Minden, amit a fecskékről tudni érdemes - Future of Debrecen

Minden, amit a fecskékről tudni érdemes

Hasznos, káros

Egy faj megítélése többféle lehet. Őshonos, behurcolt, maradvány, invazív, hasznos, haszontalan. Míg az előbbi kategóriák az ökológiai rendszer szemszögéből fontosak, addig az utóbbi kettő csak az ember szempontjából. Herman Ottó 1901-ben jelentette meg 100 képpel A madarak hasznáról és káráról című könyvét. Ebben 83 madár kap helyet, és köztük ott van a füsti fecske a 61. helyen és a molnárfecske is, a 62. helyen. Herman Ottó így kezdi a füsti fecske bemutatását: „A dolog rendje úgy hozza magával, hogy azt is le kell írni, amit minden ember ismer.” Ekkoriban a háztáji jószágtartás még jelen volt. Szinte mindenki ismerte a füsti fecskét, és örült neki, mivel tudták, hogy fő tápláléka a jószágot gyötrő légy, de szívesen fogyaszt repkedő muslincákat is. Az író szavai egyértelműek és nemesek: „Tavaszrakelve a füsti fecske régi fészkéhez tér vissza, kitatarozza és kezdődik a családi boldogság.” Végezetül ezzel a mondattal zárja a fecske bemutatását, mely egyértelműen jelzi számunkra az akkori ember viszonyát ehhez a törékeny, alig 20 grammos madárhoz. „Népünknek kedves madara, tehát megvédi a magyarságnak tiszta embersége.

A molnárfecskéről is találóan ír: „Ha a füsti fecske belső házi madár, mert sokszor a ház tűzhelye fölött is folytatja családi életét: akkor a molnárfecske inkább városi, mert az emberi építményekre és hajlékokra kivülről rakja szilárd és aránylag nagy fészkét. A molnárfecske is röpülő bogársággal él és tisztán csak röpülve bir megélni, mert lába picziny, csak megkapaszkodásra alkalmatos. Ennélfogva ez a fecske is hasznos madár. Az ember szemében nem oly kedves, mint a füsti fecske, mert nem oly barátságos, nem oly illeszkedő, mint ez. Nem is gyönyörködteti az embert semminémű dalával és a zárt fészek elrejti családi életét is.

A Future of Debrecen elkötelezett a fecskék védelme mellett

A természetben minden őshonos faj egyede hasznos a maga módján. Ezáltal elmondható, hogy a fecskék az ökológiai rendszerben kiváló fékezői a repülő rovarok (legyek, szúnyogok, muslincák) túlszaporodásának. Természetesen ez számunkra, emberek számára is jó, így hasznosnak tekintjük őket. Egy fecske az itt tartózkodása alatt hozzávetőlegesen 1 kilogrammnyi rovartól szabadít meg minket. A biodiverzitás megőrzése nagyon fontos. Minél változatosabb egy terület életközössége, illetve a fajon belül minél változatosabb a genetikai állomány, annál nagyobb eséllyel tudnak pozitívan reagálni a környezeti változásokra. Mert a jó, időben meghozott válasz értékes. Ez ránk, emberekre is érezhetően visszahat, teljesen mindegy, hogy falun, vagy városban élünk. Ha csökken a denevérek és fecskék száma, akkor a szúnyogok és legyek száma drasztikusan megnő. Mi a tanyán minden ősszel megérezzük a fecskék távozását. Szeptember közepén, mikor elmennek fecskéink, a legyek száma hirtelen kellemetlenül megugrik. A legyek megannyi betegség (tífusz, kolera, vérhas) terjesztői lehetnek, ha emésztés közben nyaló-szívó szájszervükről elcseppentenek pár vírussal és baktériummal teli cseppet. 

Vonulás előtti gyülekező

Hazánk fecskéi

Ha a vörhenyes fecskét nem említem, mely nagyon ritka tavaszi és nyári vendég, akkor három fecskefaj költ tömegesen hazánkban. A három fecskefaj közül a molnárfecske és a füsti fecske a kultúrakövető. Ennek a két fajnak az egyedei hasznosítják az ember által épített környezetet, mivel az szaporodó, búvó és táplálkozó közeget biztosít a számukra. Épületeink fészeképítésre nagyrészt alkalmasak, a jószágtartásnak köszönhetően pedig repülő rovar – elsősorban légy – áll rendelkezésre. Míg a molnárfecske az épületen kívül, addig a füsti fecske az épületen belül szeret építkezni, ha a falfelületen a sárgalacsinjai megtapadnak. Jelenlétünk védelmet biztosít számukra. A ragadozóik kevésbé mernek közel jönni az ember lakta házhoz. Persze, kivétel mindig akad: ilyen a szarka, mely akár egy egész telep fiókaállományát képes elpusztítani. Mint régen is, most is nagyon sokan szeretik a fecskéket. Ez örvendetes, mivel rengeteg veszély leselkedik rájuk. 

