A kerti rozsdafarkú egykor az egész országban elterjedt, gyakori madár volt. Debrecenben is több helyen költött. Fészkelt a klinikák környékén, a botanikus kertben, a debreceni állatkertben, Nagycserén és az Erdőspusztán. Mint fészkelő, már eltűnt Debrecenből, és az ország más részein is csak szórványos, ritka faj.

Vonulás során nagyobb eséllyel lehet vele találkozni, áprilisban és szeptemberben ugyanis az északabbra fészkelő egyedek is érintik hazánkat. A vonulása lett a veszte. A telet Afrikában tölti, olyan helyen, ahol madarakra is veszélyes vegyszerekkel védekeznek a rovarok ellen. A klímaváltozás miatt egyes telelőhelyei súlyosan kiszáradtak, vonulási útvonalán pedig több déli országban is vadásznak rá. Ezek együttese sodorta a kipusztulás szélére.

Főbb fészkelőhelyei az ártéri erdők, de megtelepedhet bármilyen erdőtípusban, kertekben, parkokban is, ha sok öreg és odvas fát talál. Kedveli a vízzel borított erdőrészeket is. Odúban, vagy nagyobb faüregben, ritkábban farakásban vagy földi lyukban fészkel. A fészkelőhelyre a hím érkezik először – április második felében –, revírt foglal, énekel. A közelben felbukkanó tojónak látványos módon udvarol. Az odú nyílásához röppen, rozsdavörös faroktollait legyezőszerűen széttárja, majd megfordul és fehér homloktollait borzolja fel. Ha a tojónak tetszik amit lát, és az odú is elnyerte tetszését, elkezdi a fészek építését. Egyedül épít, a hím a közelben énekel. 5-7 kékes tojást tojik, ezeken két hétig kotlik, párja közben nem eteti. A fiókák újabb két hét alatt hagyják el a fészket. Ilyenkor még nem tudnak repülni, a közelben, sűrű növényzetben rejtőznek el. 

Évente csak egyszer költ. A hímekre jellemző, hogy évről évre ugyanoda térnek vissza, illetve előfordulhat, hogy egy hímnek több tojója is van, poligám természetű.

Rovarokkal táplálkozik: legyeket, hernyókat, pókokat, bogarakat eszik, ősszel vonulás alatt a fekete bodza bogyóját is megcsípdesi.

Éneke nagyon szép, változatos, gyakran utánoz más madarakat is.

Gyakoribb rokona a házi rozsdafarkú, melynek színe sokkal egyszerűbb, s falvakban, városokban is elterjedt. Éneke is eltérő: egyszerű csicsergés reszelős hangokkal, de mindkét fajra igaz az, hogy nagyon korán, gyakran már hajnali háromkor felkelnek dalolni.

A kerti rozsdafarkú védett madár, mesterséges fészekodúkkal telepíthető, de ritkasága miatt nagy szerencse kell ahhoz, hogy elfoglalja a számára kirakott odút. A házi rozsdafarkú viszont könnyen telepíthető.

Remélem, egyszer újra gyakori lesz ez a faj, és a kedves olvasók is gyönyörködhetnek majd benne ismét!