Az emberi civilizációk évezredek óta használják a megújuló energiákat. Nem napelemeket kell elképzelni a barlangok tetején, sokkal inkább a szél és a biomassza tudatos használatát. 

1839-ben az akkor 19 éves francia fizikus, Alexandre Edmond Becquerel felfedezte a fotovoltaikus hatást, miközben egy vezető oldatban lévő, fém elektródákból készült cellával kísérletezett. Megjegyezte, hogy a cella több villamos energiát termel, amikor fény éri.

1883-at írunk. Az iparosodott Európában az emberek felismerték, hogy a fosszilis tüzelőanyagok egyszer el fognak fogyni, és ez a fajta félelem hatott a tudós társadalomra is. Ekkor Charles Fritts amerikai feltaláló megépítette a világ első működő szelén napelemét. Fritts optimistán ki is jelentette: 

„Egy napon még a fotovoltaikus áramtermelés versenyre kelhet a széntüzelésű elektromos erőművekkel.”  Az utóbbiból az elsőt egyébként Thomas Edison építette alig három évvel korábban. Fritts napelemének hatékonysága nagyjából 1% körül volt.

Werner von Siemens – hallva a felfedezésről – rögtön látta  a megújuló energiákban rejlő fantáziát: „A napenergia-ellátás korlátlan és ráadásul ingyen van.” 

Siemens további kísérleteket rendelt a témában, de mind hatástalanok voltak, és a korabeli emberek nem tudták elfogadni a tényt, hogy a szelén hogyan tud elektromosságot generálni. Kis túlzással, de feledésbe is merült a felfedezés. Majd csak az 1950-es évek környékén vették elő a fiók legaljáról és kezdték el fejleszteni. Ma pedig a napenergia felhasználása az egyik legnagyobb gyorsasággal növekvő ágazat.

A megújuló energiaforrások – mint a napfény- vagy az árapály-energia-  felhasználásukkal nem fogynak el, nem úgy mint a szén, az olaj vagy a gáz, amelyeket fosszilis vagy nem megújuló energiaforrásoknak nevezünk. Azonban a megújuló és megújuló között is van különbség, hiszen a biomassza elégetésével szén-dioxid szabadul fel. A tiszta energiaforrások használata azonban óriási lehetőséget biztosít bolygónk jövője szempontjából: erősíti a fenntarthatóságot, növeli az energiabiztonságot, csökkenti a szennyeződést.

2016-ban a világ energiaellátásának mintegy 27,1%-a szén; 22,1%-a földgáz; 31,9%-a olaj, 4,95-a atomenergia és mintegy 13,7-%-a megújuló energiaforrásból származott. Utóbbi legnagyobb részét a bioüzemanyagok és a hulladékokból származó energia (8,9%) és a vízenergia (2,5%) tette ki.  Ezek az energiaforrások jelenleg mintegy 30 országban alkotják az energiaellátás 20%-át. Az IEA 2014-es előrejelzése szerint 2040-re a megújuló energiák fogják biztosítani a globális energiaszükséglet 40%-át.