Fészekanyagot gyűjtő molnárfecskék

Egy fecskéről még nem került említés, és ez a partifecske. A partifecske elsősorban folyók mentén lévő szakadó partfalakba vájja fészket, de megtalálhatjuk olyan, folyóktól távol eső homokkupacokban is, melyeket építkezéskor hagyott ott az ember. Ilyen esetben tilos a fészkelő közeg, jelen esetben a homokdomb elhordása, bolygatása. Meg kell várni, amíg a fiókák kirepülnek. Biztonsággal szeptember és március között mozgatható. A másik két fecskefaj nem vájja, hanem építi fészkét. A molnárfecske tipikus verandalakó, imádja a kinyúló, vízszintes tetőrészeket. Fészke félgömb alakú, teljesen zárt, csak egy apró nyílás található rajta, ahol a szülők, majd később a fiókák ki-be járhatnak. Gyakori városi fajunk. A füsti fecskével ellentétben nem territoriális viselkedésű, így fészkei egymás mellé, egymás alá-fölé épülhetnek, és össze is érhetnek. Nyüzsgő, laza „csacsogó” telepet tudnak létrehozni.

Molnárfecske-fészkek

A füsti fecske viselkedése ettől kissé eltérő. Ő territoriális. Nem nagy ugyan a magánszférája, de a fészkek között 1,5-2 méter távolságot tart. Torka vöröses, farokvillája a három faj közül a leghosszabb, mely a hímek ékességét mutatja és a párválasztásnál a hosszabb faroktoll előny. Fészkét szinte mindig zártabb térbe építi, mely lehet istálló, garázs, kazánház. Habár az ő fészke is sár és fűszálak összetapasztásával készül, ez a faj szeret kicsit több és hosszabb fűszálat beleépíteni fészkébe. Lakhelye negyedgömb alakú, felül teljesen nyitott, nem zár rá a mennyezetre. Ennek köszönhetően fiókái hozzáférhetők, gyűrűzhetőek, így állományváltozásuk könnyebben nyomon követhető. 

Füstifecske fészke

Sokan azt hiszik, hogy a városok panelházai között cikázó sarlósfecskék is fecskék, de ez tévedés. A sarlósfecske – nevével ellentétben – nem a fecskefélék családjába tartozik, sőt még nem is énekesmadár. Legközelebbi rokonai az újvilági kolibrifajokhoz tartoznak. 

Állománycsökkenésének okai

Népünk kedves madarainak, a füsti fecskéknek a száma sajnos az elmúlt évtizedekben jelentősen megcsappant. Az állománycsökkenés oka komplex. Ennek okán a megoldás sem egyszerű, és nem csak rajtunk, magyar embereken múlik. Egy faj számára három tényező a fontos. Legyen szaporodó, táplálkozó és búvó tér. Nagyszüleink gyermek- és ifjúkorában még gyakori volt falun a csorda. Hajnalban a pásztor végigsétált a falun, összegyűjtötte az istállókból kivonuló a szarvasmarhákat. A csorda az egész napot a legelőn töltötte. Térképeket nézve, emiatt ma is beszédes elnevezésekre bukkanhatunk, mint például az Ökörfűz, Bárányszeg, Bivalyos, Bikás-ér. Este a pásztor hazaterelte az állatokat, amelyeket nem is kellett olyan nagyon terelni. Tudták a járást, a napi „rutint”. A tehenek és a borjak a falu utcáin ballagva maguktól megtalálták azt a kaput, ahol be kellett fordulniuk. Ha új kaput csináltattak eközben, vagy épp nem várta nyitott kapuval a gazda, az állat elment az úton hazáig, de a kapu előtt megtorpant, nem mert, nem tudott bemenni. Ilyenkor csak állt, és bámult bambán: „Bámul, mint borjú az új kapura.” Ekkor minden háznál volt jószág, trágya, légy – így fecske is. A háztáji állattartás megszűnésével jelentősen csökkent a táplálékforrás, mely azonnal meghatározta az életben maradt fiókák számát. Napjainkra falun és a kertvárosi részekben is a műfüves, tujás, gyeptéglás, lebetonozott, haszontalan és élettelen kertek, udvarok mérete jelentősen nőtt, így a rendelkezésre álló sár mennyisége is kevesebb, minősége is rosszabb, mint régen. Jószágot senki sem akar tartani, így a fecskék fő tápláléka, a repülő rovarok is eltűntek.

