Haladunk előre az őszben, egyre hűvösebbek az éjszakák és a reggelek, ködös, borongós időjárásba vált át a vénasszonyok nyara, egyre közeledik a tél. Ennek az egyik első jele Debrecenben a vetési varjak megjelenése. Bár pontosan a közelben, a Hortobágyon van Európa egyik legnagyobb vetési varjú telepe, de azok az egyedek költési időszakban elkerülik a várost. Télen azonban a könnyebb táplálékszerzés reményében és a ragadozók elkerülése érdekében a lakott területekre húzódnak, kiegészülve északabbról érkező társaikkal. A városban lévő varjak egyébként hasznos hulladékeltakarítók, és bár kicsit hangosak, attól még szükség van rájuk a természetben.

A telelni Debrecenbe érkező varjak száma több százezer egyed lehet. Főként Lengyelországból, Ukrajnából, és Oroszországból érkeznek hozzánk. Hazánkban a vetési varjú gyakori madár, az ország több területén találhatók fészektelepei. Merthogy nem magányosan, hanem nagyobb csoportokban fészkel – főként fasorokban, öreg akácerdőkben, akár több ezer pár is egymás mellett. Ennek megvannak az előnyei, hiszen hatékonyabban fel tudnak lépni a ragadozók ellen, de hátrányokkal is jár, mert megkönnyíti a paraziták terjedését, és olykor-olykor civakodások, fészekanyag-tolvajlások is előfordulnak a fekete madaraknál.

A gallyakból épített és sárral kitapasztott fészekben a tojó egyedül kotlik. A fiókák 16-18 nap után kelnek ki, és 28-30 napig maradnak a fészekben. A varjúfélékre jellemző, hogy még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, s a földön vagy a közeli ágakon landolnak. A szülők ilyenkor tovább etetik őket. Önállósodás után a család egy ideig még együtt marad.

A vetési varjú tápláléka főleg növényi részekből, magokból, gyümölcsökből áll. Költési időszakban sok rovart fogyaszt, de felszedi a földön fészkelő madarak tojásait is. Ősszel és télen egyik fő tápláléka a dió. A mezőkön, erdőszéleken álló magas diófák jelentős részét varjak „ültették”, táplálékukat ugyanis elrejtik, későbbre, ínséges időkre.

A vetési varjú korábban sokkal gyakoribb volt, de a múlt században olyannyira túlszaporodott, hogy állományát szabályozni kellett. Ez olyan drasztikusan hatásosra sikeredett, hogy végül védetté kellett nyilvánítani. Jelenleg is védett faj, elpusztítása tilos! Korábban ették őket, főként a fiókákat szedték ki a fészekből. A vetési varjúnak nagyon nagy szerepe van a fokozottan védett, ritka, keleti elterjedésű kék vércse állományának megőrzésében. A kék vércsék ugyanis nem építenek fészket, de szintén szeretik egymás közelségét: az egyetlen telepesen fészkelő ragadozó madarunk. Főleg a vetési varjak fészkét foglalja el, tehát ha a varjak eltűnnek egy területről, hamarosan követik őket a vércsék is. A varjúfészkekben egyébként gyakran költenek erdei fülesbaglyok is.