A konyhakert már májusban zöldell a csoportosan növő borsótól, hagymától, retektől és a korán vethető káposztaféléktől. Májusban ültetjük ki az általunk nevelt vagy vásárolt melegigényes palántákat (paradicsom, paprika, padlizsán, uborka, stb.)   szabad földbe. Személy szerint én minden évben megvárom, hogy elmúljanak a fagyosszentek – Pongrác-Szervác-Bonifác – így kisebb az esély, hogy egy májusi hideg éjszaka véget vessen kiültett palántáim életének.

Előző posztomban említettem, mire kell ügyelni a palántavásárlás során, de nézzük milyen praktikák, trükköket lehet alkalmazni az ültetéskor.

Minden egyes palántának elég mély és széles ültetőgödröt alakítok ki (kb. 20×20 cm), amely aljára kis rétegvastagságban érett marhatrágyát teszek.

Óvatosan kivesszem a cserépből a palántát, amelynek gyökét nem bolygatom meg. Ezt befedem a kert talajával, majd beiszapolom a gödröt, amely segíteni fogja a palánta könnyebb eredését. Belehelyezem óvatosan a palántát, majd a hiányos részt kipótolom földel. Érdemes a palántát a földdel egy kicsit megnyomni, hogy egyből „szorosan” érintkezzen a talaj a gyökérrésszel.

Mindig csak annyi palántát vásároljunk, amennyit magunk vagy szeretteinkkel, ismerőseinkkel  együtt aznap el tudunk ültetni!

Ültetés követően én enyhén meg szoktam öntözni a palántát, majd 1-2 napig hagyom „szenvedni” a növényt (addig nem öntözöm), valamint később se locsolom túl a kezdeti fázisban, hogy a hajszálgyökereivel minél jobban átszője a talajkörnyezetet. Ha, ez nem így történik, akkor a palánta nagyon könnyen elkényelmesedik és csak kis részeket hálóz be gyökérszerkezetével, s egy héten át tartó forró szárazság hatására akár ki is pusztulhat.

A paradicsom a palánták „joker-növénye”, mert nagyon könnyen megered a talajokban és viszonylag széles fajtaválaszték áll a vásárlók rendelkezésére. Nem igényel sok ráfordítást, de mégis sok terméssel jutalmazza kedves gazdáját. Az alsó pár levelet le szoktam csípni, hiszen az ültetéskori stressznél ezeket amúgy is elvesztené a növény. A paradicsomot én nem függőlegesen helyezem az ültetőgödörbe, hanem enyhén fektetve. A másik trükk, hogy a paradicsomot lehet mélyen ültetni, hiszen a sziklevél alatti szárról is képes gyökeret ereszteni, ha a talajjal érintkezik. Ezt a két ültetési módot egyszerre is előszeretettel alkalmazom.

A frissen ültetett paradicsom- és paprikapalántákat az ültetés követő pár hétben megtámasztom, általában egy vékonyabb bambuszrúddal, amely szeles időben megakadályozza a palánták eldőlését. Igyekezz minél természetközelibb anyaggal dolgozni kötözéskor is! Fontos, hogy a növény a szélhatás miatt enyhén mozogni, súrlódni fog a támasztékhoz, ezért a kötözésnek is kulcsfontosságú szerepe van. Nem lehet túl laza, de túl szoros sem. Idővel – ahogy vastagszik a növény szára – mindig kicsit lazítani kell a csomón.

Vannak olyan palánták, melyek nem szeretik a mély ültetést. Ez azt jelenti, hogy az eddigi gyökérzet, ami a palánta felső része, a gyökfő, teljes mértékben nem kerülhet a földbe. A palánta 1 cm-je ki kell, hogy emelkedjen a talajból és látszódnia kell. Ilyen zöldségnövény a zeller, az uborka.

A távolság is kiemelt szerepet kap a palánták ültetésekor. Meghatározott térigénye van az egyes fajoknak, sőt, azon belül a fajtáknak is. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni, mit ír a szakirodalom. Ha túl közel ülteted egymáshoz a palántákat, nem fog annyi termés képződni és vélhetően gyengébb lesz a növények kondíciója is.

Gondos kertész elteszi több évre visszamenőleg az ültetési tervét, és ügyel arra, hogy ugyanarra a helyre 3-4 évig ugyanazon növényfajta vagy azonos családból származó növény ne kerüljön.