alapján a kontinensen állománya mindenképpen csökkenő.

Vonuló faj, és a vonulási időszakában lehet a legkönnyebben észrevenni: novemberben és márciusban az alkonyati órákban. A telet Európa déli részén töltik. Tökéletes terepmintájú tollazata jól elrejti, s megfigyelését tovább nehezíti, hogy főként éjszaka mozog. Galamb méretű, hosszú csőrű madár, nagy fekete szemeivel a sötétben is jól lát.

A talajon költ, avarral bélelt talajmélyedésbe rakja 4 tojását, a kotlási idő majdnem egy hónap, a kikelő fiókák fészekhagyók, azonnal követik anyjukat. A hím nem vesz részt az utódnevelésben. Az apró szalonkák szintén kiváló rejtőszínezettel bírnak, és ha ragadozó közeleg, mozdulatlanná dermednek. Ha szükséges, a tojó a lábán hordozva odébb viszi őket, ez egyedülálló a hazai madárvilágban.

Fő tápláléka a földigiliszta, de más, talajban élő férget és rovart is elfogyaszt. Hosszú csőrével szondázza a földet: csőre vége külön mozgatható és nyitható, teljes felületén érzékeny receptorok vannak, melyek a talajban keletkező kisebb rezgéseket is érzékelik.

Szerencsére az erdei szalonka jelenleg állandó jelleggel nem vadászható faj Magyarországon, vadászidénye sincs. Korábban rendszeresen lőtték a tavasszal nászrepülő egyedeket, az ,,erdő királynőjét”. Sajnos tudományos mintagyűjtés és monitoring címszó alatt viszont a programba bekapcsolódó vadászok elejthetik az erdei szalonkákat, pedig kárt semmiben nem okoznak, húsuk nem hasznosítható, nincs túlszaporodva, egyszerűen csak elejtésének sajátos hangulata és hagyományai vannak, és ez egyeseknek elég ok az értelmetlen pusztításhoz. Az ember mellett másik nagy ellensége a vaddisznó, mely a talajon lévő tojásokat pusztítja.