A debreceni Nagyerdőn mindig sok madarat lehet megfigyelni: tavasszal csodálatos madárkoncertekben gyönyörködhetünk, nyáron a frissen kirepült madárfiókák okozhatnak élményt, ősszel az átvonuló fajok között fedezhetünk fel újakat, télen pedig az északabbról érkező vendégek megfigyelésére kínálkozik lehetőség. Ne vegye el a kedvünket a hűvösebb időjárás, öltözzünk melegen, töltsük fel a termoszt forró teával, vegyük kézbe a távcsövet és induljunk el egy egészségügyi sétára, mely a testnek és léleknek egyaránt jót tesz. A színes, élénken mozgó, táplálékot kereső madarak megfigyelése mindenképpen élmény lesz.

Rendszeres téli vendég a fenyőrigó, a léprigó, a fenyőpinty, a kékes rétihéja, a gatyás ölyv, a réti fülesbagoly, a csíz és a süvöltő is. E fajok közül több is fészkel hazánkban, de csak nagyon kis mennyiségben vagy nem rendszeresen. 

A süvöltő Magyarországon kisszámú fészkelő, hegyvidéki fenyőerdőkben költ, tőlünk északabbra viszont rendszeres és gyakori költőfaj. Télen délebbre vonul, ekkor éri el hazánkat is nagyobb mennyiségben. Bokros erdőszéleken, kertekben, parkokban figyelhető meg. Kedvenc tápláléka a kőrisfa termése, így ahol tudjuk, hogy ilyen fából több is megtalálható, ott számíthatunk a süvöltő jelenlétére. Költési időszakban rovarokat is eszik, de főként gyommagvakkal, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. A hím hasa és begye élénkpiros, a tojó barnás színezetű. Nevét jellegzetes hangjáról kapta. Az embert közel engedi magához, nem félős madár. Régen kedvelt díszmadár volt, ma már tilos tartani, védett faj. A legöregebb hazánkban gyűrűzött süvöltő 8 évig élt.

A csíz a süvöltőnél kisebb méretű, de szintén a pintyfélék családjába tartozik. Magyarországon kis mennyiségben fészkel, télen gyakori vendég szerte az országban. A kedvenc tápláléka az éger és a nyírfa apró termése, így például a Békás-tó partján álló égerfákon mindig nagy csapatokban lehet megfigyelni. Tápláléka megegyezik a süvöltőével, de mivel kisebb, így a vékonyabb ágakat is eléri, gyakran fejjel lefelé eszeget, akár a cinegék. A hímek torka és fejteteje szénfekete, a tojóknál ez hiányzik, uralkodó színeik a sárga és a zöld. Érdekes nevét a hangjáról kapta. Súlya mindössze 11-15 gramm. A legöregebb Magyarországon gyűrűzött csíz 9 évig élt.