Mindnyájunkban ott a lehetőség a megoldásra és a lehetőség a változtatásra. Mire várunk még?

Este történt, immár 11 éve. A húgommal filmeztünk – bár akkor ő talán már aludt –, de egy reklámszünetben csatornát váltottuk. Csupán a film végére kapcsolódtam be, de nagyon erős mondanivaló következett:

Késő pesszimimistának lenni…

Mindez Novák Péter hangján hangzott el. A film utolsó pár percét ragyogó szemmel, tágra nyílt pupillákkal követtem és tudtam: természetvédő leszek! 

Szeretem az olyan filmeket, amik motiválnak. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az egyik első, de talán legfontosabb filmet, ami elindított az utamon! 

Ötvennégy ország százhúsz helyszínén, másfél évig készült Luc Besson és Yann-Arthus Betrand közös filmje, az Otthonunk (Home).  A képköltemény a maga szűk két órás játékideje alatt, bemutatja számunkra az ember és természet kapcsolatát, annak minden szépségével és szörnyűségével együtt. Elkalauzol bennünket a Kilimandzsáróra, bemutatja az afrikai szavannák élővilágát, vagy épp a Húsvét-szigeteket, de vele párhuzamban a szeméthegyeket, az óriási léptékű mezőgazdasági termelést is. Szemet gyönyörködtető és kijózanító. A film három részre tagolódik. Az első fejezet bolygónk ökoszisztémájáról szól, majd a második részben megmutatkoznak a mai életmódunk okozta változások hihetetlen adatokkal és következtetésekkel egy csokorba szedve.  A film harmadik része talán a legérdekesebb. Az új technológiai eljárásokon keresztül mutatja be a film a nem is olyan távoli jövőt és felteszi a kérdést: „Melyik a mi otthonunk?”

Bevallom, azóta tucatszor megnéztem a filmet. Igazi motivációt jelenthet minden természetvédőnek!

A film tanulsága szerint olyan helyeket kell teremtenünk, ahol az emberi tevékenység szinkronban van a fajok, a talaj és a tájak megőrzésével. Az ember és a természet közti harmónia kell, hogy legyen a szabály, nem pedig a kivétel. 

Ideje összefognunk! Nem az a lényeg, hogy mi tűnt el, hanem hogy mi maradt meg!

Mi írjuk a történet folytatását. 

Együtt.