KEVESEBB NITROGÉN, SZEBB KÖRNYEZET?

2020 februárjától szigorodtak a műtrágyákra vonatkozó törvények. Az Európai Parlament és Tanács 2019/1148-as rendelte szabályozza ezt. A műtrágya nitrogén tartalma mostmár nem haladhatja meg a 16 tömegszázalékot. Ennek elsődleges oka az, hogy ez az új szabály robbanóanyag – prekurzorrá nyilvánítja az ammónium – nitrátot. Miért lett ez ennyire fontos? Egyik oka a tavalyi libanoni robbanás, amikor is a 2700 tonna műtrágya berobbant, ezzel 180 fő halálát okozva. Ennek hatására világszerte megnövekedtek az ellenőrzések, példának okáért Romániában is lefoglaltak a rend őrei óriási, nem megfelelő körülmények között tárolt műtrágyát. Alapvetően az ammónium – nitrát nem gyúlékony, de oxidálószer, így könnyen segíti más anyagok égését. Hő – és/vagy erőhatás következtében robbanhat is. Ezek a robbanóanyagok törvényes célokra felhasználhatóak, de visszaélésre adhatnak okot. A szabály életbelépésével az UNIÓ a kénsavat és az ammónium – nitrátot is felvette a betiltott szerek listájára. Úgy tűnik tehát, hogy az elsődleges motiváció nem környezetünk védelme volt. Ennek ellenére esély van arra, hogy ezzel a törvénnyel a természet is nyerjen. Kevesebb nitrogéntartalom mellett csökkenhet a víz kivirágzásának folyamata. Tudniillik a vízben lévő foszfor és nitrogén nagyarányú jelenléte a víz algásodásához vezet. Az állóvizekben a tápanyag feldúsul, ezért elszaporodnak az elsődleges termelő szervezetek: fitoplanktonok, mocsári növények. Természetesen ennek megvan a természetes megfelelője is, a két folyamat között a legnagyobb különbség az idő. Míg az emberi tevékenység által jelentkező eutrofizáció gyors és drasztikus kimenetelű, addig a természetes folyamatok évtizedek, évszázadok alatt mérhetők. Mi a gond ezzel?

A fokozott növényi tápanyagbevitel miatt az algák gyorsan elszaporodnak, ennek hatására leárnyékolják a vízfelszínt. Elhasználják a vízben oldott oxigént, így a vízinövények a mélyebb rétegekben pusztulni kezdenek. A bomló növény még több oxigént von el a rendszerből. Először azok a fajok pusztulnak el, amelyek életvitelükhöz több oxigént igényelnek. Megkezdődik az anaerob baktériumok elszaporodása, amelyek ammóniát (NH₃), és kénhidrogént (H₂S) termelnek. Ezek ideg- ill. gyökérmérgek. A folyamat előrehaladtával az élőlények változatossága lecsökken. Szegényebb, egysíkúbb környezet jön létre. 

Szerencsére technológiáink révén képesek vagyunk már valamilyen szinten szabályozni és jobb irányba elvinni ezt a folyamatot, azonban ehhez szakszerű, rendszeres figyelem, fegyelem és mérés szükséges. Vajon az új rendelet végeredményként segíti-e az eutrofizációs („vízkivirágzás”) folyamatok visszaszorítását? Még nem tudjuk. Vélhetően, ha mennyiségben nem növekszik a felhasználás, akkor ennek esélye reális.