„Az állatok, madarak, rovarok igazán csak akkor mutatják meg magukat, ha csendben van az ember, nagyon nagy csendben kell lenni a virágok, a növények között is, máskülönben nem lehet meglátni a bennük lévő igazi, kedves külön kis életet.”

John Galsworthy

Nem rikító színekben pompázik, nem vonzza a tekintetünket, de mégis igazi különlegességnek számít az odvas fák rejtekében. Ő a párducfoltos hangyaleső, aki az apró, titkos jelenlétével az erdőt kutatja. Ő lett a 2026-os Év Rovara a Magyar Rovartani Társaság szavazásán.

A párducfoltos hangyaleső a hazai hangyalesőfauna közepes termetű képviselője. Karcsú, hosszú lábai és hegyes, sátorszerűen összecsukott szárnyai teszik elegánssá. Nevét az elülső szárny hátsó szegélyén látható, párducmintára emlékeztető foltjáról kapta, melyet további finom mintázatok egészítenek ki. Teste sárgás, csápjai hosszúak, végük enyhén megvastagodott, és minden apró részlete azt sugallja, hogy esetében a természet valóban mesterien tervezett.

A kifejlett egyedek – vagy más néven imágók – gyengén repülnek. Nyár közepén rajzanak, éjszaka párzanak, a nőstények petéiket faodvakba helyezik. Itt, a rejtekhelyekben fejlődnek lárváik, ahol a bőséges fatörmelék és korhadék között vadásznak: más rovarok lárváit és kifejlett példányait zsákmányolják. Érdekességük, hogy – sok hangyalesővel ellentétben – a lárvák a vadászathoz nem építenek a homokba fogótölcsért. Dús szőrzet borítja testüket, ami olyan, mintha egy apró páncélt viselnének.

Hazánkban főként természetközeli élőhelyeken találkozhatunk velük: a domb- és hegyvidéki melegkedvelő erdőkben, a nagy folyók menti ligeterdőkben, de lárváira régi, szuvas tetőszerkezetekben is rátalálták már. Európától Észak-Kínáig való elterjedésével igazi palaearktikus vándor, ám hazánkban ritka, hiszen az élőhelyei is egyre ritkábban fordulnak elő.

A párducfoltos hangyaleső védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 forint. Élete a természetközeli lomberdők faodvaihoz kötődik, így védelme a fenntartható erdőgazdálkodásról és a faodvak megőrzéséről is szól. Egy kis odafigyeléssel és az odvas fák védelmével mindannyian segíthetünk neki: cserébe pedig az erdő titokzatos vadászaként őrizheti tovább a természet apró csodáit.