Mondják, az első mindig mély nyomott hagy az emberben. Hát, van benne valami! Nálam úgy 7 éves korom körül kezdődött a „szerelem”. Köztem és a kerékpározás között. A barátom, a szomszéd „nagy” fiú tanított meg kerékpározni. 9 éve összes tapasztalatát belesűrítve magyarázta el a lényeget: „Felülsz rá és tekered!” Nem felejtem el neki – órákon át futott utánam a klasszikus ülés mögé dugott fadarabbal a lakótelep szervizútjain. Az is megvan, hogy eleinte még nem voltak nagy igényeim: például fékre se volt sok szükségem. Ha meg akartam állni, hagytam, hogy belassuljon a kerékpár, majd leugrottam róla, a többit pedig megoldotta a bringa meg a gravitáció, mindig, valahogy… Hatékony módszer volt. Egy baj volt csak vele: nekem nem volt biciklim, és senki sem akarta kölcsönadni az övét, látva a „profizmusomat”. Iszonyatosan vágytam egy saját bringára. Nagy nehezen meglett. Akkor, ott, nekem az volt a minden, maga a nagybetűs SZABADSÁG, KALAND.

A második… 

Néhány évtizednek kellett eltelni, hogy 8 évvel ezelőtt újra rám találjon a második nagy „kerékpár-Ő”, egy Haibike SDuro elektromos kerékpár „személyében”.

Bár döcögősen indult a kapcsolatunk, mert épphogy megismerkedtünk, 3 napra rá lesérültem a munkahelyemen, melyet egy térdműtét követett. 1,5 hónap „szemezgetés” után, a műtétet követően10 nappal, még „lábadozva” tekertem le az első 30 kilométeremet. Büszkén küldtem a fotót a Látóképi csárda elől az új bringámon feszítve a páromnak, aki azt hitte, hogy otthon fekszek felpolcolt lábbal a kanapén. Hagyományos kerékpárral biztos, hogy nem tudtam volna megtenni ezt az utat. Első osztályú rehabilitációs eszköznek bizonyult a kis Haibike. Innentől kezdve nem volt megállás. Azon a nyáron két és fél hónap alatt több mint 3600 kilométert tekertem le. Eleinte a klasszikus Debrecen környéki célpontokat vettem sorra – Vekeri-tó, Panoráma út, Fancsika –, majd egyre messzebbre merészkedtem. Balmazújvárost, Hortobágyot, Tiszacsegét, Nyíregyházát elég hamar kipipáltam a listámon. Ahogy kezdett múlni a hatótáv-parám, úgy nőtt meg az étvágyam az újabb és újabb kerékpáros kalandok iránt (nem mellesleg) észrevehetően javult az edzettségem is). Kezdtem észrevenni magamon a pozitív egészségügyi jeleket: javult az állóképességem, elkezdtem fogyni és egészen egyszerűen jobban éreztem magam a bőrömben. Az első nagyobb távom Miskolc volt, ahova munkám miatt szinte heti rendszerességgel tekertem el.

Majd Gyula és Egerszalók következett lazításképp. Eszméletlen jó érzés volt 5-6 óra tekerés után a meleg termálvízben lebegve pihentetni fáradt lábaimat. A családomban, környezetemben valahol olyan voltam, mint egy kis Forrest Gump: csak tekertem és tekertem. És ahogy Forrest Gumphoz, úgy hozzám is elkezdtek csapódni az emberek (bár messze nem annyian, mint Gumphoz). Először a fiamat, majd a páromat fertőztem meg. Igazi jó apa-fia vasárnapi program volt kitekerni a Tiszacsegei Halászcsárdához, enni egy jó halászlét, ejtőzni a Tisza-parton, majd hazatekerni. Közben meg tudtuk beszélni az összes kamasz-problémát, az élet kis-nagy dolgait…

Evéssel jön meg az étvágy!

Az egyik debrecen-egerszalóki tekerésem során jött az ötlet: fel kellene tekerni Budapestre. Az már egy sportértékű, szemmel látható távolság lenne. A gondolatot tett követte és a következő szombatom programja adott volt.

Az esti órákban értem fel Pestre, ahova feljött értem a párom autóval összeszedni a romjaimat. A kocsiban kérdezte, hogy „Na, milyen volt?”, csak annyit válaszoltam, hogy „El kellene tekerni a tengerhez”.

