Hosszabbodnak a nappalok, melegszik a hőmérséklet, és a Nagyerdő egyes részein már virít a téltemető, a kertekben pedig a hóvirág. Nyakunkon a tavasz, és ezt nem csak mi, emberek érezzük, hanem a madarak is. A belvárosban halkan dúdolnak a fekete rigók, az erdőkben dobolnak a harkályok, hangosan énekelnek a léprigók. Vannak madarak, melyek már igen korán, február elején-közepén a fészküket tatarozzák, tojásrakáshoz készülődnek. Ilyen fajok például a rétisas és a holló. Ők állandó madarak, az idősebb egyedek pedig egész évben a választott területükön maradnak. Más fajok rövidtávú vonulók, épphogy csak délebbre vonulnak. Megint más fajok csak későn, május elején-közepén érkeznek, ilyen a sárgarigó, a karvalyposzáta és a sarlósfecske is.

A korán hazaérkező fajokról írok részletesebben ebben a cikkben. Az erdőben, mezőn sétálgatva vagy kertben dolgozgatva már találkozhatunk velük. Járjunk hát nyitott szemmel, hallgassuk az éledező madárdalt, és töltsünk minél több időt a természetben!

A néphit szerint február 19-én, Zsuzsanna napján szólal meg az első mezei pacsirta. Ez közel áll az igazsághoz, de természetesen néhány nappal korábban vagy később is kezdődhet a pacsirták éneklése. Madarunk szántóföldeken, legelőkön, gyepterületeken fészkel. Állománya az utóbbi években jelentősen csökkent, részben a mezőgazdasági területeken használt vegyszerek, részben pedig a déli országokban folyó kíméletlen vadászat miatt. A mezei pacsirták éneke nagyon szép, változatos, trillázó. Élettel tölti meg a mezőket. Jellemző a fajra, hogy röptében énekel, magasan kering, lebeg, majd meredeken zuhan, s ezt többször is megismétli. Így keres párt, és jelöli ki területe határait.

A parkok gyepein, parkolókban, csatorna– és folyópartokon már február közepétől találkozhatunk barázdabillegetőkkel. A nyílt területeket kedveli, de ragaszkodik a víz és épületek közelségéhez. Előbbiben táplálékát keresi, utóbbin fészkel. Gyorsan szaladgál, néha megáll és felcsippent valamit, közben farktollait megállás nélkül billegeti, innen ered a neve. Főként rovarokkal táplálkozik. Állománya nagy része vonuló, de minden évben áttelel néhány egyed. Hangja nem feltűnő, de mivel szereti az emberek közelségét, ezért általában nem kerüli el a figyelmet.

 A seregélyek csacsogó, néha mókás utánzásokat tartalmazó hangja is egyre gyakrabban csendül fel. Tökéletesen utánozza a sárgarigó hangját, az autóriasztót, a macskanyávogást és más madarak énekét. Ezeket gyakran vegyíti is, így igen érdekes éneklést produkál. A hazai állomány nagy része a telet Dél-Európában tölti, de kisebb csapatok áttelelnek. Mindenféle élőhelyen előfordul, a városoktól a tópartokig és erdőkig egyaránt.

Hazaérkeztek a bíbicek is. Nevüket hangjuk után kapták. Belvizes szántókon, legelőkön, sekélyvízű tavaknál csapatokban láthatóak. Márciusban kezdődik jellegzetes nászrepülésük, amikor a pár a választott területe felett csapongva, fel-alá vagy körbe-körbe repülget. A bíbicek szívós madarak, ha hirtelen keményre fordulna az idő, és újra hó takarná a tájat, az állományuk nagy része kibírná. A madarászok egyik legkedveltebb faja, hiszen szép tollazatával és érdekes viselkedésével bárkit elkápráztat. Sajnos az utóbbi években jelentős állománycsökkenése következett be.

Érkeznek a kanalasgémek, az örvös galambok, a barna rétihéják. Fészküket építik vagy javítgatják a dolmányos varjak. A fekete rigók pedig napról napra tüzesebben, hangosabban dalolnak. Hirdetik a tavasz közeledtét.