Tengeriteknős-védelem Közép-Amerikában - Future of Debrecen

Tengeriteknős-védelem Közép-Amerikában

A tengeri teknősök ősi, de egyben csodálatos élőlényei Földünknek. A világ óceánjaiban kb. 110 millió évvel ezelőtt jelentek meg, amikor is Brazília partjainál egy bátor szárazföldi rokonuk a sós vízbe merészkedett. Ezt követően sorra jöttek létre a különböző nagyságú és életmódú fajok, amelyek száma napjainkra hétre zsugorodott. Sajnálatos módon a fennmaradtak jövője is erősen kérdéses, mivel számos veszély fenyegeti létüket. Természetes ellenségeik száma – leszámítva a tojásokat és a frissen kelt utódokat – nem számottevő, azonban a nem teknősbarát halászat (pl.: merítőhálós módszer), a beépítésekből eredő élőhely-degradáció, a tengerszennyezés és a különböző betegségek komoly mértékben tizedelik állományaikat. Nem új keletű probléma az orvvadászat és a tojásgyűjtés sem. Már a nagy felfedezők és kalózok is tudták, hogy a teknősök húsa rendkívül ízletes és tápláló, emellett a hajó fenekében akár hónapokig elálló élelemtartalékot jelent. A nagytestű teknősfajokat számos kultúrában a termékenység és a hosszú élet jelzőivel aposztrofálják, amely az alapját jelenti számos babonának (pl.: afrodiziákum), mindez a tojások mértéktelen gyűjtését eredményezi. Ezek mellett további lokális (fényszennyezés, emberi zavarás), illetve globális (klímaváltozás) veszélyekről beszélhetünk. A szakértők szerint a legösszetettebb és ebből adódóan a legjelentősebb problémát a globális klímaváltozás jelenti. A teknősök utódai a Nap melegének köszönhetően jönnek a világra, a homok hőfokának azonban meghatározó szerepe van a nemek arányának kialakításában (néhány fokkal magasabb hőmérséklet szükséges a nőstények kifejlődéséhez), amely az alapját jelenti egy-egy faj hosszú távú fennmaradásának. Többek között a hőmérséklet szinkronizálja a parti zónától néhány kilométerre zajló párzásukat is. Nem beszélve a tengeráramlások megváltozásáról, a tengeri szénciklusban bekövetkező átalakulásról, amelyek szintén jelentős hatással (immungyengeség, vándorlási útvonaluk megváltozása) vannak a különböző fajokra.

A tengeri teknősök egyik fontos, tradicionális tojásrakó helye a Délnyugat Nicaraguában, a Csendes-óceán partján található La Flor. A 1,5 km hosszú fehér homokos partszakasz az „arribada” jelenségről híres, amely spanyol szó érkezést jelent. Érkezést, méghozzá annak a több száz, akár több ezer olajzöld fattyúteknősnek (Lepidochelys olivacea) szinkronban történő partra jövetelét, amely jelenséget joggal emlegetnek a természet egyik csodájaként. A világ egyik leggyakoribb tengeri teknősfaja csupán 30-40 kilogramm tömegű, páncéljának átmérője alig haladja meg a fél métert. La Flor-on 5-7 nagyobb arribada játszódik le egy évben a júliustól-januárig terjedő időszakban, októberi-novemberi csúccsal, amely 100. 000 teknősfészket eredményez. Egy egyed évente többször is visszatérhet az általa preferált partszakaszhoz, ahol egy órán belül tojja le 100-125 tojásból álló fészekalját, amelynek inkubációs ideje 50-60 nap. A tojásokat rengeteg veszély fenyegeti, mivel az őshonos koatin kívül a kóbor kutyák is szívesen kiássák a fészkeket. Ezért, és az illegális tojásgyűjtés elkerülése miatt a természetvédelmi szakemberek számos fészket helyeznek át biztonságos, hálóval elkerített részekre. A védelmi intézkedések ellenére is többen próbálkoznak a fészkek kifosztásával. A teknősök a legtöbb esetben éjszaka jönnek a partra, hogy tojásaikat letojják, ezért ekkor rendszeres, fegyveres őrjáratok is zajlanak. Az őrzés mellett monitorozó munka is folyik a teknősök fészkelő állományának nyomon követése céljából. A parttól nem messze elhelyezkedő kutatóállomás a védelmi munkák központja, amelyet a nicaraguai államon kívül az USA és az EU is támogat valamilyen formában. A partszakasz fontos ökoturisztikai célpontot is jelent, hiszen rengeteg turista keresi fel éjszakánként. A 20 kilométerre található „szörf fővárosból”, Juan Del Surból érkező látogatóknak szigorú szabályokat kell figyelembe venniük a teknősök biztonságos fészkelése érdekében. Mindenekelőtt kötelező a teljes csend mellett a megfelelő távolság megtartása. Fényképezni ugyan lehet, de csakis a tojások lerakását követően, és minden esetben hátulról, hogy az állatot ne vakítsuk. Aki szerencsés, egy éjszaka akár több fajt is megfigyelhet. A már említett olajzöld fattyúteknősön kívül közönséges levesteknőssel (Chelonia mydass), közönséges cserepesteknőssel (Eretmochelys imbricata), avagy akár a hatalmas méretű kérgesteknőssel (Dermochelys coriacea) is találkozhatunk.