Tengerre magyar

A következő évi nyaralásunkat kötöttük össze a túrámmal. Erre alaposan fel kellett készülni. Nem mellesleg, ha az ember már olyan messzire elteker, akkor jól esne, ha meg is tudna mártózni a tengerben. Saját építésű, 3 kerekű, úgynevezett tadpole felépítésű elektromos kerékpárommal vágtam neki a kalandnak. Az első naptól kezdve imádtam, végig. Teljesen más élmény, mint leautózni. Itt – bár közhelyes, de – tényleg maga az út a lényeg. Megismerni a vidéket (egy kicsit a saját határainkat is), helyi emberekkel beszélgetni, nézni a naplementét egy isten háta mögötti negyedrangú úton… Folytathatnám…

Hatalmas élmény volt mikor a negyedik nap megpillantottam egy kanyar után a tengert.

901 km, 39 óra tekerés, és 5547 méter szint leküzdése után az ötödik nap értem el úti célomat Triesztet.

A konkluzió

Számomra sokat adott ez a mai napig tartó második szerelem. Nem sokkal később a hobbim a munkámmá vált: elektromos kerékpárokat kezdtünk el építeni, értékesíteni. Azóta jó párszor sikerült átadnom az élményt vásárlóinknak. Látni a mosolyt az első próba után – ez a munkám egyik bónusza. Sok szépet, jót, hasznosat mondhatnék, azonban inkább mindenkinek azt tanácsolom, amit anno nekem a kis cimborám: „Ülj fel rá, tekerd meg és jönni fog a varázslat!”

„Az akkumulátorgyártás egy igen fontos és jelen tudásunk szerint szükséges iparág, egy szükséges rossz, aminek léte többek között az ezrek életét követelő városi légszennyezést csökkentő elektromobilitásban és a megújuló energia tárolásában játszott szerepe miatt elvitathatatlan.” – olvasható Dedák Dalma, környezetpolitikai szakértő WWF (World Wildlife Fund) blogon található cikkében.  

 „Az akkumulátorgyártás nem ördögtől való dolog, Magyarország fontos szerepet játszhatna a kutatás és fejlesztés területén is, ehhez megvan a tudása. Az a baj, hogy bár van 2030-ig szóló akkustratégia, ez nem tér ki a környezeti értékelésre. Pótolni kell ezt a mulasztást, hogy lássuk a komplex hatásokat: van-e elég áram és víz a beruházásokhoz, és hogyan alakul a termőföld-felhasználás. Erről országos társadalmi vita szükséges, ezt folytassuk le! Senki nem ellensége Magyarország fejlődésének, az akkugyárak megfelelő feltételek és vizsgálatok mellett jól kialakíthatók” – emelte ki Dedák Dalma az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának keddi ülésén.

Az akkumulátorok piaca hosszú távon biztosított, ugyanis az energiaügynökség előrejelzése szerint a megújuló energia terén messze az akkumulátoroké lesz a legnagyobb piaci részesedés 2050-re, megelőzve az összes többi zöld energiaforrást, mind a szél-, mind a nap- mind pedig a hirdogénenergiát is. 

„Abban vagyunk érdekeltek, hogy egy környezetileg és társadalmilag fenntartható értéklánc jöjjön létre. Mind az akkumulátorgyártó cégek, mind a magyar hatóságok alkalmasak és képesek arra, hogy betartsák és betartassák a vonatkozó szabályokat. A piaci szereplők rendelkezésére áll az ehhez szükséges technológiai, az állami szervek pedig az EU-s és a magyar jogot egyszerre érvényesítik” – mondta Kaderják Péter a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője (korábbi energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár) a keddi ülésen. 

A WWF Magyarország összességében támogatja az akkumulátorgyárak építését, mind hazánkban, mind pedig Európában is, hiszen az elektromobilitás elengedhetetlen a párizsi klímacélok eléréséhez, valamint kulcsfontosságú – főként a városokban – a légszennyező járművek kiváltásához, melyek okozta légszennyezés tízezrek életét követeli.

Villanyautós cikksorozatunk első részében átvettük az alapokat, előnyöket. A mostani cikkben a villanyautókat körülvevő néhány tévhitet szeretném eloszlatni, melyek sokszor félrevezetik az embereket.

