Máté már első találkozásunk alkalmával teljesen lehengerelt szakmai elhivatottságával, a madarak iránti rajongásával és feltétel nélküli szeretetével. Volt szerencsém egy éven keresztül együtt dolgozni vele a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata (Dehök) Környezetvédelmi Bizottságának csapatában is, és azóta, ha madár-ügyben elakadok, biztosan hozzá fordulok. Úgy gondolom, Mátét és szakmai munkáját minél több embernek meg kell ismernie! 

Terveim szerint havonta egyszer Máté elkalauzol bennünket a madárvilág aktuális történéseibe, érdekességeibe. 

Első alkalommal fogadjátok szeretettel a Tóth Mátéval készült bemutatkozó interjút!

Veronika: Honnan datálódik a természettel és a madarakkal kötött szoros kapcsolatod? 

Máté: Már egészen kisgyerekként összeszedtem mindenféle állatot a kertben és megpróbáltam becsempészni őket a lakásba. Mindegyiket meg akartam figyelni közelről, kézből. Pásti Csaba tanár úr és könyvtáros meghatározó személy volt az életemben, hiszen indított egy madarász szakkört az általános iskolámban. Eleinte inkább csak azért jártam, hogy ellógjam a napközit és egy-két órát. Sokat rosszalkodtam, kaptam is néhány fejmosást, de hosszú távon ez egy nagyon szuper döntésnek bizonyult. Hiszen amellett, hogy kint a szabadban tölthettem az időmet távcsővel a kezemben, egyre több élőlényt ismertem fel és az érdeklődésemet is egyre inkább lekötötte ez a tevékenység. Bele is vágtam a madarászok nagybetűs életébe… Középiskolába kerülve a madarak picit háttérbe kerültek, de azért szabadidőmben, amikor tehettem, távcsövet ragadtam. Tudományos diákköri konferenciákon megosztottam tapasztalataimat és megfigyeléseimet különféle madaras témákban. Közben Nagy Erika tanárnőnek köszönhetően megjelent az életemben az irodalom, a versmondás, ami elkísért egészen érettségiig. Bejártam az egész országot versekkel. A tanárnőtől nagyon sokat tanultam szakmailag, és azt is, hogy milyen legyen a kiállásom. Ma már nem jelent problémát nagy közönség előtt beszélnem. 

Veronika: Milyen szerepe van a jelenlegi életedben a madaraknak?

Máté: Természetvédelmi mérnök hallgatóként az egyetemen már egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz a hivatásom. Ekkor jelent meg egy másik fontos személy és egyben támogató az életemben dr. Kövér László egyetemi oktató személyében. Nagyon sok tanáccsal látott és lát el a mai napig is, rendkívül hálás vagyok a segítségéért! 2019 nyarán felhívtam a Hortobágyi Madárkórházat, hogy szeretnék náluk önkénteskedni. Nagyon hamar beilleszkedtem és megtaláltam a helyem. Hatalmas élmény volt madarakkal dolgoznom. Többek között kezembe vehettem egy sérült réti sas tojót is, amelynek sajnos amputálni kellett a lábát. Én fogtam le a madarat amíg dr. Déri János felhelyezte neki a műlábat, hogy ne sántikáljon szegény. A madárkórházban rengeteget tanultam a madarak anatómiájáról, a sérüléseikről, azok körülményeiről, és ezt a tudást szeretném kamatoztatni, minél több emberrel megismertetni. Nemrég csatlakoztam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME). Szeretnék aktívan részt venni a Hajdú-Bihar Megyei Helyi Csoport munkájában, annak madárvédelmi ügyeiben, továbbá szeretnék egy olyan kört, közösséget kialakítani, akiknek rendszeresen tarthatnék programokat, közösen szervezhetnénk madármegfigyelő túrákat, ellenőriznénk az odúkat, etetőket, gyűrűznénk madarakat.

Veronika: Ha már annyi szó esett a madarakról, akkor elmondanád, miért is olyan fontosak ők számunkra? Miben áll jelentőségük?

