Aki figyeli a madarakat, nyomon követi életüket vagy állományváltozásaikat, már biztosan észrevette, hogy sok helyről eltűntek a verebek. Sokkal kevesebben lettek. Ez nem mindig volt így, a múlt században olyan sok veréb fészkelt hazánkban, hogy az állományukat megbecsülni sem tudták. Óriási tömegben lepték el a fákat és bokrokat, szinte teljesen elfoglalták a téli madáretetőket, reggelente pedig csiripelésükre lehetett ébredni. Ez azonban már mind a múlté, egyedszámuk egyaránt lecsökkent városokban és vidéken.

Ez a drasztikus megfogyatkozás több okra is visszavezethető. Az újabb és modernebb házak és más épületek gyakran résmentesek, nem tudnak bennük fészkelni a madarak. Visszaszorult a háztáji gazdálkodás is, sok helyről eltűntek a haszonállatok, ezáltal kevesebb táplálékot találnak a verebek. Sajnos, amíg sokan voltak, az emberek többsége nem kedvelte őket. Hangos csivitelésük, a magtárakban és baromfiudvarokon, valamint a napraforgó- és búzatáblákban okozott kártételük – sőt gyakran csak egyszerű színezetük – miatt tűzzel-vassal irtották őket.

Pedig a verebek a természet nélkülözhetetlen részei, költési időszakban rengeteg rovart hordanak a fiókáiknak, az év további részében pedig gyommagvakat is fogyasztanak. A fent említett okok miatt Nyugat-Európában sok helyről teljesen eltűntek, speciális védelmi intézkedéseket vezettek be a megmentésük érdekében.

Kevesen tudják, hogy hazánkban két verébfaj is fészkel, mindkettő törvényes védelem alatt áll. Bár állományuk jelentősen csökkent – és ez a negatív változás még nem állt meg -, így is a leggyakoribb, legnagyobb egyedszámmal fészkelő hazai madarak. Becslések szerint egy- és kétmillió pár közötti lehet a számuk.

A házi veréb – nevének megfelelően – településeken, mindig az ember közelében él. Nagyvárosokban, falvakban, állattartó épületek körül is fészkel. Az embereknek köszönhetően minden kontinensen elterjedt, igazi „világpolgár”. Fákon és bokrokon is fészkelhet nagy telepekben, de ez ritka, inkább épületek réseiben, tetőcserepek alatt költ. Gyakran gólyafészek oldalába építik nagy méretű, fűszálakból álló és tollakkal bélelt fészküket. Évente általában kétszer, néha háromszor is költhetnek. A verebek is énekesmadarak, és az elsőre monotonnak és egyszerűnek tűnő csiripelésük jobban megfigyelve változatos, van benne rendszer.

A mezei veréb nem kötődik annyira az emberekhez. Ártéri erdőkben, mezőgazdasági területek fasoraiban, ligetekben, kertekben fészkel. Az épületek réseinél jobban kedveli a harkályok által vájt odúkat, de az előbbiben is megtelepszik. Viselkedése, költése hasonló a házi verébnél leírtakhoz. Fiókáit főleg rovarokkal eteti, kevesebb magot fogyaszt, mint a házi veréb. Állandó madarak, egész évben a költőhely közelében maradnak. Átlagos életkoruk 3-4 év, de ritkán a 10 éves kort is megérhetik. A verebek súlya 20-40 gramm között változik.

Mindkét verébfaj védelemre érdemes madár, fákra vagy épületekre kihelyezett mesterséges fészekodúkkal, illetve téli madáretetéssel segíthetjük őket.