6 tévhit a villanyautók kapcsán:

1. A villanyautó környezetszennyezőbb mint a benzines. NEM IGAZ. Ez attól függ, hogyan és hol állítják elő az elektromos energiát (szénerőmű vagy megújuló energiát termelő erőmű), illetve hogy hány kilométert fut az autó élete során. Az vitathatatlan, hogy egy villanyautó nem szennyezi a város levegőjét ott, ahol közlekedik, ahol az emberek élnek. Ez kétségkívül egy önmagában fontos lokális előny. A gyártása során ugyan több CO2 termelődik, de megújuló energiával hajtva és kellő futásteljesítménnyel számolva már előnyre tesz szert. A villanyautó motorja 90%-os hatásfokkal működik, míg egy hagyományos autó motorja kb. 30-40%-al, azaz pocsékoljuk vele az energiát hajtáskor. Fékezéskor pedig a mozgási energia súrlódás által hővé alakul a belsőégésű esetében, míg az elektromos súrlódás nélkül villamosenergiává alakítja fékezéskor ezt a mozgási energiát (rekuperáció).  
2. A villanyautók akkumulátorát 5 év után cserélni kell, ami veszélyes hulladék lesz. NEM IGAZ. Még a korai 10-12- éves autókban is futnak az akkumulátorok. Ha bontóba kerülnek 15-20 évesen majd, akkor is még egy 25-50%-os akkuról beszélünk, ami kap egy újabb 10 év „második életet”, amikor otthoni energiatárolóként tud tovább működni. És ez a korai (mostani) akksikra volt jellemző. A mai akkuknak már 20-40 év is lehet az első életciklusuk, és amiket pedig most fejlesztenek, azok akár 80 évig is működnek majd. Ha pedig elérik az életciklusuk végét, újrahasznosítják őket. Persze ehhez megfelelően be kell gyűjteni, hasonlóan mint az alkáli elemeket, használt elektronikai cikkeket.
3. Villanyautó a gazdagok autója. NEM IGAZ. A legolcsóbb használt villanyautók 2,5M forinttól indulnak, igaz ez alatt nincs autó. Az új autók terén pedig közel hasonló árban vannak benzines vagy hibrid társaival. A BMW például úgy áraz, hogy egy adott teljesítményű benzines vagy egy elektromos is azonos árba kerüljön. A méretgazdaságosság elve alapján a jövőben ez elektromos lesz az olcsóbb, és a belsőégésű a drágább.
4. A villanyautó sosem térül meg. NEM IGAZ. Úgy kell villanyautót venni, kiválasztani, hogy fel kell mérni, mik az igényeink, ki kell számolni a költségeket, és ez alapján kell döntést hozni. Ismerni kell a meglévő kínálatot, és olyan autót kell választani, amely igényeinket kiszolgálja. Van olyan ismerősöm, aki a 2 millió forintos benzines autóját cserélte le villanyosra (némi hitellel), és amit megspórolt üzemeltetésben, abból fizette a hitelt, azaz a korábbi autója üzemeltetési költségét fordította autóvásárlásra.  Ha meg hitel nélkül tud valaki villanyautót venni, akkor havi szinten akár 30.000-50.000 Forintot is spórolhat, évek alatt akár egy autó árát is.
5. A villanyautó hatótávja elenyésző, a töltési ideje meg több óra. NEM IGAZ. A hatótáv télen autópályán haladva tényleg sokkal kevesebb, ez igaz. Viszont sok töltő van, és a villámtöltők segítségével akár 20 perc alatt is sokat tud tölteni az autó. Ráadásul a töltési sebesség és a töltők száma is folyamatosan növekszik a fejlesztéseknek köszönhetően. Igazából nem is kell nagy hatótávú (nagy akkupakkal szerelt) elektromos autó, csak kellő számú töltő és gyors tölthetőség. 
6. Nem lesz elég lítium, kobalt, mangán. NEM IGAZ. Egyrészt lítiumból sok van. Másrészt olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy mire felfut a termelés, már lehet nem is lítium alapú akksik lesznek, hanem nátrium-ion alapú például, ami magyarul só. Ne becsüljük alá a technológiai fejlődést. Illetve most még sok nagy (100Kwh) kapacitású akkuval használható az autó, mert kevés és nem elég gyors a töltés. Ha ez fejlődik, egy mostani akkupakk 2-3 autóba is elég lehet.  
7. A villanyautók kigyulladhatnak. NEM IGAZ. Vagyis úgy mondanám, több benzines autó ég ki, mint villanyos, csak előbbit a sajtó nem kapja fel. Kisebb arányban égnek ki villanyautók. Ha történt is ilyen, gyorsan visszahívásban cserélték a kockázatos akkukat (Hyundai Kona).

