A hazai madárfajok között megkülönböztetünk vonuló és állandó madarakat. Részleteibe belemenve a vonulókat rövidtávú és hosszútávú vonulókra, illetve részlegesen vonulókra vagy teljes állománnyal elvonulókra csoportosíthatjuk. A rövidtávú vonulók a telet Dél-Európában és a Közel-Keleten, esetleg Nyugat-Európában töltik (fajonként eltérő). A hosszú távú vonulók a telet Afrika középső vagy déli részén töltik. A részlegesen vonuló fajok állományának jelentős része elhagyja a téli hónapokra hazánkat, de mivel északabbra élő fajtársaik is délebbre húzódnak, így néhány egyednek mi vagyunk Afrika, hozzánk jönnek telelni.

A szokatlanul enyhe telek a madarakat is megzavarhatják. Nem részletezném, hogy a klímaváltozásnak és a vele járó hó- és gyakran fagymentes téli hónapoknak milyen negatív következményei vannak, erről több különálló cikket is lehetne írni. A madarakra gyakorolt hatása viszont igen érdekes. A hosszútávra vonuló fajokra negatívan hat, az amúgy is meleg és száraz afrikai területek még rosszabb állapotba kerültek, folyamatos az elsivatagosodás, így a kimerült vonuló madaraknak még nagyobb száraz területeket kell átrepülniük, csökken a rendelkezésükre álló víz és táplálék mennyisége is. Nem véletlen, hogy a hosszú távú vonuló fajok állománya erősen csökken hazánkban, ilyen faj például a kerti rozsdafarkú, kerti poszáta, füsti fecske, szürke légykapó. A vegyszereket, villanyvezetékeket és a kíméletlen vadászatot még nem is említettem, ezek mind érintik a fenti fajokat.

Ezzel szemben a rövidtávra vonuló madarak többségének az állománya növekszik. Lényegesen kisebb távolságra vonulnak, így kevesebb veszéllyel is találkoznak, Európa déli felén viszonylag enyhe klíma van a téli hónapokban, a madarak nem szűkölködnek semmiben. A klímaváltozás hatására egyes fajok egyedei gyakran megkísérlik az áttelelést is, többnyire sikerrel. Ezek általában tapasztalt, öreg hím egyedek, melyek kockáztatnak, hiszen ha hirtelen beköszöntenek a fagyok, és hótakaró lepi be hazánkat, akkor a túlélési esélyük jelentősen csökken, de ha sikeresek, a tél végén – tavasz elején fajtársaik előtt foglalhatják el a legjobb fészkelőhelyeket, és párt is hamarabb találhatnak.

A rövidtávra vonuló fajok közül rendszeresen áttelelők olyan madarak, amelyek főként rovarokkal táplálkoznak, de ősszel (és ha bevállalják, akkor télen is) bogyókat is esznek. Ilyen a házi rozsdafarkú, barátposzáta, vörösbegy, fekete rigó, cigánycsuk. Ezért nagyon fontos a madárbarát kertekben a bogyótermő cserjék ültetése, a madarak imádják a bodzát, a tűztövist, a fagyalt, a vadszőlőt. Ha áttelelő rozsdafarkút, vörösbegyet vagy poszátát pillantunk meg a téli hónapokban, segítsük apróra vágott alma, szétmorzsolt madárkalács (cinkegolyó) és lisztkukac (nem pedig csontkukac!) kihelyezésével, így túlélési esélyeiket jelentősen növelhetjük.