Egy másik jelentős teknősös partszakasz Costa Ricában, a Karib-tenger partján található Pacuare természetvédelmi területen van. A 6 km hosszú keskeny partszakasz (Playa el Vigiada) nehezen megközelíthető, mivel párhuzamosan esőerdő és egy folyó kíséri. A területet egy nonprofit szervezet felügyeli, a mindennapi munkát néhány alkalmazottja mellett önkéntes egyetemi hallgatók hada végzi. Két állomása van (északi és déli), amelynek köszönhetően 3-3 kilométeres szakaszokra van felosztva az éjszakai őrjárat. Hasonlóan a nicaraguai parthoz itt is a teknősök fészkelését ellenőrzik, de ezek mellett az egyedek biometriai adatait is jegyzik, sőt még alumínium krotáliával is megjelölik őket. A felderített fészkeket 50-60 nap múlva kiássák, hogy információt gyűjtsenek a különböző fajok reprodukciós sikeréről. Pacuare – a levesteknős és a cserepesteknős mellett – a kérgesteknősök nagy számú fészkelése miatt híres. A világ legnagyobb teknősét nyugodtan nevezhetjük egy igazi szörnynek, páncélhossza elérheti a 2 métert, súlya 300-900 kilogramm között mozog. Robosztus testfelépítésének köszönhetően a légmélyebbre (1230 m) merülni képes hüllőfaj, s ez a képessége fő táplálékának, a medúzáknak a felkutatásával magyarázható. A legek teknőse ugyan a legszélesebb elterjedési területtel bír (mindhárom óceánban elfordul), mégis kritikusan veszélyeztetett. Az ivarérettséget 10-12 évesen érik el, majd a partközeli zónában történő párzást követően érkeznek fészkelni. Tojásaikat 70-100 cm mélyre helyezik, majd hatalmas mellső úszólábaikat használva sávosan homokot kotornak, amely a fészek elrejtését szolgálja. Leírhatatlan élmény jelent a holdfényben végigkövetni ennek a tiszteletet parancsoló élőlénynek a tojásrakását! Ahogy komótosan elképesztő mennyiségű homokot mozgat meg, ahogy mélyről jövő szuszogással, vajúdva tojja pingponglabda-méretű tojásait, és végül, ahogy elnyelik a tenger habjai.

dr. Aradi Csaba

ökológus

Nagyné Pálfi Zsuzsa

környezetgazdálkodási agrármérnök

Váradi Zoltán

a Természettár vezetője

Senánszky Petra

többszörös világ- és Európa-bajnok uszonyos úszó

Lenner Ádám

a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere

Szentpéteri-Nagy Veronika

kertészmérnök

Balázs Ákos

Debrecen Környezetvédelmi ügyeiért is felelős alpolgármester, Debrecen Környezetvédelmi munkacsoportjának elnöke

Rácz Gréta Ildikó

biológus, a Green Drops Farm Kft. Társalapítója

Hosszu Róbert

az NI Hungary Kft. vezérigazgatója

Duzs László

természetvédelmi mérnök

Fodorné Magyar Ágnes

a Debreceni Gönczy Pál Általános Iskola intézményvezető helyettese

dr. Kövér László

a Debreceni Egyetem adjunktusa

Váradi Ferenc

rádiós műsorvezető

dr. Krecz Tibor

kommunikációs szakember

dr. Szűcs István

a Debreceni Egyetem intézetigazgató egyetemi docense

dr. Grasselli Gábor

a Debreceni Regionális Gazdaságfejlesztési Alapítvány igazgatója

Kálmánczi Miklós

önkormányzati tanácsadó

Szabó Fruzsina Magdolna

természetvédelmi mérnök

Balogh Dóra

divattervező, környezettervező

Tóth Máté

Természetvédelmi mérnök-hallgató, az MME Hajdú-Bihar Megyei Helyi Csoportjának titkára, önkéntes madármentő

Gorján Ferenc

a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója

Fülöp Ferenc

környezetmérnök, fotográfus

Dancs László

az EDC Városfejlesztési csoportjának vezetője

Szalacsi Árpád

a Nyírerdő Zrt. vezérigazgatója

Csatlakozz hozzánk!