A következő cikkben a villanyautók alapvető paramétereivel ismerkedünk meg, a töltési módokkal.

Egyre több elektromos autót látni az utakon, itt Debrecenben is, és nem véletlenül. A most induló cikksorozatban szeretném megismertetni az olvasót néhány villanyautós alapismerettel. Sok tévhit is kering a villanyautók körül, melynek oka a kevés információ. A mostani első cikkben pár bevezető gondolat után az villanyautók előnyeiről írnék.

A villanyautók más elven működnek, mint a belsőégésű társaik. Nincs károsanyag kibocsátásuk, jobb a hatásfokuk, fékezés során a mozgási energiát visszatermelik (rekuperáció), azaz kevésbé szennyezik a környezetet – ezért is tiltja be az EU 2035-től még a hibrideket is, azaz csak nulla emissziójú új járművet lehet majd forgalomba helyezni.

A villanyautók – beleértve a hidrogént használó tüzelőanyag cellás autókat is pl. Toyota Mirai – egytől egyik roppant egyszerű felépítésű autók. Adott egy kevés alkatrészből álló, kevés karbantartást igénylő villanymotor, melynek hatalmas nyomatéka van a teljes fordulatszám tartományban. Nem kell kuplung, nem kell váltó, úgy lehet vezetni, mint egy automatát. Ez már több mint 100 éve nyilvánvaló, sőt előbb volt villanyautó, mint benzines. De akkor miért a belsőégésű terjedt el? Az energia tárolás miatt. Ugyanis egy klasszikus savas akkumulátor nem alkalmas villanyautót meghajtani, és korábban csak ilyen akkumulátorok voltak. A nagy áttörés a litium-ion akkumulátorok megjelenésével történt, amik már bizonyítottak az elmúlt 25 évben laptopokban, telefonokban, így most már jöhetnek az autókba is. A hidrogén hajtású (üzemanyagcellás) autó pedig nem akkumulátorban tárol elektromos energiát, hanem hidrogén elégetésével lesz áramunk víz keletkezése mellett, és ez az áram hajtja meg a villanymotort.

Az első nagyszériás villanyautó nem a Tesla (ez csak a legismertebb és csak elektromos autókat gyártó vállalat), hanem a Mitsubishi I-MiEV volt, melyet 2009-ben kezdtek el gyártani és amelyből 2010. évvégére 10.206 darabot gyártottak. A másik nagyon közismert korai villanyautó a Nissan Leaf, melyet 2010-ben mutattak be és 2017-ig több mint 300.000-et adtak belőle, emellett több Év Autója díjat is begyűjtött. Ezek az autók ma már 10-12 évesek, és működnek, mennek, igaz némelyik már lassan akkucserére szorul, de hát ezek voltak a legelső villanyautók, kezdetleges akkukémiákkal.

