Pongyolapitypang rántva

Nevezik gyermekláncfűnek vagy csak simán pitypangnak, de ma épp így hívták: ebéd.

Mondanom sem kell, ma már nem meglepő, hogy egyes éttermekben ehető virágok kerülnek az asztalra. Nem csupán azért, mert szépek, hanem mert egészségesek is. Így lesz ez a mai finomsággal is. Lássuk!

A pitypangot mi, magyarok többféleképpen ismerhetjük. A legismertebb elnevezések: láncfű, kutyatejvirág, kikerics, oroszlánfog, tyúkvirág, gyermekláncfű, gólyavirág. 

Azt gondolom, mindannyian gyűjtöttünk a legelőkön vagy árokpartokon egy-egy csokorral és vittük haza pohárba vagy épp vázába. Ám sokan már akkor is bőszen csemegéztek belőlük, amelyre én személy szerint – ha nem is rosszallóan –, de biztosan furán néztem. Akkor.

A fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Hazánk közel minden területén előfordul, gyakori évelő növény. Füves helyeken, legelőkön éppúgy, mint a sportpályákon vagy épp a városokban is megtalálható.

Az egész növény ragacsos tejnedvet tartalmaz. Törési felületein azonnal kicsordul a kesernyés ízű fehér tejnedv.

Hatását tekintve étvágyjavító, epehajtó, epeműködést serkentő, vízhajtó és vértisztító. Elsődleges alkalmazása teaként történik. Teáját étvágytalanság, felfúvódás, epe- és májbetegségek esetén fogyasztjuk.

Gyökere karószerű, 10-20 cm hosszú és 1-3 cm széles. Levelei hosszúak és lándzsaszerűek, a főerek mentén ibolyás színűek. Áprilisban és májusban nyílik, de őszi másodvirágzással is találkozhatunk.  Termése kaszat, a felszíne bibircses, csúcsán hosszú száron fehér szőrökből álló repítőkészüléket visel.

Kémiai alkotórészei: keserűanyagok (taraxacin), triterpének, karotinok, xantofillok, flavonoidok, cukor, kaucsukviasz, zsír. 

A növény gyökerét és leveleit tavasszal és ősszel gyűjtik. Gyökerében magas a szénhidráttartalom, a  föld feletti részekben kálium, a C és B₂ vitaminok vannak nagyobb mennyiségben (virágzáskor a legmagasabb a föld feletti növényi részek beltartalma). 

Ahogy én készítettem: hosszú szárral vágtam le a virágokat, így könnyítve meg a dolgomat a későbbi munkaműveleteknél. Átmostam a levágott növényi részeket, meghintettem kevés sóval és panírt készítettem rájuk (liszt, tojás, házi panírmorzsa), majd forró olajban kisütöttem őket. Ekkor volt igazán nagy segítségemre a hosszúra hagyott szár. Sütés közben nem kell forgatni és másodpercek alatt készen is van a kicsit a gomba ízére hajazó, kertből szedett ebédünk.

Írjátok meg, hogy ízlett! Jó étvágyat!