„Ha megunjuk, el vele, így jutunk csak felfele!”

 Aldous Huxley

Kedves Olvasó!

Cikkemet egy feladattal kezdeném. Velem tartasz?

Képzeljünk el egy olyan rendszert, amely nem ismeri a „hulladék” vagy a „szemét” szavakat! 

Sikerült?

Ha nem, segítek kicsit!

Ismered, sőt a része vagy. 

Természetnek hívják!

Gondoljunk csak bele, a természet ciklusokban, körforgásokban gondolkodik. Ha nem így lenne, most -enyhén fogalmazva is – nyakig lennénk a falevelekben, mamutcsontokban és még sorolhatnám (az olvasó fantáziája szab csak határt). Ebben a globális „gazdasági” egészben minden mindennel összefügg. Egy olyan halmaz, melynek megannyi része még előttünk is rejtve van, melyben az anyag nem vész el, csupán átalakul azáltal, hogy egy új folyamat alapanyagává válik.

Mi, mint gondolkodó emberek (Homo sapiens sapiens) tudunk ilyen rendszerben gondolkodni?

A következő cikksorozatban erre keressük a választ. Együtt.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és az ökológiai lábnyom mérséklésének egyik fontos összetevője a körforgásos gazdálkodás megvalósítása, egy olyan gazdasági rendszeré, melynek célja a pazarlás és az erőforrások túlzott igénybevételének megszüntetése. Célja, hogy az adott terméket a lehető legtovább használja, javíthatóvá vagy épp újrahasznosíthatóvá teszi. Hosszú távon csökkenti a gyártás energia- és új nyersanyagok iránti igényét és a hulladékot. 

Az igény nem most jelentkezett először egy ilyen rendszer bevezetésére. A kialakulás és az ahhoz vezető út hosszú, és enyhén szólva sem nevezhető kikövezettnek. Már a 30’-as években világossá vált, hogy a profitorientáltság, a gazdasági verseny, a fogyasztói társadalom (és talán a lustaság) mind-mind a termékek gyors lecserélését igénylik. Erre a tényre mutat rá Aldous Huxley 1931-ben írt híres regénye a „Szép új világ” is. Ekkortájt kezdett el erősödni az emberek környezettudatossága is, azonban itt első sorban a hulladékok újrahasznosítása volt a cél, azonban az imént bemutatott gazdaság sokkal több, mint újrahasznosítás. 

A 70’-es években, tehát bő 50 évvel ezelőtt számos olyan tanulmány jelent meg, mely az erőforrásokkal való spórolást, vagy legalább is a velük való gazdálkodás újragondolását szorgalmazza. A Porsche gyár készített egy olyan elemzést, mely leírt egy olyan autógyártási folyamatot, melyben a költségek 20%-os növelése mellett a gépkocsik élettartama kétszeresére növelhető. Azonban ez nem illeszkedett a 70’-es évek gazdaságpolitikájába, melyben az akkori ipar érdekelt volt. Az autógyártás célja nem a hosszú élettartam vagy a használt autópiac népszerűsítése, hanem az autó első tulajdonosi igényeinek kielégítése. 

-Folytatása következik-