Nézzük meg a villanyautók előnyeit 10 pontba szedve

1. Kevesebb alkatrészből áll, kevesebb karbantartás igényel, nincsenek klasszikus csereszervizei (motorolaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő cserék).
2. Nincs károsanyag kibocsátása. Lokálisan mindenképp igaz ez az állítás. Viszont árnyalja a képet az, ha fosszilis energiahordozóból jön bele az áram (szénerőmű), mert ez esetben valahol volt szénhidrogén elégetés és masszív CO2 kibocsátás, bár nagyüzemben ez jobban kordában tartható.
3. Olcsóbb lehet az üzemanyag bele. Ha otthon töltjük, és városban használjuk, akkor nagyságrendileg 1,5-2 liter benzin árából mehetünk 100 km-t a nem rezsicsökkentett árammal számolva. Villámtöltő esetében más a helyzet, ott akár még drágább is lehet, mint egy benzines. De itt annyi árszabás, fogyasztás és számolás van, hogy nehéz egzakt előnyt garantálni. Sőt otthon napelemmel megtermelve esetleg eltárolva meg sokkal olcsóbb lesz, ráadásul magunknak is megtermelhetjük az energiát, ami a benzinnél biztos, hogy nem tehetünk meg. 
4. Csendes. A villanymotor hangja szinte nulla.
5. Kisebb az ökolábnyoma. Ez egy vitatható állítás, de csak attól függ, milyen életciklussal számolunk. Az tény, hogy a villanyautó legyártása az akkumulátort is beleértve nagyobb CO2 kibocsátással és terheléssel jár, de ha 200.000 km futásteljesítményt veszünk, ott már simán jobb az EV (electric vehicle). Hogy mikor fordul át, az számítási módszertan és sok változó függvénye.
6. Biztonságosabb. Ezt tapasztaltam, hiszen nem fullad le, és azonnal lehet vele gyorsulni egy necces helyzetben is.
7. Nincs vibráció, bár a mai hagyományos motorok ebből a szempontból alapjáraton tényleg elképesztően észrevehetetlen módon működnek, de terhelés alatt halljuk, érezzük.
8. Számos szubvenció/támogatás van a villanyautókra: ingyenes parkolás, gépjárműadó mentesség, cégautó mentesség, vagyonszerzési illeték mentesség, regisztrációsadó mentesség.
9. Sokkal több töltő/konnektor van, mint benzinkút, emiatt bárhol tankolható/tölthető.
10. Nincsenek hidegindítási, melegítési problémák, azonnal megy, amint a kulcs elfordult.

Városban, otthon töltve ideális a villanyautó. Hosszabb távokra használva azonban most még vannak kompromisszumok. Ilyen kompromisszum pl. hogy még egy nagyobb hatótávú autóval is be kell iktatni egy-egy töltést 2-300 km-enként, illetve a szerviháttér még csak most van kiépülőben.

A következő cikkben a villanyautókat körülvevő tévhiteket fogjuk átnézni.

Duis mollis odio metus, eu varius sapien hendrerit sed. In vitae nunc auctor, laoreet neque et, sagittis elit. Donec vehicula sed felis vel sollicitudin. Nulla pharetra purus vitae nisi consequat, vitae vulputate enim maximus. Donec cursus diam at tempus accumsan. Sed fermentum, odio id fermentum porttitor, libero ante vehicula lorem, quis bibendum diam ante eget dolor. Praesent tempor suscipit vulputate. Integer sodales sagittis mauris a tincidunt.

Quisque vel luctus est. Pellentesque vitae lectus ipsum. Mauris ut auctor mi. Fusce cursus sed neque gravida porttitor. Duis faucibus iaculis ex in dictum. Maecenas et enim nec tortor convallis ultrices id tincidunt lectus. Nam vitae fermentum est, non faucibus lorem. Maecenas vehicula fringilla leo at tempor. Maecenas lacinia quis tellus sed rhoncus. Fusce id laoreet risus. Nunc volutpat blandit lobortis. Morbi sagittis ligula non elit vestibulum varius. Nullam blandit elit justo, a posuere mi sollicitudin at. Nullam vulputate faucibus orci sit amet imperdiet. Praesent in lacus eros. Morbi pellentesque bibendum scelerisque.

Curabitur rutrum lacus lobortis, posuere sapien porttitor, lobortis nibh. Mauris nec elit ac ipsum bibendum tincidunt a ut tellus. Nunc eu rutrum ante. Fusce a quam semper, fringilla sem non, dictum arcu. Pellentesque vehicula diam vitae fringilla rutrum. Duis sed egestas elit, nec luctus lorem. Mauris ut risus sit amet lectus bibendum ultricies. Mauris eu mollis augue. Vestibulum id turpis semper, faucibus nisi quis, ullamcorper purus.

Fusce et tortor sit amet eros pretium aliquet pulvinar eget enim. Maecenas vitae ornare tellus. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus orci luctus et ultrices posuere cubilia curae; Suspendisse potenti. Praesent ipsum erat, pretium non arcu sit amet, consectetur venenatis felis. Mauris sed tortor lectus. Nam in odio nec nibh molestie pulvinar.