Egyik egyetemi óránkon meglepődve hallgattam az előadót, miként is kommunikálnak, „beszélgetnek” egymással a baktériumok. Persze, ha jobban belegondolunk, minden élőlény kommunikál társaival (vagy éppen ellenségeivel), csak ez számunkra nem minden esetben érzékelhető. Nemcsak az ember társas lény! Legyen szó akár egy csapatnyi szurikátáról, akik beosztás szerint váltják telepükön az őrséget, vagy egy méhkasról, ahol szintén mindenkinek megvan a maga feladata és napirendje, hogy a gépezet olajozottan működjön. Nem szükséges azonban ilyen nagy csoportosulásokra gondolnunk. Ha más célból nem is, de a faj fenntartása érdekében érintkezik társaival az élőlények többsége. Vajon a növények is társas lények? Az előző gondolatokból kiindulva nem is kérdéses. Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyvében erről a kérdésről rántja le a leplet a fák esetében. A szerző több évtizeden át erdészként tevékenykedett, így számos saját tapasztalatot, megfigyelést örökített meg könyvében. A téma akkor kezdte el mélyebben foglalkoztatni, amikor több, mohával benőtt, már rég kivágott bükköt figyelt meg. Ezek a „kőnek” hitt törzsek az évek elteltével azonban nem indultak meg a korhadás útján, hanem klorofillt raktároztak a törzseikben. De hogyan is maradhattak fent évszázadokon(!) át ezek az élő maradványok? A szomszédos fák gyökerei szénhidráttal támogatták a „beteg” fát, így segítségükkel lehetővé vált a fennmaradás. És itt még nem ér véget a történet…