Sarazóhelyen épp fészekanyagot gyűjtő molnárfecske

Mint megannyi fajra, rájuk is negatívan hat a klímaváltozás. 2008-ban a hirtelen jött hűvös szeptemberi napok óriási csapást mértek a populációkra. A fecskék százával pusztultak el, mert napokig nem repült a rovar a hideg hatására, nekik pedig csak pár napra elegendő tartalékuk van. Nem is tudnak nagyon meghízni, mivel akkor nem tudnának repülni, vagy az több energiába kerülne. Ha százévente van egy ilyen csapás, akkor akár jó szelekciós nyomásnak is tekinthetjük, mert a legerősebbek maradnak életben és azok szaporodnak tovább. Sajnos manapság viszont a légkör melegedéséből adódóan ezek a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbak és összetettebbek, hatásuk komplex és nagy területekre terjed ki. A populációnak nincs ideje két csapás között megerősödni, az egyedszámnak megnőni. 2020-ban a júniusban jött késői zöldár több partifecske-telepet semmisített meg teljes egészében. Sok ezer fióka már közel volt a kirepüléshez, de mind a vízbe vesztek. A szokásos áprilisi árhullám késett pár hónapot, ezzel tragikus körülmények közé taszítva a populációkat. A szélsőségek nem csak nálunk, hanem az egész bolygón éreztetik hatásukat. Így van ez a Szahara területén is, ahol átrepülnek apró madaraink. Egy aszályosabb évben több száz kilométert kell nekik pluszba repülni élelem és víz nélkül. Hazánk fő szerepe, hogy a lehető legtöbb fiókát segítse hozzá az útrakeléshez.

A médiának is hatalmas a szerepe. Sok évvel ezelőtt a madárinfluenzával riogattak mindenkit, melynek hatására az emberek tömegével verték le a fecskefészkeket, félve egy emberre veszélyesnek hitt vírustól. Minden évben van madárinfluenza, idén is, de ránk ez nem jelent veszélyt. Szerencsére a közösségi média felületein (Mentsük meg a fecskéket Facebook-csoport) egyre többen adnak hangot a fecskék iránti szeretetüknek, mely átragad, más emberekre, üzletláncokra és a médiára is. 

Hogyan segíts?

A mi felelősségünk, a magyarok felelőssége, hogy minél több utódot tudjanak felnevelni és kireptetni fecskéink. Ezt többféle módon segíthetjük. Tartsunk jószágot, kertészkedjünk! Már az is szuper, ha az udvarunkon van pár csirkénk. Van tojás, csirkehús és légy. Ebből az első kettő nekünk, az utóbbi a fecskéknek fontos. Azokon a helyeken, ahol nincs kellő mennyiségű és minőségű sár fészek építéséhez, csináljunk sarazót, melyet állandóan nedvesen tartunk, vagy tegyünk fel műfészket. Ezek anyagukban eltérhetnek ugyan, de méretükben meg kell egyezniük a természetes fészek paramétereivel. Készülhetnek agyagból (2500-3000 Ft/db, Trencsényi Kerámia, Magyar Madártani Egyesület, Fecskemama), gipszből (gipsz, forgács, egy kis sóder, pár száz forint egy darab anyagköltsége) és lopótökből is (a tököt kettévágva, máris két fészket kapunk).

Szakszerű kihelyezésükkel nagymértékben segítjük a fecskék és már fajok (cinkék, verebek) egyedeit is. A molnárfecskék műfészke is félgömb alakú, egy apró nyílással (6×3 cm), míg a füsti fecske fészke negyedgömb alakú és a mennyezet alá 8 cm-rel helyezzük el. A molnárfecske esetében a fészkek egymás mellett lehetnek, míg a füsti fecske esetében az egyes fészkek között hagyjunk 1,5 méteres távolságot. Molnárfecske esetében 10-15 db műfészek látványa vonzóbb lehet számukra, mint 1-2 db, így nagyobb eséllyel foglalják el őket, vagy építenek melléjük saját fészket. A műfészkek – keménységük révén – megakadályozzák a ragadozók fészekrablását is: a szarka és szajkó nem fér hozzá a fiókákhoz.