Máté: Minden élőlénynek megvan a maga szerepe a természetben. Ha eltűnnének a madarak, az egész ökoszisztéma, a tápláléklánc borulna, nagyon sok állat- és növényfaj kipusztulna. Nélkülözhetetlenek a természet nagy egészében, a körforgásban. Másodlagosan a madarak esztétikai élményt is nyújtanak számunkra. Olyanok, mint az irodalom: el lehet képzelni nélkülük az életet, de sokkal szebb és gazdagabb az életünk velük. Hál’ istennek elmondhatom, hogy van egy pár madarász, akiket már én neveltem ki, és nekik mindezen értékeket megmutathattam.  Egyes madarak okoznak károkat, más madarak ‒ többségében a hazai fajok is ‒ pedig hasznot hajtanak az emberek számára. Ezek a hasznok sajnos már egyre kevésbé észrevehetők számunkra. Olyan vegyszerekkel és gépekkel rendelkezünk, hogy már nem vagyunk rászorulva a madarak segítségére. A károk sem olyan jelentősek, hogy egész fajokat kelljen drasztikusan ritkítani. Például a seregély, a vetési- és dolmányos varjú a mezőgazdaságban, a gyümölcsöskertekben okoz károkat, viszont ott vannak nagyon hasznos madaraink, mint a rozsdafarkú, a cinegék, az ölyvek, baglyok, vércsék, melyek a rovarokat és a rágcsálókat olyan szinten pusztítják, hogy azt a munkát már csak komoly vegyszerek tudnák pótolni.

Veronika: A denevéreknek, pókoknak, kígyóknak, nem túl pozitív az imidzsük a médiában és a filmiparban. Talán a madarak némileg szerencsésebb helyzetben vannak, mégis sokan tartanak tőlük. Mi lehet a félelem oka? 

Máté: A madaraktól való irtózás titka egészen egyszerűen abban rejlik, hogy nagyon elszoktunk a természettől. Felmenőink mindennapjaikat kint töltötték a szabadban. Mi alig töltünk időt a természetben, s nem is érdekel bennünket, mi zajlik kint. Ami nem érdekel bennünket, arról nem is tudunk sok mindent. Az emberek többnyire nem ismerik a madarak életét, azt, hogy hol élnek, hogy milyen betegségeket terjesztenek, vagy éppen milyeneket nem. A hazai fajok például teljesen ártalmatlanok. Minden betegséggel kapcsolatos hírt kezeljünk fenntartással és érdeklődjünk szakemberektől! Az említett denevérek is nagyon közel állnak a szívemhez. Elképesztő, hogy milyen káosz van az emberek fejében velük kapcsolatban…

Veronika: Szerinted mivel lehetne a madarakat „trendibbé” tenni? 

Máté: Az első és a legfontosabb a környezeti nevelés. A gyerekeknél kell elkezdeni, és náluk kellene szorgalmazni leginkább, hogy minél többet halljanak a madarakról. Ha egy gyerek látja, hogy ez másnak is öröm, elkezd iránta érdeklődni. Ha nem is válik természetvédő aktivistává, legalább nem veri le a fecskefészket, s megcsodálja a kertben a feketerigót. A médiának, közösségi oldalaknak is nagy szerepe és feladata van. Ha itt is rendszeresen látják az emberek, hogy milyen fajok élnek körülöttük, hogyan lehet értük tenni, elképzelhető, hogy elkezdenek érdeklődni. Fontos megmutatnunk az embereknek különféle posztok, írások, videók útján, hogy megéri letennünk a telefont, hogy észrevegyük és felfedezzük a körülöttünk lévő világot. 

Veronika: Miért olyan sérülékenyek a madarak? 

