
Az élelmiszert kilogrammban, literben, darabban szokás mérni, kilométer ritkán rendelődik hozzá. Mégis napjainkban egyre többet lehet hallani a „food miles” kifejezést. Mit is jelent ez?
Minden alkalommal, amikor egy falat készételt a szánkhoz emelünk, akkor annak összetevői átlagosan 1000 mérföldet tettek meg. Ez hatalmas szám! Jogosan széndioxid – lábnyomnak is nevezhetnénk, de így interaktívabb, jobban értelmezhető. Hozzászoktunk a változatos, minden évszakban kényelmesen elérhető minőségi élelmiszerekhez. Azonban a jelenlegi formában az a környezeti teher, melyet a finom falatok a szántástól az asztalig fejtenek ki, rövid távon sem fenntartható. Ráadásul az utazás során folyamatosan változik a minőségük. Sajnos az alapanyagok mozgatásának átláthatósága egyre nehezebb feladat, így komoly egészségügyi kockázatot jelenthet az EU-n kívülről érkező élelmiszer fogyasztása.
Kiemelt feladat minél rövidebb ellátási láncok, „nulla” kilométeren át szállított termék támogatása, előállítása. Elsőre utópisztikusnak tűnhet a dolog, de gondoljunk csak nagyszüleink konyhakertjére, haszonállataira. Minden fontos élelmiszerforrás csupán egy karnyújtásnyira volt. Manapság ez a tudás, tapasztalat elhalványult, sok helyen el is tűnt. A kertes házak többségénél gyeptégla, örökzöld növények és szinte teljesen burkolt, betonozott felületek találhatók, pedig egy család számára elegendő zöldséget, gyümölcsöt tudnának megtermelni ezek a kiskertek. Minden bevásárlás során szembesülünk azzal, hogy a húsok egy része már olcsóbb, mint a zöldségek, gyümölcsök. A közösségi kertek a reneszánszukat élik. Gomba módra nőnek ki itthon és külföldön is.
Nagyon jó irány, ha a helyi piacok fejlesztésére törekszünk, és a város támogatását élvezi a környező vidék minőségi élelmiszer előállítása tekintetében. Ennek alappillére lehet a „slow food” mozgalom is, ami az 1980-as években Rómában, a Spanyol lépcsőnél megsokasodott gyorséttermek ellenpólusaként jött létre. Kivirágzott egy olyan étteremforma, ahol az egészséges ételeket ráérősen, jókedvű beszélgetések mellett lehet elfogyasztani. Ez is hozzájárul az úgynevezett „karosi” halál elkerüléséhez. Japánban a megnövekedett túlórázásnak, túlhajszoltságnak köszönhetően stroke-ban és szívrohamban meghalt emberek száma megnőtt. Jelenlegi világunk az élelmiszerfogyasztás terén is a „grab and go” irányvonalat képviseli, ahol a több ezer kilométert utazott készételt felmarkolva, menet közben fogyasztjuk el, mindezt iszonyatos mennyiségű műanyagba csomagolva. Láthatjuk, hogy ez mind a Föld, mind a szervezetünk számára hosszú távon öngyilkosság, ezért társadalmi és politikai szinten is akarni kell a lassulást, a helyben megtermelt ételek fogyasztását. Természetesen az élelem fajtája is meghatározza, hogy az előállítási, vagy épp a szállítási terhe lesz a nagyobb. Míg az előbbit főleg a húsokra vonatkoztathatjuk, addig az utóbbit a növényi ételekre. Az sem mindegy, hogy az előállításhoz megújuló (napenergia), megújítható (fa), vagy épp fosszilis energiát (kőolaj) használunk. Új-Zélandról, ahol a vízi erőművek által termelt energiával látják el a gazdaságot, sokkal kisebb széndioxid kibocsájtást jelent a bárányok Angliába juttatása, mint a helyben tenyésztettek környezeti terhe.
Általánosságban mégis elmondható, hogy környezetbarátabb a helyi termék! A kis- és közepes üzemek támogatása elengedhetetlen, ugyanakkor a helyi és regionális fogyasztáshoz kapcsolódó fenntartható termelés ösztönzése is. Ezt a legmagasabb szinten is szorgalmazni kell, méghozzá az EU-n belül a közös agrárpolitikában. Örömteli hír, hogy a 2023-2027 közötti időszakban, a környezetünk és a teremtett világunk megőrzésével összhangban, kiemelt fontosságú lesz a fiatal gazdák, kisgazdaságok támogatása. A színvonalas agrárképzés, -oktatás minden nemzet jövője! Ily módon fejlődnek a helyi piacok, a precíziós állattenyésztés és növénytermesztés, gyorsul a minőségi ételek asztalra kerülési ideje, miközben alig pár kilométert tesznek csak meg. Célszerű a rendszer megalkotásakor törekedni a termelő és fogyasztó közötti jó kapcsolat kialakítására, az ilyen típusú mezőgazdasági termelés versenyképessé tételére.
Vásárolj helyit, szezonálisan!
Írta: Lenner Ádám
Forrás: https://green.harvard.edu/news/do-food-miles-really-matter
gazdasági agrármérnök, jogi szakokleveles közgazdász
geográfus, projektmenedzser
jogi szakokleveles közgazdász
okleveles természetvédelmi mérnök
a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészet erdészeti igazgatója
ökológus
környezetgazdálkodási agrármérnök
a Természettár vezetője
többszörös világ- és Európa-bajnok uszonyos úszó
a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere
kertészmérnök
Debrecen Környezetvédelmi ügyeiért is felelős alpolgármester, Debrecen Környezetvédelmi munkacsoportjának elnöke
biológus, a Green Drops Farm Kft. Társalapítója
az NI Hungary Kft. vezérigazgatója
természetvédelmi mérnök
tanár, köznevelési szakértő, iskolakert mentor
a Debreceni Egyetem adjunktusa
rádiós műsorvezető
kommunikációs szakember
a Debreceni Egyetem intézetigazgató egyetemi docense
a Debreceni Regionális Gazdaságfejlesztési Alapítvány igazgatója
önkormányzati tanácsadó
divattervező, környezettervező
Természetvédelmi mérnök
a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója
környezetmérnök, fotográfus
az EDC Városfejlesztési csoportjának vezetője