Szarka által kirabolt molnárfecske-fészkek, részlegesen újjáépítve

Sajnos a fakopáncs is pusztíthat fecskefiókákat, de jelenleg ez még nagyon ritka. A szarkák és szajkók állománygyérítése a helyi vadásztársaságok kötelezettsége. Mivel ezek a madarak olyannyira jól alkalmazkodtak (örömmel fogyasztják az élelmiszerünket, a kutya- és macskaeledelt), hogy jelentős természetes szelekciós nyomás nincs rajtuk, így képesek túlszaporodni, ami viszont a környék énekesmadaraira – köztük a fecskékre is – kedvezőtlenül hat. A műfészkek másik előnye, hogy takaríthatóak. Néha egyes légyfajok belepetéznek a fészekanyagba, s a kikelő lárvák aztán gyötörhetik, végső soron el is pusztíthatják a fiókákat. Így érdemes ősszel lecsavarozni és kitakarítani a műfészkeket, majd ismét visszaszerelni őket, mivel télen az itt maradt énekesmadarak számára menedékhelyet nyújtanak a fagyos éjszakák ellen. 

Ha fecske költözik hozzánk, akkor a fészek alá „fecskepelenkát” lehet tenni. Ez összegyűjti a fiókák és a felnőtt madarak ürülékének majd 100%-át, és elég évente egyszer takarítani. Így gondtalanul élvezhetjük nyári naplementekor, a fészkekből hallható, léleknyugtató fecskecsevegést.

A „fecskepelenka” felfogja az ürülék majd 100%-át

Nyaraink egyre melegebbek. 2021-ben 5 hőhullám volt. Ilyenkor a kirepülés előtt álló fiókák olyannyira kitöltik a fészket, hogy hőgutát kapnak benne. Eleinte fészkükből félig kilógva lihegnek, majd ha ez nem segít, kiugranak a biztos halálba. Ha elég magasan van a fészek, azonnal szörnyethalnak, ha alacsonyabban, akkor pedig macskák és egyéb ragadozók áldozatául esnek. Minden évben emberek ezrei segítik itthon ezeket a fiókákat azzal, hogy időben felkapják a földről és felnevelik, vagy szakemberhez viszik (nemzeti parkok, állatkertek, madármentők) őket. Nélkülük a faj eltűnése még gyorsabb lenne. Hála és köszönet illet minden ilyen önzetlen cselekedetet! A kiugrás ellen a környezet hűtése, annak 35 Celsius-fok alá vitele megoldás. Ilyenkor naponta több alkalommal locsoljuk fel a környezetet, vigyázva a természetes fészkekre, mivel azok sárból vannak, és könnyen lemállanak. A mesterséges fészkek elbírnak egy kevés vizet. A víz párolgás révén hőt von el, így hűti a környezetet.

Életükért küzdő molnárfecske-fiókák

Költési időben bárhol, bármilyen zavarást, pusztítást észlelünk, azt azonnal jelezzük a szakembereknek!

Sajnos a partifecskék védelme érdekében közvetlenül keveset tudunk tenni. Közvetetten viszont minden olyan cselekedet pozitívan hat rájuk is, mellyel csökkentjük, lassítjuk a klímaváltást előidéző folyamatokat.

Egy marék füstifecske-fióka gyűrűzés előtt

Végső soron az a legfontosabb, hogy szeressük, és ne háborgassuk őket!

dr. Aradi Csaba

ökológus

Nagyné Pálfi Zsuzsa

környezetgazdálkodási agrármérnök

Váradi Zoltán

a Természettár vezetője

Senánszky Petra

többszörös világ- és Európa-bajnok uszonyos úszó

Lenner Ádám

a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere

Szentpéteri-Nagy Veronika

kertészmérnök

Balázs Ákos

Debrecen Környezetvédelmi ügyeiért is felelős alpolgármester, Debrecen Környezetvédelmi munkacsoportjának elnöke

Rácz Gréta Ildikó

biológus, a Green Drops Farm Kft. Társalapítója

Hosszu Róbert

az NI Hungary Kft. vezérigazgatója

Duzs László

természetvédelmi mérnök

Fodorné Magyar Ágnes

tanár, köznevelési szakértő, iskolakert mentor

dr. Kövér László

a Debreceni Egyetem adjunktusa

Váradi Ferenc

rádiós műsorvezető

dr. Krecz Tibor

kommunikációs szakember

dr. Szűcs István

a Debreceni Egyetem intézetigazgató egyetemi docense

dr. Grasselli Gábor

a Debreceni Regionális Gazdaságfejlesztési Alapítvány igazgatója

Kálmánczi Miklós

önkormányzati tanácsadó

Balogh Dóra

divattervező, környezettervező

Tóth Máté

Természetvédelmi mérnök-hallgató, az MME Hajdú-Bihar Megyei Helyi Csoportjának titkára, önkéntes madármentő

Gorján Ferenc

a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója

Fülöp Ferenc

környezetmérnök, fotográfus

Dancs László

az EDC Városfejlesztési csoportjának vezetője

Csatlakozz hozzánk!