Mi, emberek, oly sok mindent szeretünk. Így például utazgatni, és nincs is ezzel baj, azonban érdemes tisztában lenni azokkal az alternatívákkal, amelyek csökkenthetik utazásaink ökológiai lábnyomát. Gondoljunk csak bele, mennyi minden vár ránk a kerítésen túl! Hegyek, völgyek, tópartok, templomok és még sorolhatnánk. Sok esetben ezek azonban nem egy könnyű fél órás sétán belül találhatóak.  Jó, ha tudjuk, hogy a közlekedési szektor felelős a globális üvegházgáz-kibocsátás 14%-áért. Ezért is érdemes egy-egy utazás előtt megtervezni, hogyan is jutunk el A-ból B-be. És itt kell megemlítsük Benjamin David példáját. Benjamin átlagos németként ugyanúgy dolgozott, mint bárki más, és ugyanúgy a reggeli dugóban kezdte a napot. Egyik nap azonban oldalra nézett – bár vezetéstechnikai szempontból bízzunk benne, hogy ez gyakrabban is előfordult – és meglátta az Isar folyót. Az Isar a Duna egyik jobb oldali mellékfolyója, amely végigvezette Davidet a munkába vezető úton. Nem is kellett neki több, tervezett egy olyan táskát, amely teljesen vízhatlanul tudta tartani a ruháit. Összepakolta öltönyét, laptopját, és nekivágott a nagy útnak. A folyó folyásirányával megegyezően ment dolgozni, így csak be kellett mennie a vízbe és 2 kilométerrel később kiszállnia, míg kollégái a dugóban nézték reggeli rutinját. Kiszállva a vízből letusolt, és egy kávéval várta kollégáit. Mi ez, ha nem az ökológiai lábnyom csökkentésének egy egyszerű és frissítő módja?

Kis hazánkban ez sokszor nem valósítható meg, azonban David példáján okulva nálunk is megannyi lehetőség van utazásaink zöldítésére.

A bicajozás menő!

A bicajozásnak hála, jobb kondiba kerülsz, boldogabb leszel, gyorsabban odaérsz a célodhoz városban egy 5 kilométeres sugárú körön belül. Ez a közlekedési mód olcsóbb, mint számos másik, hiszen egyszeri beruházásról beszélünk egy kerékpár megvásárlása esetén, amelyre ha vigyázunk, hosszú évekig kísérhet bennünket. Mozgás közben figyelhetjük az évszakok változását, és testünket is fel tudjuk készíteni a négy évszakra. Kevésbé leszünk fázósak, vagy izzadósak. Összefoglalva: a bicajozás úgy mentheti meg a világot, hogy közben a testünk legjobb formáját nyújtja nekünk.

Válassz acélvázas bringát!

Bár a többinél nehezebb konstrukció, kifejezetten strapabíró. Fontos megjegyezni azt is, hogy az acél előállításakor harmadannyi szén-dioxid kerül a légkörbe, mint az alumínium készítésekor. Az acél mindemellett 100%-ban újrahasznosítható. 

Utazzunk együtt, ne csak közösségi közlekedéssel!

Már volt szó korábban az autómegosztásról. Ez is kiváló alternatívája a háztól-házig utazásnak. Közben új embereket ismerhetünk meg, gyors és kevésbé szennyezi a környezetet, mintha minden utas a saját autójával közlekedne. Ha a mindennapi biciklizés nem opció és a közösségi közlekedés sem áll rendelkezésre, ez kiváló lehetőség a spórolásra is. Ha tovább csökkentenénk ökológiai lábnyomunkat, érdemes egy P+R parkolóban megállni és onnan külön utakra menni, immáron közösségi közlekedéssel. 

Közösségi közlekedés – avagy egy lélegzetvételnyi friss levegő

Gondoljunk csak bele: egyetlen teli busz 50 személygépkocsit helyettesíthet! Nem nagyszerű?! Itt kell megjegyezni, hogy a havi bérletnek hála, szintén spórolhatunk. Egy nemrégiben megjelent tanulmány rámutatott arra, hogy ha mindannyian közösségi közlekedésre állnánk át, akkor a károsanyag-kibocsájtás 2050-ig a felére csökkenhetne a szektorban. Mindemellett valószínűleg csökkenne a közúti balesetek száma is. 

Repüljünk? Hogyan repüljünk?

Ha lehetőségeink engedik, minimalizáljuk a repülőútjainkat! Sajnos ez a jelenlegi trendekkel szembe megy, hiszen míg 2016-ban 3,8 milliárd utas vett részt a légi közlekedésben, ez a szám 2035-re elérheti a 7,2 milliárdot is. Ha valahová mindenképpen repülővel kell menjünk, érdemes lehet „semlegesítenünk” utazásainkat. A www.atmosfair.de és a www.mossy.earth olyan oldalak, amelyekkel a kibocsájtott üvegházhatású gázokat – persze, anyagi ráfordítással – „semlegesíthetjük”. 

Útra fel!