Zöld döntés – 4. rész

Mit mutatnak valójában a számok?

Az élelmiszervásárlásnál ma háromféle narratíva találkozik egymással. Az ember megveheti a szupermarket polcáról a hagyományos vagy nagyüzemi módon előállított terméket, választhatja a bio alternatívát, vagy kereshet helyi, szezonális forrást. Mindháromhoz valamilyen elvárás és ígéret kapcsolódik. A bio egészségesebb és fenntarthatóbb, a helyi kisebb környezeti lábnyomú, a szupermarketes olcsóbb. Vajon mi igaz ezekből? Ami ennél is fontosabb: a választásunk milyen mérhető ökológiai hatással jár? 

A bio élelmiszer tényleges ökológiai mérlege

A tudományos irodalom alapján a kép összetettebb, mint ahogy a marketing sugallja. Egy 2022-es, több mint 100 tanulmányt összegző szisztematikus elemzés szerint a biogazdálkodás területegységre vetítve átlagosan 43 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a hagyományos gazdálkodás. Termékegységre, tehát kilogrammonként összehasonlítva viszont az előny csökken. Ugyanez az elemzés átlagosan 12 százalékos kibocsátási előnyt talált a bio javára.

Egy 2024-es, a Nature tudományos portfólióján megjelent Communications Earth and Environment folyóiratban közölt tanulmány azonban azt találta, hogy tömegegységre vetítve a bio és a hagyományos élelmiszer szén-dioxid-lábnyoma között nincs szignifikáns különbség. A tudományos vita tehát ezen a ponton nyitott.

Ami kevésbé vitatott, az a talajegészség és a biodiverzitás kérdése. A biogazdálkodás nem alkalmaz szintetikus növényvédő szereket és műtrágyát, ami a talaj mikrobiológiai életére, a vadon élő fajokra és a vízrendszerek kémiai terhelésére nézve mérhető előnyökkel jár. A bio termésátlagok ugyanakkor 8-25 százalékkal alacsonyabbak, ami azonos mennyiségű élelmiszer előállításához nagyobb termőterületet igényel. Ha ez a terület erdőirtásból vagy máshol folytatott intenzív termelésből kerül ki, a nettó kibocsátási egyenleg kedvezőtlenebb is lehet.

A „helyi” tévhit

Az a meggyőződés, hogy a lokálisan vásárolt élelmiszer automatikusan kisebb szén-dioxid-lábnyomú, alapos vizsgálat esetén árnyalandó. Egy 2022-es, a Nature Food folyóiratban megjelent kutatás szerint az élelmiszer szállítása a teljes élelmiszer-rendszer üvegházgáz-kibocsátásának mindössze 19 százalékát teszi ki. Ha valaki kizárólag helyi forrásból vásárolja az élelmiszereit, azzal maximálisan 5 százalékkal csökkenti az ezzel összefüggő kibocsátást, feltéve, hogy minden egyes élelmiszert helyi forrásból szerez be.

Ezzel szemben egyetlen marhahúsos étel felváltása csirkével vagy hüvelyessel, nagyobb kibocsátás csökkentést hoz, mint az adott termék helyi vagy nem helyi volta. A döntőbb kérdés tehát nem az, hogy Debrecenből vagy Ausztriából jött-e az alma, hanem az, hogy alma-e vagy marha. A táplálkozási szokások ilyen szempontú átértékelése, különösen odafigyelve az állati fehérje arányára, nagyságrenddel hatásosabb klímastratégia, mint a helyi vásárlás önmagában.

A bio piac Magyarországon

A Magyar Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet 2024-es adatai szerint a hazai biotermékek kiskereskedelmi forgalma elérte a 38,7 milliárd forintot, ami 13,9 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Ezzel Magyarország az Európai Unión belül a második leggyorsabban bővülő biopiac. Ez az összeg azonban az összes élelmiszer-kiskereskedelem 0,62 százalékát jelenti, ami egyértelműen jelzi, hogy a bio növekszik, de a piac egészében még marginális.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Nincs egyetlen helyes válasz, de van néhány jól alátámasztott iránymutatás. Az étkezési struktúra sokkal nagyobb mértékben befolyásolja az ökológiai lábnyomot, mint a vásárlás helye vagy a bio-tanúsítvány. A bio és a helyi vásárlás kombinálása, ahol ez anyagilag és logisztikailag elérhető, jobb, mint bármelyik önmagában, de egyik sem helyettesíti az étrend összetételéről szóló döntéseket.

Zöld döntés

A Zöld döntés sorozat arra kérdez rá, hogy mely döntésnek van valódi, mérhető hatása és melyek adják csak a tenni akarás jó érzését anélkül, hogy sokat számítanának. Az élelmiszerek esetében a legmeghatározóbb döntés nem a csomagoláson lévő bio-embléma és nem a helyi piac, hanem az, hogy mi kerül a tányérra. A növényi fehérjék arányának növelése, az élelmiszer-pazarlás csökkentése és az alkalmanként helyi vagy szezonális vásárlás egymást erősítő, de különböző súlyú döntések. Ha sorrendbe kell állítani, akkor a „mit eszem” kérdés fontosabb, mint a ,,honnan”. 

A Zöld döntés sorozat következő része a divatot veszi górcső alá, mennyibe kerül valójában a fast fashion, és tényleg zöldebb döntés-e egy másodkezes vagy egy minőségi, tartós darab?

Felhasznált források:

• Nature Food (2022) – Globális élelmiszer-szállítási kibocsátás (19%) – https://www.nature.com/articles/s43016-022-00531-w
• Our World in Data – Eating local (Hannah Ritchie) – https://ourworldindata.org/food-choice-vs-eating-local
• ÖMKi – biotermék-forgalom 2024 – https://biokutatas.hu/hir/magyarorszagon-139-kal-nott-a-biotermekek-kiskereskedelmi-forgalma-hazank-az-europai-unioban-a-masodik-leggyorsabban-bovulo-piac/
• Nature Food (2021) – Food systems és ÜHG-kibocsátás – https://www.nature.com/articles/s43016-021-00225-9