Máté: A repülés ára az, hogy sérülékenyebbé váltak. Könnyebben törik a csontjuk, mivel üreges, levegővel telt több helyen. Számukra egy apró sérülés is végzetes lehet. Emésztő szervrendszerük viszonylag jónak mondható, viszont nagyon érzékenyek a táplálékuk minőségére. Főleg a rovarevő madarak esetén a rovarölő szerekkel szembeni érzékenység említendő meg. Az ember a madarak legfőbb ellensége! Vég nélkül sorolhatnánk a madarakra leselkedő veszélyeket, a visszatükröződő ablaküvegektől kezdve a vegyszereken át, a passzióból légpuskával lövöldözőkig. Elhódítottuk az élőhelyüket, életterületüket a fejlődés égisze alatt. A klímaváltozás azonban nem minden fajt érint kedvezőtlenül. Hazánkban összességében elmondható, hogy a hosszú távú vonuló fajokra van a legnagyobb hatással, melyek Afrikában telelnek, illetve a vizes élőhelyhez kötődő madarak kerültek veszélybe az egyre gyakoribb aszály miatt. 

Veronika: Egyénenként mivel segíthetjük szárnyas barátainkat?

Máté: Legfőképpen életmódunk változtatásával. Szerencsére olcsó madárvédelmi eszközökkel is tehetünk a madarak védelméért. A téli zord időben madáreleségek kihelyezésével segíthetjük telelő madárfajainkat. Odúk kihelyezésével fészkelőhelyeket teremthetünk odúlakó madárfajaink számára akár a lakások erkélyén is, erdőkben, parkokban, mezőgazdasági területeken. Sőt, pusztákon is kirakhatunk madárodúkat, hiszen a szalakóta és a búbos banka ilyen helyeken szeret fészkelni. A madárbarát kertészkedéssel is sokat segíthetünk. Például nem vágjuk ki a sűrű bokrokat. Meghagyjuk az öreg fákat, melyeken harkályok tudnak odúkat készíteni. Egy cserépalátétet vízzel megtöltve gondoskodhatunk a madarak folyadék-utánpótlásáról. 

Veronika: A kertünkben Tyutyuka, a feketerigó mindig kísér bennünket. Ahol mi „túrunk”, ott mindig talál valami szájaízének valót. És mindig feldobja a napunk. Örülünk, hogy itt van! Talán az a legegyszerűbb madárbarát tevékenység, ha egyszerűen nem csinálunk semmit, nem avatkozunk be. Ha sokan nem tennének semmit, azzal tennének a legtöbbet. Visszatérve kicsit a tevékenységeidre, milyen jövőbeli tervek, célok állnak előtted?

Máté: Várom a pandémia végét, ugyanis minden program és projekt, amiben gondolkodtam, személyes jelenlétet igényel – egy kivételével. Az MME Hajdú-Bihar Megyei Helyi Csoportjának Facebook-oldalát szívesen felkarolnám, hiszen erre most még nagyobb szükség van. Ha végre offline is működhetne minden, akkor odúkat szeretnék kihelyezni a Nagyerdőn. Továbbá közösen megnézhetnénk az odúkat, a fiókák kikelését is követhetnénk. Szeretnék előadásokat tartani elsősorban általános iskolákban, óvodákban, vagy akár az egyetemeken is. Vezetett madarásztúrákat is szívesen tartanék a Hortobágyon. A jövőben szeretném letenni a madárgyűrűző vizsgát is, hogy én magam gyűrűzhessek. Most tervben van egy nagyobb előadás is a madarak szexuális életével, szaporodásbiológiájukkal kapcsolatban. Ez a kamaszodó fiataloknak is nyújthat érdekességet. 

Veronika: Ha valakiben bármilyen madarakkal kapcsolatos kérdés merül fel, vagy akár sérült madarat talál, milyen elérhetőséget ajánlanál, hova forduljanak?

Máté: Sérült egyed esetén a nemzeti parkok és a Hortobágyi Madárkórház felkereshető. Az internet sok jó, de sajnos sok téves információnak is a tárhelye. Így elsősorban a szakembereket ajánlanám: például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján rengeteg hasznos tartalom található. Biztos vagyok benne, hogy minden madarász szívesen ad tanácsot és javaslatot, ha megkérdezzük őket. Szakkönyveket is érdemes a témában forgatni. Schmidt Egon könyveit jó szívvel ajánlom mindenkinek. Olvasmányosak, könnyen érthetőek az írásai mindenki számára. Amit elolvasunk tőle, az biztosan fejben marad. A mai beszélgetésünket az ő gondolatával zárnám: „A madarászat egy életen át tartó szenvedély.”