Egy ausztrál legenda úgy tartja, hogy valamikor darabokra tört egy szivárvány, és a szilánkjai zuhanás közben madarakká változtak.

Tavasszal és ősszel megcsodálhatjuk, ahogy a hatalmas – sokszor több ezres – madárrajok, mintha külső erő irányítaná őket, teljes összhangban egyszerre váltanak irányt, forognak, kavarognak fölöttünk.

A napokban a repülőtér közelében nagy seregélycsapat mutatta be ezt a „mágikus kavargást”, amit a szakemberek murmurációnak neveznek. Első ránézésre a csapatok egy nagy krumplira hasonlítanak, pedig valójában egy formáját állandóan változtató chips-et idéznek.

Ez a rendezett/irányított mozgás nem csak a kutatókat foglalkoztatta, de minden természetet csodáló embert megragadott, hiszen olyannak tűnik, mintha az egyedek csak részei lennének egyetlen óriási élőlénynek. A hétköznapi élet tapasztalatai szerint felvetődött, hogy egy vezérnek kell irányítani a csapatot.

Kezdetben arra gondoltak, hogy ilyen gyors mozgás csak a madarak közti telepatikus kapcsolattal magyarázható, ami már a szimultán kollektív gondolkodással egyenlő.

Egy kutató (Potts) azt vizsgálta, hogy partfutó madarak csapatainál hogyan jut el az információ tizenöt ezred másodperc alatt egyik madártól a másikhoz, mikor a madarak harmincnyolc ezred másodperc alatt reagáltak a fényfelvillanásra. Meglepődve tapasztalta, hogy a madaraknak csapatban mozogva feleannyi volt a reakcióideje. 

A jelenségre a tánckarok szolgáltattak magyarázatot. A váratlan lépések 107 ezred másodperc alatt terjednek táncosról táncosra, majdnem kétszer akkora sebességgel, mint az ember vizuális reakcióideje (tánckar-hipotézis).

Egy madárrajnak nyilvánvalóan nincs vezetője, senki nem mondja egyik madárnak sem, hogy merre repüljön. Az emergens viselkedés (emergencia – megjelenés/feltárulás, tulajdonképpen egy nem várt rend „felbukkanása”, „megjelenése”) kutatói szerint a szervezettség alulról jön. A mélyben lévő dolgok azok, amik saját – gyakran nagyon egyszerű – szabályaikat követve spontán módon jelenítik meg a meglepően összetett mintázatokat, mint például a madárraj mozgása. Egy madárraj fordulásakor nincsenek lemaradó egyedek, fél másodperc alatt minden madár követi a mozgást. Ha néhány madár mégsem korrigálja röptét, a rendellenesség az egész rajon átvonul. Erre a mozgásra Cavagna kutatócsapata egyenleteket dolgozott ki, és azt találták, hogy azok pontosan megegyeznek a szuperfolyadékok mozgásegyenleteivel, amelyeknek minden részecskéje azonos módon viselkedik.

„Remélem, te is szereted a madarakat. Nagyon gazdaságos. Megtakaríthatod vele a mennybemenetelt.” (Emily Dickinson)